A kis rabnőm

A délelőtt Anna volt nálam látogatóban. Egy pár apróságról beszélgettünk és én megvendégeltem némi süteménnyel és itallal. Elmondta, hogy milyen elégedett a kis szolgájával, akit nem rég választott magának. Egy nagyon aranyos, fiatal fiúnak írta le, akivel hónapig levelezett mielőtt a szolgájává fogadta. Persze én is behívtam az én rabnőmet, a kis Dórát. A nappaliban ültünk egy szép barna bőrkanapén, amikor Vera a magassarkú csizmája kopogásának kíséretében megérkezett.
Annaval ellentétben én megtiltottam neki, hogy, ruhában legyen a jelenlétemben, ha velem van. Persze miután nem vagyok olyan kegyetlen, az évszaknak megfelelő lábbeliket azért meghagytam neki. Szép magas lány, kerek, formás idomokkal, középhosszú vöröses barna hajjal. Arca kislányos, mosolygós. Miután engedelmes szolgaként lábat csókolt a vendégemnek, az ölembe csücsült és a fejét a mellkasomra hajtotta. Anna tetszését nyilvánította és megsimogatta a meztelen hátát, mit ő egy engedelmes kézcsókkal hálált meg. Meghívott minket a két héttel később esedékes bdsm összejövetelre, amit én elfogadtam, de hozzátettem, addigra a kis rabnőmnek lesz egy bőrmelltartója és francia bugyija, hisz meztelen testének gyönyörűsége csak is az enyém lehet! Mikor ezt kimondtam hálásan odadörgölte a kis arcát a nyakamnak. Az asztalon maradt egyik krémes süteménnyel meg is etettem. Először egy villát használva, majd az ujjamat. Anna hangosan felkacagott, mikor látta, milyen ügyesen szopja az ujjamat és megjegyezte, az ő kis szolgája is így ügyeskedik már a cipőorrával.
Némi trécselés után ő hazaindult és elbocsoztunk tőle. Délutánra egy különleges foglalkozást találtam ki az kis szukámnak.
- Öltözz, sétálni megyünk! – cipők mellett a hosszú bőrkabátot engedélyeztem még neki. Szerencsére neki már volt egy, mikor megismerkedtünk és az óta kapott tőlem még egy karcsúsított, puha, fekete darabot, finom selyem béléssel. Illetve egy bundás gallérú, bordót télre. Aznap direkt a feketében jött el hozzám.
- Igenis uram!- gyorsan kiszaladt az előszobába és magára is kapta. Kint kellemes 24-25 fok körül volt az idő, de addigra egy kis hideg szellő is támadt.
Megfogtam a kezét és elindultam vele. Rajtam egy fekete farmer és egy zöld ing volt. Nagyon ritkán öltözök ki, bár szoktam Dórát így fogadni. Általában nem szoktam pórázt adni rá, még az elején kelet, amikor elkezdtem vele foglalkozni. Nem szereti igazából és én sem érzem szükségét így inkább csak kézen fogva szoktam vezetni. A házamtól nem messze volt egy park, aminek a közepén volt egy csónakázó tó. Odafelé menet láttam, hogy néha összerezzent a hidegebb fuvallatoktól. Elvigyorodtam, mert már láttam, hogy fog kinézni néhány perc múlva. Leültünk egy padra és megvártam, hogy a tó körül császkáló emberek. 4 óra felé járt és így csak kevesen voltak kint és azok is hamar eltűntek.
- Vetkőzz!- utasítottam hidegen. Láttam rajta, hogy tétovázik. A szemében láttam a félelmet, mert ilyet még nem kellett csinálnia.
- De uram…-rebegte remegő ajkakkal, de én megfogtam az állát és mélyen a szemébe néztem.
- Ugye nem akarsz feleselni?- kérdeztem meleg hangon, miközben finoman megszorítottam.
- Nem…- lesütötte a szemét és elkezdte kigombolni a bőrkabátját.
- Állj fel! – ő ennek eleget tett és szépen végig gombolta a kabátját. A hideg fuvallatok így már teljesen bejutottak alá. Összerezzent tőle, de nem hagyta abba a vetkőzést. A kabát lekerült és én elvettem tőle. A padra dobtam, majd a csizmákra pillantottam! Ijedten pillantott szét, hogy nem látja meg valaki. a kezével kétségbeesetten próbálta magát takargatni.
