Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Vákuumcsomagolva

Törölt felhasználó
2010. 11. 05. 18:55 | Megjelent: 790x
Igaz történet - mondhatnám, de számomra annyira váratlanul jött ez az egész, hogy még most sem hiszem el, hogy megvalósult az egyik álmom.

Nyár végén kezdődött. Az augusztusi szabadságom végén a munkahelyemen nem volt kedvem dolgozni, ezért mikor egyedül maradtam, ismét felléptem a csetre. És ahogy szokott lenni, éjfélig is fent voltam, partnere nem leletem. Mikor viszont már álmosan szerettem volna kilépni, egy utolsó próbálkozással beszédbe elegyedtem egy lánnyal, akiről nemsokára kiderült, hogy egy kedves, 37 év körüli nő, aki elég határozott, s tapasztalt a domina szerepben. az is csak később derült ki, hogy az SM-játékban elég szigorú és megalkuvást nem tűrő a személyisége! Kellemes volt már az első alkalommal is beszélgetni vele: értelmes, felelősségteljes gondolkodású hölgy, akire a szolgalélek nyugodtan rábízhatja magát és alávetheti magát Úrnője kénye-kedvének.

Többször cseteltünk, s bár sokmindent kipróbált már, azért én is tudtam neki újat mutatni. Például az én egyik kedvencemet: a vákuumágyat.Először nem hozta lázba a gondolat, hogy a szolgáját egy zsákba kell dugni, de amikor képeket és videót küldtem neki, egészen felvillanyozódott. Elárultam neki, hogy az eredetihez nagyon hasonlót már otthon is készítettem, és nagyon szuper érzés volt! Szó szót követett, míg pár nappal később csak annyit írt emailben: "Találkoznunk kell!"

Egyeztettünk időpontot és helyszínt: "Vasárnap reggel 8 órakor pontban légy Budán, a Hegyalja út és Sánc u. kereszteződésében. A kocsidat csak lejjebb, az Avar utcában hagyhatod! Lady B:" Már ez jó kis feladatnak tűnt, hiszen Szeged mellett lakom egy kis városkában, így elég korán keltem, hogy biztosan odaérjek. Lezártam az autót és felmentem a Sánc utcáig. Ez elég fárasztó hegymászás volt nekem így kora reggel :) Feladatomul kaptam, hogy hozzam magammal a bilincsemet is, amivel pontban 8 órakor az említett kereszteződében hátra kellett bilincselnem a kezeimet, ezzel jelezvén, hogy átadom magamat Úrnőm akaratának. Nos, a kiszolgáltatottságom megkezdődött...

Egy jó negyed órát állhattam ott, mikor hátam mögött megállt egy szigorú tekintetű nő. Szemeim rögtön a csinos csizmás lábain akadtak meg és szigorú tekintetén.
- Te vagy az a féreg?
- Igen, Úrnőm, én!
- Fordulj meg!
És ezzel hátulról a fejemre egy fekete zacskót húzott, nem túl szorosan, hogy levegőt biztonságosan kapjak, viszont ne lássak semmit. Karonragadott és egy 50 méterre parkoló autóhoz vezetett, majd beültetett a hátsó ülésre.
- Feküdj le, úgy biztonságosabb!

Elindultunk. Nem vagyok pesti, így behatárolni sem tudtam, merre felé kanyargunk, a forgalom zaját pedig nem hallottam a zacskó csörgésétől és az egyre nehezedő lélegzésemtől. Egyszer csak lassultunk, majd megálltunk. Kiszállt az autóból. Szünet. Majd nyílt az ajtó, amerre a fejem volt. A kezével a fejemhez közelített, s valami nedves vattát bedugott a zacskóba, a szájamhoz, majd hirtelen összefogta a zacskó száját szorosan, hogy levegő ne tudjon bemenni. Hirtelen nagyot szippantottam az ingerlő gőzt árasztó vattából. Édeskés szaga volt, így tudtam, kloroform. Önkéntelenül is egyre mélyebbeket kezdtem lélegezni, s kissé halálfélelmem lett a megfulladástól. Akaratlanul is elkezdtem felkelni, kiszabadulni, de már késő volt. Hatott a gőz, az izmaim elernyedtek, nem tudtam már mozogni, s kicsit még eszméletemnél voltam. Próbáltam éber maradni, de észre sem vettem és elaludtam.

Mikor újra visszajött a fülzúgás és észhez tértem, már nem voltam megbilincselve. Nem is tudtam hirtelen, hol is lehetek! Nem a ház, vagy az utca, de nem is a szoba izgatott, hanem az eszköz, amiben vagyok. Látni nem láttam semmit, a szemem mintha le lettek volna ragasztva, viszont úgy éreztem, mintha egy hatalmas elefánt ülne azon a takarón, mellyel le volnék takarva. Egy kis csövön tudtam csak levegőt kapni. Mikor elmúlt a kloroform hatása és már tudtam mozgatni a végtagjaimat, megpróbáltam megmozdulni, de nem sikerült. .. és akkor világosodtam meg: az Úrnőm az elmondásom alapján elkészített egy vákuumágyat és abba dugott bele, míg aludtam... testemet a kéj töltötte el ezen bizonyosságtól és már nagyon élveztem ezt a letaglózottságot!

