Napéj egyenlő(tlen)ség (4.)

Keressen meg...keressen meg...- mormogta magában Vanda. - Ha megtalállak, Kisbarátom, azt is megbánod, hogy megszülettél...elevenen nyúzlak meg, lassan, élvezettel, az erényöved meg rágyógyul a farkadra, sosem veszem le többet...

Már két hete igyekezett megkeresni. Mindenütt. A hetes buszon előre köszönt a sofőr, a piacozni járó nyugdíjas néni, aki két megállóval előtte szállt fel, helyet foglalt maga mellett, és hangos kiáltozással köszöntötte reggelente:

- Jöjjön, Kedveském, foglaltam Magának...- majd rázendített - mégis hihetetlen milyenek ezek a mai fiatalok, ide ült volna az a kis szemtelen kölyök a Maga helyére...
de én mondtam neki, fiatal a lába és erős, bandukoljon hátra, ez a hely Magára várt. No meg én is...
- Mit szól, milyen meleg időnk lett? - szaporázta a szót, észre sem véve, hogy beszélgetőtársa inkább a busz utasainak arcát pásztázza - Ritkaság ez így tavasszal....aztán csodálkozunk, hogy a ketyegő nem bírja. ....gondoltam ma is kinézek, a piacra, tudja a Marika beteg lett, neki akarok körtét venni...a Keresztes Marika...tőlem két saroknyira lakik, biztos ismeri, bottal jár.., persze azt mondja, ez csak urizálás, de én tudom, szüksége van már rá.- és csak mondta, mondta, levegőt se véve, Vanda meg gondolatban válogatott kínzásokkal köszönte meg a lassan rendszeressé váló reggeli rituálét az Idegennek, aki volt már gondolatban kerékbe törve, elevenen megégetve, foggal kiherélve, kölcsönadva a kalocsai női börtön asszonykórusának orális szolgálatra...volt már minden, de sajnos csak gondolatban, mert nem került elő.

Vanda a kutyaharapást szőrével elv jegyében gyorsan beszervezett egyik este egy kipróbált, remek mazo fiút, de a lebegés ezúttal elmaradt. Ütött és élvezte, de mint minden ínyenc, aki ízlelte már, amit a főszakács kifejezetten neki álmodott, fintorgott a "Mekis menü" fogyasztásakor. Tudta, hogy a megoldás az orra előtt van, de nem veszi észre.

Újabb hét elteltével Vanda hirdetéseket ragasztott ki a környéken: "Elveszett-keresem" címmel. A sokakat megtorpanásra késztető felirat így szólt:

"Elvesztettem 190 centiméter magas , barna hajú, hímnemű házikedvencem. A jószág közepes fizikai állapotban van, de vélelmezhetően erősen leromlott szellemi kondíciókkal rendelkezik, hisz elfelejtette a gazdáját. Kérem, ha lát egy gazdátlanul ténfergő, a leírásnak megfelelő hímnemű szolgát, két, jobb lábbal végrehajtott erős farbarúgást követően mondja meg neki, hogy a hetes busz fél nyolckor induló járatán reggel várja a tulajdonosa"

A felhívásnak különösebb eredménye nem lett, hacsak az nem, hogy a hetes busz reggeli járatának utasforgalma erősen megnőtt, így a nyugdíjas néni sem tudott helyet foglalni a lánynak. A rendszeres utazások ezután ha boldogan nem is, legalább nyugalomban teltek.

Egy hónapos keresés után Vanda feladta a harcot, úgy érezte, ha igaz is, hogy valamit nem vett észre, egy valamirevaló szubmisszív egyed keresi és igényli a gazdája figyelmét, így a férfinak meg kellett volna jelennie. Megsértődött és új szolga után nézett. Az ismerkedés és egyeztetés időszaka gyorsan lezajlott, már az időpont és a helyszín tisztázása volt csak hátra, Vanda ezért elővette a noteszét, hogy szabad időpontot keressen.

Végigsimított a puha bőr kötésen, majd felütötte az utolsó oldalon, hogy bejegyezze a következő találkozó időpontját. A notesz lapjai közül egy vékony ezüstláncon egy apró kulcs hullott az ölébe, az utolsó lapon ismeretlen kézírással két szó, és egy telefonszám állt: "Mindenem a Magáé". Vanda elmosolyodott...hát megtalálta:)

Igen, megtalálta, de mit tegyen? Hisz a találkozó az új szubbal lebeszélve, ez a bolond meg valószínű egy hónapja erényövben...elgondolkodva csatolta bokájára a láncot a pici kulccsal, majd elmosolyodott, és a számítógéphez ült..." A szerda hat óra és a megadott cím megfelelő lesz" válaszolta az új jelöltnek, majd a telefonjáért nyúlt: "Szerdán hatkor, a régi helyen, szolga...ezúttal ne késs!"

Amikor letette a telefont, elmosolyodott: "No megállj, Kisbarátom..."