- A csizmákat, kis szuka!- parancsoltam és ő ügyetlenül, de megszabadult tőlük. Lemeztelenedve állt előttem a szégyentől kipirult arccal. Felálltam és közel léptem hozzá. Megsimogattam az arcát, hogy megnyugodjon. Kis mosolyt szökött az arcára és ő is a szemembe nézett. A bőre libabőrös lett a hidegtől és a kezem érintésétől. Majd a tóra mutattam.
- Fürödj meg benne kicsit!- láttam rajta, hogy sejtette, hogy ez vár rá. A kezével takarva magát besétált a derékig erő vízbe, majd felém fordult. Láttam, hogy remeg, de ellenvetést nem tűrő mozdulattal mutattam, hogy guggoljon le. Engedelmesen megtette, de ettől már felsikított. Szerencsére a kezével még időben el tudta fojtani!
- Gyere ki!- ezt halva kiszaladt a vízből egyesen a kabátja felé!
- Ez ki engedte meg?- elkaptam a karját és megszorítottam!
- De uram…fááázok…- remegte, de ez nem hatott meg és megint ráfogtam az állára.
- Takarodj be az erdő!- utasítottam, miközben felvettem a padról a kabátját és a csizmáját.
Bukdácsolva elkezdett az erdőbe sétálni én pedig útközben egy bokorról egy erősnek látszó vesszőt törtem. Fázva, remegve ment előttem, mert tudta, hogy hibázott, amit Annaval ellentétben én nehezen viselek.
- Itt állj meg!- egy kidőlt fára dobtam a gönceit, majd egy vastag fára mutattam.
- Menj oda és öleld át! – lassan megölelte a fát és szemét behunyva várta a vesztét.
- Ugye tudod, most mi jön?- finoman belemarkoltam a hajába és hátrafeszítettem a fejét.
- Igen uram… - rettenetesen fázott, de én tudtam, mitől fog majd felemelkedni.
- Ha elengeded a fát, akkor csak többet kapsz! Számold!- figyelmeztetés nélkül rácsaptam a hátára a bottal!
Összesen tizenötöt kapott, amitől sok kis piros csík keletkezet a hátán. Engedelmesen számolta, de az ötödig csapás után már elcsuklott a hangja. Tudtam, hogy szenved, de közben élvezi. A teste minden csapástól megfeszült, és a fának simult. Az ujjai a kéregbe meredtek és szinte letépték azt. Az én kis Dórámnak elég alacsonyan van a fájdalomküszöbe. A tizenötödik után abba hagytam.
- Most kapsz kis pihenőt. - eldobtam a botot és a megnyaltam a jobb kezem ujjait. A fájdalomtól egészen kimelegedett és azon dolgoztam, hogy még több forróságba legyen része. A nyálas ujjaimmal izgatni kezdtem.
Kéjesen felsóhajtott miközben játszani kezdtem vele. A fát most sem engedhette el, így továbbra sem láthatott. A kis szuka egyszer elmondta, hogy mindig is vágyott egy együttlétre a szabadban, de erre nem számított. Sűrű fák között szerencsére senki sem láthatott meg minket, de a hangok bizony árulkodók voltak, ám ez csak jobban felizgatott minket. Mikor már szinte tocsogott a kis vágya, lecipzáraztam a nadrágomat és előcsaltam a méretesre dagadt szerszámomat, amit azonnal betettem neki! Határozott voltam, de nem durva! Lassan tettem magamévá, hogy kiélvezhessem az együttlétünk minden pillanatát! Láttam rajta, hogy mennyire élvezi, hisz egy régi vágya teljesült. Miközben dugtam, a fülébe suttogtam, hogy lehet, meglátnak minket. Ő csak annyit tudott válaszolni, hogy nem érdekli, hisz a teste csak is az enyém. Többször eljuttattam a csúcsra, mire én is elmentem. A testét elöntötte az izzadság, s hogy ne fázzon meg, gyorsan ráadtam a bőrkabátját. Hálásan borult térdre és ölelte át a derekamat. Lihegve köszönte meg a büntetését. Miután a csizmái is a helyére kerültek, haza vezettem. Hogy meg ne fázzon, egy forró vacsorát késztetem neki, és egy hosszú fürdőt is vettünk. Este a szobájába kísértem és a puha selyem takaróval be is bugyoláltam. Láttam rajta, hogy póráz nélkül is egy igazi kis engedelmes szuka. Egy kis csókot kapott a homlokára, majd lekapcsoltam a lámpát.