Nálam volt

Esik az eső, bámulok a kapucni alól a peron vége felé, várom a tetves vonatot. Még két perc, remélem nem késik. Rá kéne már gyújtani.
Ha megjön, akkor az első dolga lesz, hogy cigit vegyen a szájába, lehet, hogy már úgy száll le a vonatról. Pedig vehetne mást is a szájába cigi helyett - majd megkínálom vele otthon.
Megérkezik a vonat, az elsők között száll le. Apró, húsos kis teremtés. Az arcáról nem sok érzelmet olvasni le, de a szemeiben a remény csillog, amikor keresni kezd. Elmosolyodik, amikor meglát és felém szedi formás lábacskáit. A lábán csicsás divatcipő van, nem tetszik, de a szaggatott farmer és a blúz nagyon jól áll neki. A haja simára van vasalva, frufruja a szemébe lóg. Az arcát keretező haj egészen művészi kiemelése az összképnek. Nem festette ki magát, a múltkor sem sminkelt, nem tudom miért.
Odalépek hozzá és adok három puszit az arcára, ilyenkor megdöbben mindig, fogalmam sincs miért. Maga elé fogja a táskáját és elindulunk kifelé az állomásról. Még nem gyújtott rá - csoda.
Elkezd azon az ártatlan hangján csicseregni. A munkáról és az utazásról beszél, rólam kérdez. Folyamatosan szóval tart.
Jó tíz perce gyalogolunk, mert nem voltam még dohányboltban, előbb odamegyünk, aztán hozzám. Rápillantok. Az arca kipirult, lehet, hogy fárad, de a legvalószínűbb, hogy a hormonjai már ezerrel dolgoznak és az üres fecsegés mögött már a jól ismert kis ringyóm lappang. Ha benyúlnék a bugyijába, már tuti nedves odalent.
Szépen ráérősen sétálunk, lassan elfogy a témája és csak nézelődik, néha a szeme sarkából fel-felpillant rám. - Igen, most már biztosra veszem, hogy kancás.
Bemegyünk a dohányboltba, veszek cigit és energiaitalt. Ő is ezt teszi pontosan. Fizetünk és a buszmegálló felé vesszük az irányt.
A régi időkről kezd el beszélni. Amikor nála laktam. Anyám kidobott otthonról. Utáltam azt a néhány hetet, hogy gondoskodni próbált rólam, de neki ezek szép emlékek, mosolygok rajta - az volt az első és az utolsó alkalom, hogy tőled függtem.
Egy hónap múlva lesz a születésnapom. Megjegyezte a dátumot és emlékszik rá még fél évtized után is - beszarás. - Ez a nő mindent megjegyzett rólam.
Mindjárt jön a busz, egyre közelebb érünk hozzám és végre befoghatom a száját a farkammal, az jobban áll neki. Bár nincs ellenemre az sem, hogy beszél, egészen különös, talpraesett stílusa van, de már nem olyan mint régen. Látszik, hogy nem sima melós, mint én.
Rágyújt - érdekes, hogy csak most. Én is követem a példáját, még van 10 percünk a busz indulásáig. Kicsit letarolom a saját történeteimmel. Hallgatja, bámul - érdekli. - Csak egy-egy szavas válaszokkal reagál, hagy beszélni - jó kislány.
Végigdöcögünk a busszal a belvároson, bámul ki a párás ablakon. - Vajon fázik amúgy? Oda kéne adnom neki a pulcsimat? - Mi a francért nem hozott magával meleg ruhát? Tudta, hogy nem szafarira készül. Majd jól megfázik és én leszek a hibás.
Nem lakunk messze a buszmegállótól, de azért ráterítem a hátára a pulóverem. Egészen komikus lett a kép, ahogy majdnem a térdéig ér.
Hozzám képest nagyon alacsony. Mégis van benne valami aranyos. Elpirult, ahogy magára húzta a ruhadarabot - ez most komolyan szaglássza? - Régi hülye szokása mindent megszaglászni. - Csendben maradt miután leszálltunk, az arcvonásai finomak és fesztelenek lettek hirtelen. Eszméletlenül be lehet zsongva, két hete nem dugtam meg. Öt évvel ezelőtt volt, hogy napjában kétszer-háromszor gerincre vágtam. Elég nagy étvágyú volt már akkor is. Múltkor az is bizonyítást nyert, hogy ebben nem változott. Bár azt állítja, hogy ő nem ilyen - vagy hazudik, vagy én vagyok rá ilyen hatással.
Végre hazaérünk, a szobámba tessékelem, nem akarom, hogy a sok paraszt körbeérdeklődje a kilétét, inkább elrejtem a kíváncsi szemek elől, jobb a békesség.
Odabent kicsit felbátorodik egy negyed óra múlva, teszi a csípős megjegyzéseit - provokál. Sosem kezdeményez, legfeljebb az agyamat húzza.
Fél óra telik el, beszélgetünk, próbálom oltogatni, de mindent kivéd, végül nem marad más választásom, mint felkínálni azt, amit nem akar megúszni.
