CSATOLÓ

Hűsítő, télies történet:

Leültek a hosszú padra, kezükben rövid, keskeny szíjjakkal párba fogott korcsolyák.
-Csatoló! Csatoló!- mindketten a fekete hajú fiúra vártak.
A fekete hajú fiú eléjük térdelt, kopottas nadrágja térdein rávarrott bőrfoltok védték a vékony szövetet.
-Milyen csinos!- élvezettel nézte a korcsolyáját illesztő, rögzítő fiút az idősebb lány.
-Milyen szegény!- állapította meg sokadszor a fiatalabb, amíg saját korcsolyája felszerelésére várt. Aztán elindultak a jégre, a fiú kitárt tenyerébe ötven fillért tettek.
-Elég lesz villamosjegyre,- mondta a fiatalabb lány.
-Gyalog járok,- állt fel a fiú és várta az újabb, csatolásért kiáltó hangot.
-Mi a földalattival,- fordult vissza az idősebbik- két megállót megyünk hazáig.

-Meghívunk uzsonnára,- mondta az egyik lány, miközben kipirult arccal, kicsit lihegve nyújtották a térdelő fiúnak jégkásás korcsolyáikat leszerelésre.
-Elviszünk a földalattin. Éhes vagy?
-Igen,.- mondta a földre koppanó korcsolyáknak a fiú: zsebéből előhúzott ronggyal szárazra, fényesre törölte az éleket.

-Gyere nyugodtan, senki sincs itthon, a cselédlány sem,- egyenesen a szalonba mentek, ők rövid bundáikat az előszobában ledobva, a fiú fogasra tette vedlett kabátját. A lányok összesúgtak, összenevettek, pillanatra beléptek a gardrób-szobába, majd hófehér, csinos fűzőkben jöttek elő.
-Láttál már ilyet?- egy-egy piruettel mutatták meg ragyogó testüket a szépséges míderekben.
-Nem,- felelt a fiú, de azt gondolta, lát ő többet is egy nőből: félmeztelen nővérét, amint a lavór fölé hajolva mosdik hajnalonként.
-Tudod, mi jut eszembe arról, hogy „csatoló”? – az idősebb leány a széken kuporgó fiúra bökött:
-Csataló! Meglovagoljuk, meghajtjuk! A lovardában nincs ilyen! Hozd az ostorainkat!

-Vérző fenékkel ne ülj a székre! Hugi, a te pálcád is véres?
-Nem.- válaszolt a húga, hóna alatt a lovagló pálcával egy porcelán tányéron nagy, remegő krémest hozott,.- az uzsonna…
-Abrak,.- mondta a nővére és a földre tette a tányért- edd meg gyorsan, mielőtt széttaposom!

Nem volt pénze földalattira, gyalog indult vissza a jégpályára. Az első padra lefeküdt, mert éhesen, kimerülten nem bírta tovább. A Magdolna Kórházban levetkőztették, megvizsgálták:
-Biztos megérdemelte,- mutatott sebeire a cvikkeres orvos.
-Jaj, de elbántak veled, szépfiú!- mondta a nővér és megbillentette a jódos üveget.
A fekete hajú, szegény fiú orrában a míderes leányok parfümillatát, a széttaposott krémes édes vaníliáját elsodorta a fertőtlenítő- és kórházszag.
Nagyon fájt.