Zsoltika 2

Beléptünk az ajtón.
- Na, akkor a ruháidtól ismét szabadulj meg, a lakásban csak meztelenül lehetsz! Ide tedd erre a székre őket! - mondtam.
Zsoltika szépen komótosan nekiállt vetkőzni. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a tény, próbálja húzni az időt a vetkőzéssel. Szépen összehajtva rakta le a ruhákat a székre. Közben néztem, hogy érezze a figyelmem. Majd megállt előttem egy szál alsónadrágban és rámnézett. Ahogy visszanéztem éreztettem, hogy ez így nem lesz jó...
- Teljesen meztelenre kell vetkőznöm? - kérdezte.
- Ez egyértelmű! Gyenge próbálkozás, ne akarj feldühteni!
- Igenis! - motyogta, majd levette az alsónadrágját is és a többi ruhájára tette. Hogy zavarát leplezze kissé körbenézet, közben megakadt a szeme a húzódzkodó rúdon.
- Jól látod! Tudod mire való? - kérdeztem.
- Hár persze, rendszeresen edzek saját testsúlyos gyakorlatokat.
- Akkor lássuk, hogyan csinálod, mennyit bírsz! De tegyük egy kicsit rendkivülivé a gyakorlatot!
Odaálltam a háta mögé és el kezdtem simogatni a fenekét, majd a farpofái között folytattam, egyre jobban széthúzva azokat és haladva a lyuka felé. Ahogy közelítettem egyre mélyebben lélegzett, mozgtta a felenekét, láthatóan nagyon élvezte. Pillanatok alatt merev lett szép nagy farka is. Sikosítót kentem a lyukára, amit még jobban élvezett, majd szépen lassan bele helyeztem egy kisebb dildót. Meglepődtem, hog milyen gyorsan bement neki. Milelőtt még jobbal el elkezdte volna élvezni a helyzetet rászóltam:
- Kezd el a gyakorlatot és számoljd hangosan!
Odament a rúdhóz és el kezdett húzódzkodni. Szemlátomást könnyedén csinálta a gyakorlatot, így 5 után gondoltam kapjon kis nehezítést, hát megragadtam a dildó kinnmaradt részét és elkezdtem lefele húzni miközben ő felfele húzódzkodott a rúdon. Kicsit belassult, de szemlátomást nagyon élvezte a dolgot, mintha nem is egy tornagyakorlatot végezne. Igy hát elengedtem a dildót. Számolás közben a hanglejtésén egyértelműen hallható volt csalódottsága, ahogy folytatta a gyakorlatot dildó mozgatás nélkül.
- Tíz Uram! - folytatta a számolást. Majd megcsinált 20-at, mikor el kezdett lassulni.
- Folytasd, mondtam! - majd ráhúztam a fenekére egyet a karboccsal ösztönzés képpen. Felszisszent, de a hatása is meglett, gyorsabban és feljebb húzta magát. 25-nél ismét lassult, így ismét kapott egyet a fenekére. Kicsit belehúzott ismét, de 30-ra megint lelassult.
- Rendben – mondtam - most fordított kéztartással! Kézpozíciót váltott, de pár hózódzkodás után ismét el kezdett lassulni, így ismét kapott a fenekére.
- három .... nééégy.. - tobábbra is lassan folytatta, így kicsit nagyobbat húztam rá, ez már szép pirosan meglátszott hófehér csupasz fenekén. De csak jobban felszisszent, még lassabb lett, majd a hatodik kieszenvedése után leesett a rúdról.
- Nem mondtam, hogy abba hagyhatod, de látom nem bírod tovább. Büntetésül 30-at kapsz a fenekedre. Rajta, bokafogás és számolj! Ha kihagysz egyet, akkor azt nem számítom!
Elkezdtem korbácsolni a fenekét, de 10-nél már nagyon sziszegett, így nem ütöttem erősebben, mint ahogy terveztem emelni az ütések erejét is. Láttam ez nem neki való, talán majd mást jobban bír. Eljutottunk a végéhez, nagy megkönnyebbüléssel mondta ki: harminc, Uram!
Látom ezt sem bírod igazán. Csinálj 50 guggolást, remélem az jobban megy!
Nekiállt a guggolásoknak, mire gyorsan hozzá tettem: kezet vízszintesen előre! - nehogy már könnyű legyen, gondoltam.
Szépen csinálta a guggolásokat, gyorsan meg is lett mind az ötvennel, de azért lihegett már a végére.
Rendben van, ez jól ment. Folytasd 2x30 fekvőtámasszal!
