Cikkek idő szerint
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus - a kezdetek 9. - avagy a vadállat

Törölt felhasználó
2010. 11. 06. 20:41 | Megjelent: 904x
Igazán gyönyörteljes heteket-hónapokat éltünk meg Vandával. Csodálatosan kellemes volt minden együttlétünk. Természetesen akadtak kisebb-nagyobb hullámvölgyek, ám utánuk mindig előkerült egy-egy igazán szép, magas hullámhegy is.
Talán említettem már, hogy szerény személyemben különféle alakok élnek együtt, nagyjából elviselhető társbérletben. A hímgorilla, a neandervölgyi, a technokrata szépen elvannak egymás mellett, mindig az lép előre, amelyiket a rendező jelenésre szólítja.
Egyetlen egy, teljesen kezelhetetlen alak flangál közöttük, aki szinte minden szeánszon jelen van, ez a vadállat. Ő személyiségemnek az a része, amelyikről jobban szeretem azt gondolni, hogy valójában nincs is, pedig van, csak a genetikusan és nevelésileg rám rakódott civilizációs máz elnyomja, és kordában tartja. Így aztán a szerencsétlennek meg kell elégednie a partvonalról való bekiabálással. Valahogy úgy kell őt elképzelnünk, mint Dr. Hannibal Lectert, lekötözve, szájkosárral az arcán. Teljesen veszélytelen – hacsak ki nem szabadul.

Történt pedig, hogy Vanda az egyik szeánszunk alkalmával egy különösen dilis napot fogott ki.
- Szeretném, ha ma jó alaposan megkorbácsolná a puncimat Uram! – ezt útban a helyszín felé, a kocsiban suttogta a fülembe és a nagyobb hatás kedvéért megharapta a fülcimpámat, a keze pedig becsúszott a nadrágom alá.
- Ha nem hagyod azonnal abba, nem a puncid lesz az egyetlen, ami bensőséges kapcsolatba kerül a korbáccsal! – mordultam rá.
A játék a legkevésbé sem lett volna ellenemre, de valahogy nem szerettem volna elhomályosult szemmel belerohanni az előttem menő autóba.
Kedvesem engedelmesen kivette a kezét - majd lehúzta a sliccemet, kiszabadította a félszeműt és az ölembe hajtotta a fejét. Én persze mindennek ellent tudok állni - talán a kísértés az egyetlen kivétel – így kéjes sóhaj kíséretében megadtam magam sorsomnak és hagytam, hogy tegye, amit akar, ám a forgalom ördöge közbeszólt. A sor hirtelen megállt, én pedig alig egy hajszállal kerültem el az ütközést. A félszemű ugyan megúszta sérülés nélkül, én azonban olyan állapotban értem a lakásba, mint egy andalúz tenyészbika, amit az utolsó pillanatban lerángattak a tehénről.
Alighogy becsukódott mögöttünk az ajtó, a hajába markoltam és teljes súlyommal a falnak szorítottam. Hallottam, ahogy egy kéjes nyögés kíséretében kiszorul belőle a levegő. Felrántottam a szoknyáját – nem volt alatta bugyi – és durván belemarkoltam a puncijába, miközben ajkam a puha nyakát vette birtokba, épp csak annyira vadul, hogy azért ne maradjon rajta szívásnyom.
Vágytól reszkető kézzel ráncigáltam le róla és magamról a ruhát. Az ágyra löktem.
Még élénken élt bennem az autóban előadott ötletparádé és mivel nekem sem volt ellenemre, a legkönnyebb korbácsot vettem kézbe.
- Tedd szét a lábad, te ribanc!
Vanda szándékos lassúsággal teljesítette a parancsot és a jobb kezével olyasfajta mozdulatot tett, mintha masztizni készülne. Az agyam azonnal neandervölgyi üzemmódba kapcsolt. A hajába markolva valósággal ráhúztam az ágaskodó félszeműre és szinte magamon kívül hördültem rá.
- Vedd el a kezed, mert véresre korbácsollak, Te lotyó!
Szép lassan húzta el a kezét a szeméremdombjától, de úgy, hogy a köldöke mellett, a cicijén keresztül végig simította magát, mintha csak felkínálná azt is egy kis korbácsolásra.
Eközben olyan puhán engedte egészen a torkáig a félszeműt, hogy a kéj hirtelen rám törő hullámától a lélegzetem is elakadt. Lecsaptam a korbáccsal.
Újabb, döfés, újabb, még őrjítőbb sima puhaság ... ismét csattant a korbács, és - bár nem vettem észre - a vadállat ketrece repedezni kezdett.
Soha életemben nem éreztem még ennyire őrjítő vágyat. Ekkor Vanda, továbbra is gyengéden érintve, egész lassan kiengedte ajkai közül a félszeműt - de csak azért, hogy utána újból teljes terjedelmében magába fogadja. A nyelve bársonyos puhasággal siklott végig a makkom alsó, legérzékenyebb részén. Úgy éreztem, menten szétrobban az agyam - és ekkor megtörtént. A vadállat életemben először elszabadult.
Bal kezemmel a haját markoltam meg és a fejét az ágyra szorítottam, a jobb pedig a vastagabbik lovagló pálca után nyúlt. Karból lendítettem meg és kegyetlenül lecsaptam vele az Édes kívánatosan gömbölyödő hátsó felére. Meg sem hallottam a panaszos sikolyt, lecsaptam másodszor és harmadszor is. Három vörösen domborodó hurka jelezte ténykedésem nyomát. Vanda ebben a pillanatban egy kétségbeesett mozdulattal kiszabadította fejét markomból és hitetlen, ám egyben keservesen szenvedő, döbbent pillantással meredt rám. Mintha lázálomból ébredtem volna tőle. Elejtettem a pálcát és együttérzően megsimogattam a meggyötört testrészt. A vadállat egy szempillantás alatt eltűnt a dzsungelben.
Az Édes, mintha mi sem történt volna, újra kényeztetni kezdte csodás ajkaival a félszeműt. Pillanatok alatt kitört bennem a vulkán.
Utána hozzám bújt és a fülembe súgta:
- Félelmetes volt a vadállat, Uram – de gyönyörű! Máskor is szeretném látni!

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.