Tamara (2.rész)

-Az átépítés után ez a rész következne, de nem tudom mennyire megoldható az, amit az e-mailben írtam neked.
Tamara fel sem mert nézni, döbbenten, szinte sokkolva térdelt a sarokban. Hallotta a lépteket, ahogy közelednek az irányába.
Egy pillanatra megálltak. Az idegen hang megszólalt mikor meglátta Tamarát.
-Khmm… zavarok Bálint?
- Nem dehogy, hiszen megbeszéltük, hogy jössz.
- De ő...
-Ő? Nem tudom miről beszélsz. Ez csak egy kiegészítő, aminek majdan szerepe lesz itt az átalakítás után. De most menjünk át a dolgozószobába, ne álldogáljunk itt!

Tamara alatt megnyílt a föld. Nem értette mi folyik itt, mi ez az egész?! Megbántotta Urát, ez nyilvánvaló. Az egyik legnagyobb bűnt követte el amit csak lehet. Nem bízott meg Urában és kétségbe vonta szavait. Utólag átgondolva túlreagálta a dolgot, de tenni ellene már nem tudott.
Kezdett neki világossá válni, hogy az amit ő bizonytalanságnak hitt, köszönő viszonyban sincs azzal a helyzettel, amibe most került.

Pár perc után Ura lépteit hallotta. Továbbra sem mert felnézni. Megmarkolta a haját, felállította a földről és jéghideg tekintettel közölte vele, be ne merjen hisztizni és kapja össze magát villámgyorsan mert dolga lesz.
A kezeit előre bilincselte, a lábait is összeláncolta, majd ezeket egy viszonylag hosszabb lánccal összerögzítette. A pórázt a nyakán hagyta, viszont a szájpecket kivette és zsebre rakta.
-Hozd be nekünk az italokat és meg ne merj szólalni!
Tamara épp szólt volna, mikor Ura a hajába markolt, fejét hátrafeszítette és nyomatékosan megkérdezte.
-Megértetted?
-Igen Uram!-válaszolta Tamara elcsukló hangon.
-Na igyekezz! Majd elindult, de az ajtóból visszalépett és egy birtokló csókot adott a nőnek.
Tamarában akkor tudatosult, hogy ez az egész most egy büntetés. Van remény a bocsánatra-gondolta magában.
Kitipegett bilincseiben a konyhába,tálcára tette az italokat és elindult a szoba felé.
Az ajtóban megtorpant és lesápadt. Kapaszkodott a tálcába és vívódott, hogy visszafordul és elmegy.
Elmegy? Hiszen láncra volt verve. Tudta, hogy ha feladná Ura elengedné, viszont azzal már tényleg visszafordíthatatlan hibát követne el.
De erre amit látott nem számított.....

(Folyt. köv.)