Láncon az utcán

Mindez azon a napon történt, hogy megkaptam első latex catsuitomat.

Uramról azt illik tudni, hogy nagyon büszke rám, mint szolgájára, azonban büszkeségét nem szereti magának megtartani, kérkedik azzal, ami van neki. Miután felpróbáltam és hosszas munka után fényessé tettem catsuitomat, úgy döntöttem megmutatom neki is. Láttam rajta, hogy kimondani nem akarja, de ritkán lát ilyen izgató dolgot, mint ami akkor elé tárult. Közelebb jött hozzám, a szemembe nézett, és mivel látta, hogy smink is volt rajtam, nem nyúlt az arcomhoz. Nyakam köré helyezte jól ismert nyakörvemet és egy hosszú láncot átvezetve rajta pórázt csinált belőle. Gyengéden szemmaszkot is rakott rám és elindult velem, miután hátrakötözte a kezem.

A hangok alapján ekkor derült ki számomra, hogy az utcára készül kivinni. Egy pillanatig átfutott rajtam az ellenkezés gondolata, de aztán el is engedtem. Kimentünk a házból és az utcára kerülve úgy éreztem nem lehetnek sokan odakint, csend honolt. Elkezdett velem sétálni és maga után húzott, erőszakosan, de mégis figyelve, hogy ne essek el magassarkú csizmámmal. Ahogy így haladtunk, egyszercsak telefonálni kezdett, amelyből végül a leglényegesebb mondat ez volt: "Gyertek, meg kell mutatnom valamit."

Két háztömböt sétálhattunk így, és talán voltak járókelők, mert cipők kopogását hallottam, de nem szóltak semmit, csak a lánc csörgését hallottam. Végül megérkeztünk célunkhoz, ami becsléseim szerint Uram BDSM kedvelő barátainak találkozóhelye volt.

- Az igen! - hallottam egy hangot.
- Hát ő ilyet is tud? - mondta egy másik.
- Hát látjátok! Na te tudjátok mi a szabály, osztozni szép dolog, de csak mértékkel.

Ezután éreztem, hogy körülállnak és bár ismertem barátait, nem beszéltek többet, nem tudtam kik vannak ott pontosan.

Valaki megrántotta a nyakörvemet és előrébb húzott. Ekkor ütést éreztem a fenekemen, majd még többet, és valaki megfogta a melleimet.

- Nem hittem, hogy ilyen belevaló vagy!

Így telt ez nagyjából 5 percig. Végül valaki megszólalt:

- Biztos, hogy csak ennyit lehet?
- Biztos, és ne is akarj többet. - ez Uram volt.

Ezután elindultunk vissza és Uram levette a szemmaszkot.

- Gyönyörű vagy és jól viselkedtél. Nézd, ahogy csodálnak!

Az utcán sétálva hazafelé már láttam hányan néznek meg, egyesek csodálkozva, mások lenyűgözve. Akárhogy is volt, örültem, hogy érzem a latex szorítását és ezzel másoknak is izgalmat vihetek az életébe.