Kezébe adom a sliccemből kiszabadított merev farkam. Kicsit megilletődik, de rámarkol és elkezdi finoman húzogatni rajta a bőrt.
Oh, anyukám, már ezért megérte idejönnöd - meredek a plafonra. - Mennyivel másabb a te kis finom kezed, mint az enyém.
A kezemmel éppen csak a feje búbját sikerül megérintenem és mintegy parancsra már térdel és kóstolgatja a makkom. Finoman szívogatja, nyalogatja, majd kinyitja a száját és bekapja. Nagyon finom szája van, ügyesen tud szopni, hagyom érvényesülni, éppen kellemes tempót diktál váltakozó technikákkal.
Rápillantok. - Sok a ruha. Megfogom a karját és felhúzom. Csillogó szemekkel bámul rám, nagyon szép kék szemei vannak. Megpróbálom kigombolni a blúzát, de nagyon aprók a gombjai, így mosolyogva segít ki és rólam is gondoskodik miután róla minden lekerült felülről.
Csak az ujjam hegyével simítom végig a mellbimbóját, mire az azonnal haptákba vágja magát. Kicsit megmarkolászom, majd visszairányítom a farkamhoz. Hadd várjon egy kicsit a sorára.
Nem telik el sok idő és már láthatóan reszket az izgalomtól. Szeretné már, ha gerincre vágnám. Felrakom az ágyra és lehámozom alulról is, mert a végén túlnedvesedik és nem fogok semmit érezni.
A kupaknál felnyög - ezt imádom. Tolok párat, amíg benedvesedik. Vonaglik, nyögdécsel alattam. - Ez az én kis tüzes szukám. - Belém kapaszkodik, a szemét behunyja és élvezi azt, hogy egyre erősebben döfködöm a puncijába a farkam, míg végül elég kemény lesz már a tempó. Imádja. - Imádom. Bármit tehetnék vele, ő most az enyém, leigáztam.
Megfordítom. Tolja felém a nedves punciját. Tudja, hogy még csak most jön a java. Kicsit szórakozok vele, nem teszem be tövig. Próbálja magát a farkam felé ringatni, de határozottan megfogom a fenekét és eltartom magamtól. Panaszosan nyögdécsel, egyre türelmetlenebbül próbálkozik magát felém lökni, de erősen szorítom a farpofáit. - Gyönyörködök az elém táruló látványban: a vérrel telt nagy ajkai mögül kikandikálnak a lucsoktól fényes kisajkak, ahogy kitüremkednek a makkomtól, ánuszrózsája lüktet a puncijával együtt, érzem. Elengedem a fenekét, elégedetten rácsúszik, de abban a pillanatban rá is vágok a fenekére. Nem nagyot, de a helye kipirosodik. Fel sem jajdul rá. Végül rámarkoltam a húsos csípőjére és folytattam, ahol abbahagytam.
Hálásan nyögdécselt alattam, hagyta, hogy diktáljam az ütemet, akkor élvezi igazán.
Aztán leszálltam róla és hanyatt feküdtem. Egy pillanatig kérdőn nézett rám, majd a lábam közé ereszkedett és a kiszáradt száját próbálta nedvesíteni, hogy bekaphassa a farkam.
Néhány bemelegítő mozdulat után bevette tövig. Ilyenkor mozdulatlanná válik néhány pillanatra. Türtőztetnem kell magam, nehogy beljebb nyomuljak a torkában. Ez már így is szép teljesítmény. Igyekszik mélyre venni minden egyes rábukásnál, közben a nyelvével is igyekszik kényeztetni a makkom. Egész jó érzés, mondhatni eddig az egyik legügyesebb, akivel életem során találkoztam.
Magamra ültetem, imádom nézni, ahogy megbassza a farkammal saját magát. Rám dől és belém kapaszkodik, közben a feneke fel-le jár és bár nem olyan intenzíven, de nyöszörög. Ezt nem ő szereti, hanem én. Ha elélvezne, akkor elszabadulna a pokol és utána elsírná magát - elég nagy átok lehet neki, én meg nem akarom megríkatni.
Nagyon ügyesen mozgatja a popsiját és a gátizmához dörzsöli a farkam. Érzem, hogy lassan elmegyek, úgyhogy megkérem, hogy szálljon le rólam és vegyen a szájába. Ügyesen, gyorsan elvisz. A spermám a szájában landol. Még néhányszor rábukik profin préseli ki az utolsó cseppeket, majd felül és ábrándosan csintalan tekintetét rám szegezi.
Istenem, imádom ezt a nőt! Nem az a csinos arányos testű nő, de ez a legperverzebb és legsimulékonyabb, akivel eddig találkoztam. Egy igazi kis szuka!
Ha reggelig tízszer dugom meg, az se lenne elég neki. Mindig és mindig kér belőlem, nem tud betelni. Nem kell finomkodni.
Rágyújtunk egy cigire, kibontjuk az energiaitalainkat és hirtelen elhagyja a számat egy gondolat:
- Annyira jó veled...