Megtört

Nyálas, a jellemed igazán nyájas
Aláz, a láz, kérlek feküdj alám
Lány, érik a nő, most ne add alább
Dúl, a dermedt tested, melegen várlak

Kissé, az orcád kicsikét izzik
Illem, a tárgy de a benned az tág
Ajkad, húsos s zsibbad a százs
Sekély, szeszélyként árad a vízig

Elém, térdelj elém és kérlek nézz!
Gomb, felsőjét ereszd el, elengedd!
Gúzs, bele kötlek, az ötlet lengett
Erednek, vére az dúl-fúl és félj!

Mesés, mert a tettem most mesél
Mámor, magasságom számodra kántor
Izom, feszül az ín, az ostor rád tör
Nélkül, semmis a szolga ha épp ő cseléd

Nem, most én mondom, én az erősebbik nem
Erény, határod feszíti, te odaadó
Lész, tisztaságod szép esős rész, szakadó
Lélek, benned látom hogy élek, s remélem maradandó

Ismét, a sebed is kék, ha jársz úgy lásd, ha éppen biccen ...