Germinal

Germinal

(Germinal - ejtsd: zserminál - , magyarul: Sarjadás hava, a francia forradalmi naptár hetedik, tavaszi hónapja. Megközelítően egy-két nap eltéréssel megegyezik a Gergely-naptár szerinti március 21-étől április 19-éig terjedő időszakkal, amikor a Nap az asztrológia szerinta Kos jegyében tartózkodik. A latin germen, „csíra, hajtás” szóból származik, mivel „márciusban és áprilisban a növényi nedvek megnőnek és megpezsdülnek”, olvasható Fabre d’Églantine költő javaslatában, amelyet 1793. október 24-én, a „Naptárkészítő Bizottság” nevében nyújtott be a Nemzeti Konventnek.)

Az érettségire készült éppen. Kicsit szomorú is volt, mert a 18. születésnapja elmúlt, melyet nem tudott rendesen megünnepelni a haverjaival, este tízre haza kellett érnie. Anyjával és bátyjával élt Budapest kertvárosi részén egy hetvenes években épített kockaházban. Annak ellenére, hogy április vége volt, a nyitott ablakból rekkenő hőség áradt. - Talán a klímaváltozás… - motyogta Marci magában.
Elege volt már a tanulásból. Feszült is volt, melege is lett, több kávét sem akart már inni. Egy szál alsógatyában volt otthon, olyan hagyományos, fehér sliccelt típusúban. Pár hónapja tízcsomagos akcióban lehetett kapni, egy haverjával vették meg közösen, 5-5 darabot. A haverja meg is jegyezte, hogy kicsit ódivatú, de legalább olcsót. Még jót röhögtek is rajta, hogy az öregapjuk katonakorában hordhatott ilyeneket.
A szobában egy régi, félig már megvakult, sötétbarna, szúette ónémet tükör jelentette az egyetlen értékesebb berendezési tárgyat. A tavaszi hőségben a szagok is megváltoztak. A nyitott ablakból a virágzó fák lehellete áradt, a felmelegedett levegő áthatotta a kockaház kissé nedves falait, és a régi tükör is mintha kesernyés, áporodott szagot eresztett volna magából. Marci felállt, beleszippantott a levegőbe. Érezte ezt a nyers, keserű szagot, az április illatát, hallotta a kerti zajokat, az utcába bekanyarodó autó kopott fékberendezésének nyikorgását, az őrülten csivitelő madarakat. A tükör elé állt. Orrát a régi tükör keretéhez tolta, beleszagolt a keserű illatba. – Mi lehet ez? A festék?- töprengett. Végignézett magán. - Bakker, kinek fogok én kelleni… Kifejezetten alacsony, zömök srác volt, alig magasabb a lány osztálytársainál. Combjai vastagok, karjai rövidek, felsőteste izmos. Leginkább robosztusnak vagy zömöknek lehetett volna leírni, de mindenképpen különbözött a nyúlánk haverjaitól. A combjai belső oldalán csorgott a veríték, enyhe izzadtságszagot árasztott. Lábai, combjai nagyon szőrösek voltak, a mellkasa alig-alig. - Talán szőrösödöm majd még… Pali bácsi, a szomszéd is ezt mondta a múlt héten, amikor meglátta, hogy Marci félmeztelenül füvet nyír az udvaron. Eszébe jutott a helyzet, és hogy kicsit el is szégyellte magát, mert Pali bá’ rendesen odaállt a kerítéshez, és leplezetlenül bámulta a fiatalembert. Meg aztán a beszólások… Valahogy mindig meg tudta alázni a srácot egy-egy jól irányzott megjegyzésével. – Mi van, Fütyi, munkára fogtak? – Pali bá’ az utóbbi időben egyszerűen Fütyinek szólította a fiút. Persze sosem mások jelenlétében, csak ha valahogy kettesben maradtak. Marci erre semmit sem mert mondani, de mindig nagyon zavarba jött.