Ezt is ügyesen, gyorsan csinálta, közben hangosan számolt, 29 Uram, 30 Uram, 31 Uram, ... - nem állt meg pihenni, végig nyomta mind a 60-at. Majd elégedett ábrázattal nézett rám és mondta: - Kész Uram!
Látom ügyes vagy és bizonyítani akartál, de ha azt mondom 2x30, az 2x30 és nem 1x60. Értékelem az igyekezeted, de egy jelképes büntetésként nyomj le még 40-et, hogy meg legyen a 100!
Nekiállt, csinálta, számolt, de azért 25 felett már lassult, 35-nél már minden egyes kinyomással megszenvedett, de becsületesen csinálta. Nagyon akarta, de nagyon erőlködött is. A 38-nál már majdnem összesett, remegett a teste, de kinyomta mind a 40-et.
- Remek, szép munka volt, látom van benned kitartás és akarat!
Nagyon lihegett, de a kielégült huncut mosolya megmaradt és csillogtak a szemei a büszkeségtől. Hagytam pár percig pihenni, megérdemelte.
- Ha szomjas vagy, most kimehetsz a konyhába egy pohár vízért!
- Köszönöm Uram, jól esne!
- Akkor menj, de siess!
Gyorsan vissza is jött, már nyugodtabban.
- Folytassuk néhány pózzal. Menj le híd tartásba!
- Csak a földről fekve tudom megcsinálni, lehet úgy, Uram?
- Ha csak úgy megy akkor legyen. - mondtam.
Szépen felnyomta magát, de a csipője és a bokái között sokkal nagyobb távolság volt, mint a válla és a csuklói között, így ki kellett igazítanom:
- Nem szabályos, a lábaid túl nagy ívet alkotnak, tedd a kezeidhez közelebb a blábaidat!
Elkezdett mocorogni de nem sikerült rendesen korrigálnia a pózt. Ráfogtam a heréire, és azoknál fogva húztam az ágyékát a lábai irányába, a megfelelő tartásig. Viszont nem engedtem el, ha már a kezeim között voltak a heréi, elkeztem szorítani őket. Előbb kicsit, fel is szisszent, majd egyre erősebben szorítottam, egyre erősebben szuszogott. Nem telt el sok idő, a kezei és a lábai is el kezdtek remegni, nem bírta már tartani a pózt.
- Most felgyenesedhetsz, még segítek is, addig nem engedlek el amíg nem sikerül.
- De nem fogok tudni felegyenedni és a pózt meg már nem bírom Uram! - közben remegtek a kezei és sziszegett ahogy a heréit húztam. Láttam nem fog menni neki, így a másik kezemmel a háta felső része alá nyúltam és segítettem neki felemelkedni a földről. Mikor már majdnem egyenes volt elengedtem a hátát, majd mikor teljesen kiegyenesedett a heréit is, de azért megszorongattam még egy kicsit őket.
- Most terpeszállás következik! Kezek kétoldalt a tested mellett vízszintesen! A tenyereid felfelé nézzenek! - felvette a pozíciót majd folytattam: - Igy maradsz amíg nem szólok!
Kimentem a konyhába és két 3/4-ig teli vizespohárral jöttem vissza nem sokkal később. A poharakat a két tenyerére tettem, majd folytattam az instrukciókat:
- Víz nem kerülhet a földre, ez segít, hogy a vízszintes pózt sikerüljön pontosan megtartanod. Most kimegyek kicsit,i.
- Rendben, leengedheted a kezeidet és a terpesz sem szükséges már. Megizzadtál a futás és a gyakorlatok közben, menj ki a fürdőbe és zuhanyozz le! Tiszta tölrölközőt a kád mellett találsz összehajtva.
de rá ne merj fogni a poharakra, hogy könnyeb legyen! Figyelemmel tartalak!
Ráadtam egy fekete szemellenzőt, majd kimentem. Tettem vettem kicsit a szobán kívül, majd visszatértem. A kezei remegtek már, néztem még kicsit, egyre jobban remegett, egyre nehezebben bírta, de a víz még a pohárban volt. Még egy kicsit néztem, ahogy erőlködik a tartással, majd megkönyörültem rajta és elvettem a mindkét poharat a tenyeréről. Megkönnyebbülten sóhajtott egy nagyot, tovább tartva a kezeit, immár sokkal könnyebben a vízszintes pózban. Nem telt el egy egész perc mire ismét remegni kezdtek a kezei.
- Rendben, leengedheted a kezeidet és a terpesz sem szükséges már. Megizzadtál a futás és a gyakorlatok közben, menj ki a fürdőbe és zuhanyozz le! Tiszta tölrölközőt a kád mellett találsz összehajtva.