Csak heccből

Kinyitottam az ajtót. Előre engedtem. Egy úriember előre engedi a nőket. Ami valahol ellentmondásos volt, mert azon állapotomban roppant frusztrált voltam. Dühös, méreggel telítve, agresszív tettre kész, revansot akartam venni. Vendettát rendezni. Mindazonáltal egy férfi kontrollált, uralmában van, uralkodik. Szóval csak megigazítottam az ingem, lengébre gomboltam gallérom és én is bevonultam. Bekísértem a nappaliba és kimentem tölteni egy pohár bort. Csak zakatolt az agyam, hogy jó lesz-e így? Most már nem visszakozhattam. Oda nyújtottam neki a poharat. Remegett. Igazán vonzó nő volt. S olyan ártatlannak tűnt, a bája teljesen eltakarta romlottságát, megigézett. A nők amolyan bűnös fegyvere a csábítás. Ettől feldühödve neki estem.

Miközben vadul csókoltam, belemarkoltam mélyen a hajába. Határozottan. Éreztem, hogy még jobban remeg, de a szégyen érzet, nem zavartatta az élvezkedésben. Undorító! Megszorítottam a markom dús hajában és hátrahúztam egy picit, hogy a nyaka magatehetetlenül álljon szolgálatomra. Először csak a nyelvemmel simogattam, majd beleharaptam, mélyen és erősen. Felszisszent. Hogy merészeli? Vállalja a felelősséget a tettei után! Elengedtem mind két kezemmel, majd egy hatalmas pofont adtam neki. Mint ahogy egy igazi férfi helyre teszi a rossz ribancot. Igénylik a terelést, mert nem tudják hol a helyük. Meg kell mutatni. Megmutattam neki is. Ezután már kicsit elgondolkodott és új fenn a rémület uralkodott érzései felett.

Felálltam és belekortyoltam a borba. Egy férfi két dologból tudhatja, hogy férfivá érett. Az egyik, hogy fehér bort iszik, a másik pedig, hogy szárazat. - Észreveszik, hogy mennyire kiemelem a férfiasságot? Mint ha már-már magamat akarnám igazolni, önmagam hitegetni. - Leültem és hosszasan végig néztem rajta. Szuggeráltam. Az efféle méregetéstől nagyon kellemetlenül érzik magukat a hölgyek, ő sem volt másképp, bájosan forgatta szemeit zavarában, kereste, hogy hova tudna elbújni előlem, de teljesen kiszolgáltatott volt. Nyugodt, mély, rekedtes hangomon kérdeztem:

- Szégyenled magad? - nem válaszolt. Így kicsit halkabban, gyengédebb hanggal megnyugtattam.

- Nincs semmi baj, nem haragszom rád, nem vagyok dühös, mondd el nyugodtan.

- Igen. - válaszolta félrenézve.

- Ide nézz, itt vagyok, velem beszélsz, ott nincs semmi. - Felém fordult.

- Ha szégyenled magad, miért csinálod?

- Nem tudom.

- Olyan nincs hogy nem tudod. - A szeme könnybe lábadt és megint félre nézett ... menekült.

- Mondtam, hogy a szemembe nézz, olyan kurva nehéz ez !? - Nem beszélek magyarul? - Miért ennyire nehéz ez számodra? Hmm? Válaszolj!

- Ne haragudj - és elsírta magát.

Ilyenkor elindul egy belső vívódás. Haragudni akartam rá, de nem tehettem. Milyen ember az, aki érzéketlen szigorral képes végig nézni egy kislány szenvedését. Megsajnáltam. Átkaroltam és elkezdtem simogatni. Szépen lassan, főképp a hosszú haját, de néha át-át tértem keskeny hátára is. Hosszasan, nem túl erősen de továbbra is határozottan húztam végig kezem rajta újra és újra még zokogása el nem csitult, szíve meg nem enyhült. Akkor lágy csókot leheltem ajkára és újra magamhoz húztam. Erősen magamhoz szorítottam, egyre hevesebben csókoltam és ő egyre inkább élvezte. Egyre látványosabban, hangosabban, önfeledt élvezte, újra élvezte szégyentelenül, pofátlanul, mintha már is minden megoldódott volna, mintha mindent helyre hozott volna, csak élvezkedett mint egy mocskos basznivaló ribanc, a puncija éhezett a faszra, csak pár pillanatnak kellett eltelnie és máris megint a szaporodási ösztön rabigájává vált, láncaira zárt szukaként viselkedett. Felfűtötten. Megmarkoltam hosszú haja végét és annál fogva beráncigáltam a zuhanyzóba.