Marci nézegette magát a tükörben, és Pali bácsira gondolt. Ötven körüli, őszes hajú, körszakállas, tagbaszakadt, magas férfiember volt, vidékről költözött ide pár évvel ezelőtt. A beszéde is valamilyen északi tájszólást hordozott. Keze a gatyájához tévedt, és faszát a gatyán keresztül kezdte morzsolgatni. De csak az előbőrt dörzsölte. Másik mancsával benyúlt a gatyájába, és a herezacskót kezdte simogatni. Bár nem volt még sem nővel, sem férfival, azt már kitapasztalta, hogy a tökei nagyon érzékenyek. Hirtelen, minden előzmény nélkül elképzelte, hogy Pali bá’ belép az ajtón, és ráripakodik: Fütyi, miért nem tanulsz? Hej, ha én az apád lennék… Marcink teljesen bemerevedett már ettől is. Egyedül volt otthon, senki sem zavarhatta, a fehér gatyáját ledobta, és teljesen meztelenül állt a tükör előtt, izzadtan. A szoba kesernyés levegője, a virágillat keveredett a kamaszfiú izzadtságszagával. Balkézzel elkezdte a farkán az előbőrt óvatosan húzogatni, amitől teljesen bemerevedett. Olyannyira, hogy szinte már fájt, jobbjával a tojásait bizergálta…
… Ekkor egy hang szólalt meg hátulról, Marciban megállt az ütő. – Mi van kiskomám, hokizol tanulás helyett. A nyitott ablakból Pali bácsi bámult, kezében a mobiltelefonja, amivel láthatóan kamerázta a kölyköt. – Fordulj felén, Fütyi, ha hozzád beszélek. Marci önkéntelenül is engedelmeskedett a parancsnak. Pali bá’ húszéveseket meghazudtolóan, egyetlen mozdulattal beugrott a nyitott ablakon, rövidnadrág és egy póló volt rajta, meg valami régi tornacipő. Tovább kamerázta a srácot. Marci minden ízében reszketett, az izzadtság dőlt róla, a félelem megbénította. Csak Pali bá’ cipőjét tudta bámulni, és olyan marhaságok jutottak eszébe, hogy biztos Tisza cipő lehet, nagyapja mesélt róla, hogy annak idején a fiatalok olyat hordtak…
- Jó napot, Pali bácsi…Én…én… - dadogta a fiú.
- Mi van Fütyi, csak nem szégyelled magad előttem? Láttam én már pöcsösöket, tornatanár voltam Újhelyen. Meg koleszos nevelőtanár – vágta oda a fiúnak vigyorogva.
Marci szóhoz sem tudott jutni, kezeit leengedte maga mellé, de dákója úgy állt, mint a cövek. Kiszolgáltatottnak érezte magát, a szégyenérzete sem múlott, de valami furcsa, szokatlan, különleges érzés támadt a testében. Nem tudta behatárolni, honnan jött ez a határozottan fizikai természetű borzongás, de talán a hasából, vagy a medencecsontjából indult. Elárasztotta a testét, hőhullám és bizsergés formájában. A szokatlan érzet elérte az agyát, most hirtelen megborzongott, libabőrös lett, addig mélyen lógó heregolyói maguktól felugrottak, kompakt méretűvé zsugorodtak. Mintha tökön rúgták volna, kicsit össze is görnyedt. Zilált. Pali bácsi tovább filmezte, akkurátusan körbejárta, de a srác még mindig nem tudott megmozdulni, csak álló fasszal dermedt maga elé.
- De Pali bácsi, én…- nyögte ki a fiú az értelmezhetetlen mondatkezdeményt a középkorú férfinak.
- Mi van Pöcsös, az rendjén van, hogy nyitott ablaknál vered a faszod tanulás helyett? Ha az én fiam lennél, szíjjal vernélek el! – válaszolt a férfi emelt hangon, tovább vigyorogva.
- Háát… - Marcikánk semmit sem tudott erre mondani.
A férfi megjelenése, tekintélyt parancsoló hangja, határozott fellépése, enyhe testszaga, szóval, mindez együtt elmagyarázhatatlan érzéssel töltötte el: a rémület, félelem, izgalom és szégyen vegyüléke járta át minden porcikáját. Lenyűgözte a férfi hangjában rejlő nyers erőszak, a hideg kaján mosoly. Érezte a hatalmi különbséget, ami részben az életkorukból, részben a termeteik közötti egyenlőtlenségből is fakadt, a fenyegető erőt, a lelki terror jelenlétét.
- Ha szólni mersz bárkinek is… - a tagbaszakadt férfi nem is folytatta a mondatot, Marci hirtelen közbevágott.
- Dehogy, Pali bá’, senkinek sem mondom el - dadogta előbb félelemből Marci. Utána halkan ismételte: senkinek nem mondanám el… - és ahogy kimondta, így, higgadtabban, másodszor is, az ifjú agyában átkattant valami.
Továbbra is félt, de a másodpercekkel ezelőtt kezdődött bizsergő érzés átvette a hatalmat a teste felett. Izzadni kezdett, fasza mindenféle érintés nélkül akkorára duzzadt, mint még sosem, előbőre kissé hátracsúszott a fitymáján, de nem teljesen, csak félig, a hímvesszeje végén a nyílásból áttetsző folyadék kezdett szivárogni, majd nyáladzani. Szinte folyt az előváladék. A srác szíve zakatolni kezdett, hirtelen megszédült, mintha csillagokat látna, megroggyant a térde is, alig tudta visszanyerni önuralmát a teste felett, nem tudta mi ez… Egyszerre volt rémisztő és leírhatatlanul gyönyörű.
