Vágyaim 6

Meg is lett a böjtje. Jött az úrnő és mindkettőnket elengedett azzal a feltétellel, hogy holnap reggel 8kor a küszöbén állunk. Mind a ketten nagyon megörültünk a szabadságnak és hazafelé vettük az irányt. Egész este a történteken gondolkodtam és azon, hogy visszamenjek-e. Nagyon izgatott a kezdetektől fogva ez a dolog így az úrnő ajtaja előtt álltam 8 óra előtt egy picivel és Dóri is megérkezett. 8 órakor csengetés nélkül ajtót nyitott az úrnő és a nappaliba invitált minket. Felvázolta a helyzetet. Vagy aláírunk egy szerződést, amelyben lemondunk minden jogunkról és az ő rabszolgái leszünk 0-24-ben vagy elmegyünk haza és soha többet nem tesszük be a lábunkat abba a házba. Mivel családunk nem igazán volt, se nekem se Dórinak és a munkánk is elég unalmas és keveset jövedelmező volt igy néhány perc gondolkodás után aláírtuk a papírt. Az úrnő kuncogott és mondta, hogy jó döntés volt és berakta a szerződéseket egy széfbe.
-Ruhát levenni!- nem kellett kétszer mondja.
Ott álltunk meztelenül és boka és csuklóbilincseket kaptunk,amit lakattal el is látott.
-Irány a garázs!-mondta és egy dobozos autó várt minket.
Kezünket és lábunkat a négy sarokba rögzítették, így úgy lógtunk ott, mint egy andrás kereszten. Mentünk egy darabig, majd kb. egy óra múlva megálltunk. 2 nagy izmos férfi nyitott ajtót. Kiszedtek az autóból, de menekülni semmi esélyünk sem volt.
Valami kórház féle lehetett, ahová megérkeztünk és miután egy fehér szobába toltak minket egy korházi ágyon, amit a pszihiátriáról hozhattak, mivel kötözési lehetőségek voltak rajta. Egy injekció után elaludtunk.
Felébredésem után fájdalom volt érezhető a farkam felől és nagyon megilyedtem, hogy kasztráltak, de ficánkolásomra egy orvos jött be és megnyugtatott, hogy nem. Attól még fájt a farkam. Dóri ébredése után szintén fájdalomra panaszkodott a puncia felől. El sem tudtuk képzelni, mi történhetett. De kisvártatva megjelent az úrnő. Mind a ketten kérdőre vontuk, de csak annyit válaszolt: Majd megtudjátok.
Néhány nap elteltével hazavitt az úrnőhöz(mert az az új otthonunk) a 2 erős férfi és gondosan megkötöztek minket az ágyhoz, hogy ne tudjuk megvizsgálni, hogy mi történt. Katétert helyeztek fel nekünk újból, mivel a korházit ott kivették. Jött az úrnő megnézni a két ágyhoz kötözött betegét és megnyugtatott, hogy jó sorsunk lesz, mert ő bőven el tud látni minkettőnket. Ez jelen pillanatban egyikőnket sem érdekelte, de a műtét célját még nem tudhattuk meg. Azt majd egy hét múlva- mondta az úrnő. Addig csőből esztek és csőbe végzitek a dolgotok.

Folyt.köv.