Nóra, a lovas volt barátnő

Nóra, a lovagló volt barátnő.

A volt barátnőm Nóra, mindegyik hétvégen járt lovagolni. Minden szombat reggel felvetem őt, és elvittem a várostól 30 kilométerre fekvő lovas tanyára egy órás lovaglásra. Elvárta tőlem, hogy pontos legyek és reggel kilencre a háza előtt várjam. Ez sajnos nem mindig sikerült korai a szombat reggel kilenc. A késésért nagyon dühös tudott lenni. Egy alkalommal a szokásosnál is többet késtem. Mikor megérkeztem alig győztem bocsánatot kérni. Nóra egyáltalán nem volt dühös, éppen ellenkezőleg - csendben ült be az autóba, megcsókolt és kérte hogy induljunk. Az autóban lopva végigmértem remek izmos testét. Nóra fiatal 22 éves, magas 178 cm és 70 kg súlyú királynői termetű gyönyörű arcú lány volt, hollófekete hajjal sötétbarna igéző szempárral. Ahogy néztem feltűnt, hogy szokásától eltérően, már rajta volt lovagló ruhája, a szűk lovas nadrág, fekete csizma és fehér blúza.
Lassan elértük a kereszteződést, ahol balra kellet fordulni az istállóhoz, de a lány azt kérte, hogy ne arra menjünk, mert keresgélt a neten és talált egy másik lovastanyát és ma azt akarja kipróbálni. Hamarosan megérkeztünk egy elhagyatott rossz állapotban lévő istállóhoz. Megálltunk kiszálltunk az autóból. Nóra kivette táskájából lovaglópálcáját, majd az épület felé indult. Közben én körülnéztem de nem láttam a farmon senkit. Ráadásul nem hallottam lóhangokat sem, pedig az ilyen helyeken tipikusak a nyerítések, horkanások hangjai. Azon töprengtem, hogy mi hol is vagyunk és meg akartam kérdezni, hogy biztos jó helye jöttünk-e? A szám szólásra nyitottam, amikor észrevettem, hogy Nóra gyönyörű izmos lábait és kerek fenekét, amint lehajolva egyik autókerékre tette a csizmás lábát és megszíjazott valamit a csizmája körül. Hűha, sarkanytúk, csodálkoztam, ritkán vette fel ezeket a kis gonosz jószágokat. A lány felegyenesedett lágyan megcsapva pálcájával csizmáját majd megszólalt.

- Mit bámulsz úgy? Menj be az istállóba és néz körül!
- Biztos jó helyen vagyunk? Senki sincs itt ...
- Ott vagyunk ahol lennünk kell ne bosszants. Menj be és néz körül!

Én megindultam csodálkozva, hogy sehol senki
- Csodálkozol, hogy a lovak hol vannak?
- I-igen, voltaképpen ...
- Jó kérdés ... ez az istálló évek óta üres!
- Tessék? De minek jöttünk akkor ide?
- Mert már elkéstünk és nem lenne lovam a másik farmon, de ne izgulj van itt is egy ló, és mindjárt meg is lesz, és igérhetem hogy nagyon keményen meg fogom lovagolni.
- Lovat? de hol?

Ő nem válaszolt csak körbesétált engem majd mikor a hátam mögé ért hirtelen rugást éreztem térdhajalatomba mire lábaim felmondták a szolgálatot és hasra estem.
Nem értettem mi történt, még felocsúdni sem volt időm, mikor megéreztem Nóra csizmás lábát, majd eléggé nehéz testsúlyát hátamon.
Akartam kérdezni mi van? De Ő megelőzött.