Hirtelen odalépett az idősebb férfi, egészen közel Marcihoz. A bal tenyerét - hatalmas, erezett tenyér volt - a fiú hasára tette, a jobb kezét pedig a farpoháihoz érintette. Majd hirtelen megnyomta a hasát, a srác izmai befeszültek. Nem volt mindez durva, de határozott, egyértelmű jelzés a srác felé.
- Beülsz a fotelba, lábaidat felhúzod! – közölte Marcival Pali bácsi halk, egyenletes hangon.
Eszébe sem jutott tiltakozni. A zöld, ódivatú, dohos fotelhoz pattant, beleült, lábait felhúzta és széttárta. Remegett, hideg izzadtság folyt hónaljából. A szomszéd férfi elé állt, enyhe terpeszben, és kissé letolta a naciját. Marci látta, hogy alsógatyát nem hord a férfi, érezte a nemi szerv édeskés, kicsit szúró szagát. A férfi a hatalmas álló faszát a fiú jobb szeméhez nyomta, és a csorgó előváladékot a srác szemébe dörgölte. Utána megismételte mindezt a bal szemmel is. A fiú jobb szemére alig látott valamit a nyákszerű váladéktól. A férfi faszának és tökeinek a szaga az agyáig hatolt, enyhén büdös aroma, összekeveredve a saját tesztszagával és a késő tavaszi virágillattal. A háttérben ajtó csapódott.
Pali bácsi jobb kezével megfogta a srác heréit, pont kézre estek, újra alaposan lógós állapotba kerültek. Marci fasza vörösen duzzadt. Pali’ bá keményen megmogyorózta a fiút, a heregolyók szinte ropogtak, a fiú felvonyított.
- Pali bácsi, ne, ez fáj… - visította a fiú.
A férfiember megenyhült és megfogta a fiú péniszét. Azt is erősen, de nem brutálisan. Marci dákója vasbeton keménységűvé meredt; a srác feladta a küzdelmet lélekben: félt és vágyakozott egyszerre, de ez volt az első olyan pillanat, amikor a furcsa vágy már erősebb volt a félelménél.
- Nagyra nyitod a szádat, úgy, még nagyobbra - hallatszott Pali bá’ határozott parancsa, és Marcika engedelmeskedett.
A férfi meghúzta a fiú göndör haját, ezzel igazítva a fejt a megfelelő helyzetbe. Ami ezután történt, habár csak másodpercekig tartott, arra Marci még évek múlva is emlékezett. A középkorú férfi a hatalmas faszát minden előzmény nélkül a fiú torkáig nyomta, aki ettől öklendezni kezdett, megindult a nyála. A férfi kivette, majd négyszer megismételte ugyanezt az aktust. A fiú öklendezett, tüsszentett, taknyozni kezdett, de a kellemetlen hányinger ellenére csak nyál és nyák ömlött a szájából... A kíméletlen férfi ötödszörre már nem szopatta meg a fiút, hanem egyszerűen a srác arcára verte duzzadó hímvesszejét. Egyenest a homlokára és a szemébe nyomta a gecit hörögve, bármiféle morális kétely nélkül. Mindkettejük szíve hevesen vert, a férfi, mintegy befejezvén az állatias aktust, közvetlenül élvezés után egy hatalmas pofont kevert le a fiúnak…
- Bazd meg, kisköcsög.. Lihegte a férfi. Ez még semmi, ez a kezdet…- fenyegette a srácot.
Marci feje szikrákat szórt az ütéstől és a szopatástól, alig látott valamit az arcát beterítő spermától, elbódult a furcsa szagoktól, de érezte Pali bácsi állatias örömét. Amikor a végén, levezetésként a férfi a faszát a fiú szájába törölte, az öröm és a kéj végül elöntötte Marci agyát is. Valahogy azt érezte, hogy nem tud ellenállni ennek soha többé. Nem szabad, rossz, tilos, beteg dolog, de a férfiember vadállati ösztönei által diktált szilaj gyönyör képzeletének és személyiségének olyan részét érintette, amely egy életre meghatározó élménnyé alakult benne. Semmit sem csinált, csak ült, az idősödő férfi a farkát törölte a hajába, Marci fasza pedig, mindenféle érintés nélkül elsült. Másodperces lüktetésekkel lövellt belőle a forró sperma vagy egyméteres távolságra, beterítve vele Pali bácsi félig letolt gatyáját és a szőnyeget is. Sosem élvezett ekkorát, sosem érezte ennyire, hogy teljes az élete. Sosem volt ennyire boldog. Pedig még mindig rettegett. Pali bácsitól kapott egy újabb, most már kisebb pofont, de ennek is örült. Belecsimpaszkodott a férfi combjába, aki erre a srác haját kezdte borzolni. Lecsúszott a fotelről, letérdelt a férfi elé, és már két kézzel ölelte a vastag combokat, csókolta a térdeket. Közben elkezdtek folyni a könnyei.
Halkan zokogott.