Borzalmas mód megrémült, fogalma sem volt mi történik, csak sírva, remegő hangon hajtogatta, hogy ez fáj. Nem érdekelt, berontottam az ajtón, felhúztam magamhoz, átkaroltam a derekánál, felemeltem és bedobtam a fülkébe. Szembe állítottam magammal s levetkőztettem. A félelemtől dermedve állt, összeroskadva, összehúzva, tétlen, minden mozdulatomra megrendült, ahogy egyre több ruha lekerült, úgy egyre inkább, új fenn szégyenkezve igyekezett takarni magát kezeivel. Mikor végeztem, megragadtam a nyakánál és mint kutyát szokás, térdre kényszerítettem fogásommal terelve. Megfogtam a zuhanyt és ráengedtem mocskos testére a jéghideg vizet. Ordított. Rémületében ordított! Csak engedtem rá, hosszan, közben fogtam, hogy eszébe ne jusson ellenkezni, érezze a következményeket, vállaljon végre felelősséget! Elállítottam a vizet, reszketett, immár nem csak a félelemtől vezérelve. Újra megragadtam a tarkójánál és kivágtam a földre. Hasra érkezett, a bal lába egyenesen kinyújtva, a jobb elcsúsztatva kissé felhúzva. Tudják, mikor a fenék oly szépen kiformálódik és közötte ott csalogat a gyönyörű szép nedves punci. Egy hatalmasat rávertem a seggére. Mély hangon felnyögött. Már megint egyszerre szégyenkezett, félt és élvezett. Ott feküdt megtörten, de nedves volt a puncija. Sírni kezdett, sírt és sírt de csillogott a pinája az élvezettől. Minő undorító mocsok ez? Akkor fogtam és belenyaltam, megízleltem. Hirtelen mélyen belenyomtam arcom a lucskos puncijába és hosszan nyelvem teljével végig nyaltam egészen a hüvelyétől a csiklójáig. Borzasztóan élvezte. Majd eltávolodtam és belenyomtam az ujjam a hüvelyébe. Még bele sem sikerült teljesen nyomnom, de már tolta éhes pináját az ujjamra, szégyentelve ráhúzta magát ujjamra és a hideg zuhany ellenére is égetett. Kihúztam, rácsaptam újra a fenekére és a popsijába dugtam nedve áztatta ujjam. Keményen elkezdtem megdugni gyönyörű szép ánuszát és megint csak mély hangon élvezkedett és nyögdécselt. Ekkor megragadtam húsos derekát, mélyen belevájtam ujjaim és csípőjénél fogva felhúztam a térdeire, kopjon csak a kemény burkolaton. A hajába kapaszkodtam, teljesen hátrahúztam a fejét, a másik kezemmel elővettem kemény merev farkam a nadrágomból majd ráfolyattam nyálam a fenekére. Gyönyörűen végig siklott a nyálam a popsijától a gáton át végig a hüvelyén, úgyhogy belenyomtam ékességem a szűk puncijába és beleremegett az élvezetbe. Már csak az élvezetbe.

- Ez kell neked, ugye? - Ez, hogy keményen megbasszanak mint egy szakadt cafkát, igaz? - Ezt élvezed minden szégyen érzeted ellenére, mert egy mocskos semmire kellő üres kurva vagy, aki nem kell senkinek, aki mögött nincs semmi, akinek mindene a puncija. - Élvezed ugye? - Mondd, hogy élvezed!

- Élvezem.

Mit élvezel?

- Ahogy dugod a nedves puncim.

Gyorsan kihúztam a farkam, a földre feküdtem és a hajánál fogva éhes száját a nedvességtől gyöngyöző farkamra húztam.

- Szopj le, tudom, hogy szereted szopni a farkam. - Úgy jó nyálasan, igen, azt akarom, hogy ázzon a farkam a nyáladban.

S ő alázatosan tette amit mondok neki. Ajkai teljesen rásimultak merev péniszemre, hosszasan, ütemesen járt szája fel-alá a farkamon. Közben nyelvével simogatta duzzadt makkom, szívta, izgatta, játszott vele. Kitett magáért. Ebben az egy dologban vitathatatlanul...

Ezután hátra löktem, felé hajoltam és szétdobtam a lábait. Ránéztem és elborzadt. Most eszmélt rá tekintetemből, hogy mit is csinálok. Hogy csak kárörvendek mocskosságának, hogy csak hagyom bemocskolni tisztaságom általa, hagyom, hogy megrontson, hogy ezt a jót is tönkre tegye, csak azért, hogy csillapíthassam szomjam és kárörvendhessek bűnös lelkének. Rémület lepte el belsejét és tekintetéből láttam, hogy szorít a mellkasa, már épp feleszmélt volna, de akkor benyomtam újra a faszom a puncijába és megint felnyögött, csak dugtam és dugtam, keményen, csattogott farkamon a puncija, ő meg szájait összeszorítva dörmögött, próbálta visszafojtani élvezetét, kétségbe esetten nézett a szemembe, könyörgött tekintete, hogy hagyjam abba, mentsem meg, segítsek de én csak fojtattam, egyre erősebben és keményebben, egyre dühösebben és agresszívabban, nagyobb vehemenciával dugtam és basztam, és akkor hirtelen éreztem.

Megálltam, s egyszerre voltam világa vesztett és bűnös élvező is, ahogy lüktettet hüvelye a farkamon. Arrébb löktem és felálltam. Végig néztem gyönyör töltötte kielégült üres testét és csak azt kérdeztem magamtól, miért kellett tönkre tennie? Majd leszegett fejjel kivonultam.