A szeánsz - intro

A szolgá térdelő pozícióban, leszegett fejjel, háta mögött összekulcsolt kézzel türelmesen várja Úrnőjét. Léptek erősödő hangját hallja, a tűsarkú csizma kopogását. Egyszercsak elfogytak a léptek, s kis vártatva gúnyos kacagás mellett az Úrnő lekicsinylően így szól: Te vagy a nevelendő szolga? Igen Úrnő - rebegem egy fejbiccentés mellett csendesen. Nem hallom! - kiált vissza az Úrnő. Igen Úrnő, én volnék. Akkor köszöntsd Úrnődet! - hangzott a parancs, s egyik csizmás lábával előrébb lépett. Leszegett fejjel odalépegettem térdelve, s megcsókoltam a fekete lakkcsizmát. Lábcsere után a másik következett, majd a parancs, nyald akkor egyből tisztára őket! Nyelvemmel szorgalmasan fényesítettem az amúgy is ragyogó lábbelit.

Hogy hogy nézett ki az Úrnő, nem tudom, nem kaptam rá engedélyt, hogy felnézzek rá... Egész jó, de ott még piszkos, mutatott a túsarokra, melyet azonnal bekaptam a számba, s úgy próbáltam megszabadítani minden rajta lévő kosztól. Elég! - kiáltott, mire én visszavonultam szolgai pozíciómba. Fel a fejjel - szólt, s fejemet felhajtottam, de a szemem csukva maradt. Nem kaptam engedélyt, hogy az Úrnőt megpillanthassam. Feltett egy nyakörvet, jó szorosra, amire láncot rakott, s elengedve azt a földre zuhanva kellően hangosan zörgött. Kezeket hátra! - utasított, mire én hátul összeszorítottam.

Pár lépéssel mögém ment, leguggolt, s bilincsbe verte kezeimet. Na most lássuk, mit tudsz! - szólt eréjesen, majd egy erős mozdulattal meglökött hátulról, s ezzel fel is döntött.
Bocsánat Úrnő! - rebegtem... Ha már elterültél, akkor a hátadra feküdj! Odalépett a fejemhez, s csizmája talpát az arcomba nyomta "nyald" felszólítással. Másik lábával két lábam közé lépett, golyóimat kezdte el peckelni.
Akarod, mi? - kérdezte. Nekem nincs akaratom - válaszoltam, miközben a talpat nyaltam. De másod sem - kiáltott, majd a fejemhez lépett, két csizmájával közrefogta fejemet, mellkasomra térdelt, majd az arcomra ült.
Közben kezével elkezdte különböző pontokon erősen ütni a testemet. Bele-bele remegtem, mert szándékosan érzékeny pontokat is eltalált, miközben arcomon ült. Egyre csak fogyott a levegőm, az erőm, ficánkoltam alatta jelezvén, hogy levegőért kapkodok, de Őt ez nem zavarta. Engem még a latexruhájának illata sem tett boldoggá, pedig lételemem. Végre feltérdelt, de kisvártatva ismét visszaült. Lehúzta a cipzáramat, s ágaskodómba belenyomta két oldalról tűhegyes körmeit. A fájdalom rángása cikázott végig testemben. Egy pillanatra elhagyta arcomat, mely alatt levegőért kapkodtam, de utána mind arcom ismét fogságban volt, mind a farkamra zár került.
Előjátéknak ennyi, kezdődhet a nevelés. Aztán ha megfelelsz, a használat....