- elegem van már a késesidből, nem tisztelsz eléggé –mondta csendesen miközben sétálgatott hátamon, minden egyes lépéssel enyhe fájdalmat okozva
- Itt az ideje, hogy megtanuld hol a helyed, a lovam leszel és mostantól rajtad fogok lovagolni minden héten. Olcsóbb is, mint a lovasklub, sőt Te fogsz fizetni nekem, megértetted?!
Kérdezte erélyesen miközben ráállt egyik lábával a fejeme.
- Igen, motyogtam
- Mi Igen? Igen Úrnőm! Halljam, és közben ránehezedett másik lábával nyakamra is.
Nem volt könnyű, igen fájdalmas volt nekem, próbáltam nyakizmaimmal ellensúlyozni a lány 70 kg-ját de nem ment. Nóra súlya elemi erővel nyomta bele fejem a talajba. Fájdalmas volt, azt hittem összetörik arccsontom, ezért gyorsan motyogtam:
- Igen Úrnőm!
- Helyes –mondta elégedetten és lustán visszahelyzte testsúlyát a hátamra.
- Na akkor elmondom mi lesz, leszállok rólad, Te négykézlábra állsz és én meg kedvemre lovagolok rajtad, addig viszel amíg én akarom, ha bénázol a sarkantyúm és a pálcám fog ösztönözni! Úgy vélem késésed miatt ma két lovasórával kezdjük, mondta, majd ugrott egyet a hátamon és lelépett rólam.
- Na állj négykézlábra, gyerünk!
Én szólni akartam, hogy ez így nem fog menni, mert Ő túl nehéz nekem és edzetelen vagyok ehhez, de a lány nem engedte
- Gyerünk állj négykézlábra és fogd be, a lovak nem beszélnek, és egy határozott mozdulattal a számba nyomott egy kisméretű műanyag zablát a hozzá tartozó kantárral.- amit nem tudom honnan vett elő

Én négykézlábra álltam, kicsit félve, de várakozzással is egyben, annyira nem volt ellenemre a lány gyönyörű feneke alá kerülni, bár biztos voltam benne, hogy nem sokáig fogom bírni ennek az édes de nehéz női testnek a súlyát.
Nóra keményen rámült, magasról engedte rám fenekét, és úgy huppant a hátamra, mintha egy padra vagy fotelba dobta volna le magát, kellemes érzés volt, bár beleroppant a hátam. Ahogy rámült, morogta nekem
- legközelebb kengyelt is hoznunk kell mert úgy kényelmesebb. El ne felejts gondoskodni róla legközelebbre!- parancsolta
Majd megsarkantyúzott, ami nagyon fájt, majd megrántotta a gyeplőt, és kiáltotta gyí te paci!
Én kissé esetlenül megindultam alatta, próbálva egyik kezem és a vele szemben lévő lábam egyszerre mozgatni, de nehezen ment és lassan. Ráadásul a térdem is hasogatott egyre inkább és a kezem is fájni kezdett a kemény talajon.

- Na gyerünk már mozogj ne úgy mint egy lajhár, és mozogj ütemesebben! –parancsolta Nóra, miközben megsarkantyúzott,
- Tudod mit amíg nem tudsz rendesen mozogni addig segít pálcám üteme.
És ekkor elkezdet ütemesen – nem túl erősen – de érezhetően ütni fenekem lábam lovaglópálcájával.
Közben mozgott hátamon a feneke keresve a kényelmes helyet, végül megtalálta majd felrakta lábait vállamra, úgy hogy csizmás sarkantyús lábai az arcom mellet lógtak majdnem érintve a talajt.
- Gyorsabban már, mozogj, kiáltotta vidáman, még alig tíz perce viszel de már majdnem összeesel, pedig ma két órát fogok rajtad lovagolni, Te meg vinni fogsz!
Egyre gyengébbnek éreztem magam úgy éreztem mintha órák teltek volna el pedig kb 15 perc telhetett el, és én már fáradt voltam, pihenni szerettem volna, kikerülni ez alól a gyönyörű ám de kegyetlen női fenék alól…

Folyatása következik…


(részben egy riding-cult story, átdolgozva és majd más befejezéssel)