Bizonyára eszmélésemet Lady B. is figyelemmel kísérte, mert kisvártatva a testemet elkezdte simogatni és újra bekaplta a porszívót, hogy a vákuum a legtökéletesebb legyen.

- Ugye élvezed? - hajolt közel a fülemhez.
Nyögésekkel próbáltam tudtára hozni, hogy "köszönöm" ezt az élményt!
- Tudok én kedves és jutalmazó is lenni! - folytatta. - Ez a jutalmad a kitartó beszélgetésekért, amik közben jóléreztem magam. Jó volt beszélgetni veled! Ezért kapsz 5 percet, hogy élvezd ezt a helyzetet. Utána viszont használni foglak, mint ahogyan egy tárgyat szoktak. Úgy emlékszem, ezt írtad, ezt szeretnéd... mondta már kissé gonoszan mosolyogva. - Élek a felajánlásoddal. Tegnap jutott eszembe, hzogy hasznodat tudnám venni. Az egyik üzlettársam keresztbe tett nekem, és ezt szeretném megbosszulni. Ugye ismered a voodoo-babákat? Épp tegnap láttam egy filmet ezekről, és mi tagadás, most nagyon mérges vagyok arra a fickóra, azért is kellett ilyen gyorsan találkoznunk. Azt nem ígérem, hogy nem fog fájni, mert épp ez a célom, hogy az a fickó szenvedjen. De ne félj! Tudom, a tűket nem szereted, de sajnos nem tudok mást csinálni! Viszont előtte elérzéstelenítelek....

Nos, itt abbahagyta a vígasztalást, és az elkövetkező 5 percben a gyönyör a kétségekkel keveredett. Próbáltam mégis ellazulni és élvezni a helyzetet, de az 5 perc leteltéről egy korbács suhogása tájékoztatott. A lábamat érte a verés, amitől hirtelen összerándult a testem. Fel is ültem volna, ha nem lettem volna vákuumcsomagolva. Nem kímélt, erősen csapott le rám a mellkasomtól a lábamig. Kezdett derengeni, hogy érti ő az "érzéstelenítést". Ha ennyire fájni fog a bőröm, akkor azokat a kis szúrásokat már meg sem fogom érezni!! Hm.. mégiscsak jószívű az én Úrnőm! :) De bosszanhatta, hogy a 10 sulytásnál már nagyon mozgolódtam, ezért félbehagyta a korbácsolást, kicsit matatott távolabb, majd megemelte a lábamat, és egy vastag kötélet kötözött rá, majd az ágy alatt is áthúzhatta, mert a bokám másik oldalán is rögzítette, így egyik irányban sem tudtam már elmozdítani. Olyan erősen húzta meg a kötelet, hogy teljesen belesüppedtem az amúgy is kemény ágyba. Ugyanilyen szorosan kötözte le a felső testemet is. Majd folytatta a korbácsolást. Úgy 30 korbácsütést kaphattam, amikor átváltott a pálcára. Már ekkor sajgott az egész testem, csak úgy ziháltam a fájdalomtól és a becsomagolástól, de úgy tűnt, nagyon ért az "érzéstelenítéshez" és nem végez félmunkát! Úgyhogy a pálcából is kaptam az egész testemre 30 ütéssel.
Kis szünet.
Majd újra simogatni kezdte a testemet, ami jólesett. Pár perc múlva vált nyílvánvalóvá számomra, hogy tulajdonképpen az nem is lassú simogatás, hanem a kezét pihentette meg a lábamon, miközben már tűket döfött belém. El kell ismerjem, az "érzéstelenítés" miatt tényleg nem éreztem semmit, de lassan kezdtem érezni az apró kis fájdalmakat, amelyeket az orvosi tűk okoztak. Közben lekapcsolta a porszívót és így már tisztán hallhattam, hogy minden egyes tűdöfés előtt annak a fickónak a nevét mormolja és minden egyes tű után más és más átkot szór a fejére. csak reménykedtem, hogy nem egy egész 100 darabos doboz tűt vett, vagy pedig az átkokból fogy ki.
de nem sajnos, csak mondta és mondta, én pedig koncentráltam, hogy még véletlenül se próbáljak megmozdulni, mert a mozgással a fólia is mozdul, ami magával rántja a tűket. és ez nagyon nem kellemes. Mintha egy óriási varrógépben lettem volna, ami éppen rámvarrja az új ruhámat. Hát így folytatta tovább, mígnem a lábaim kétsoron és az egész felsőtestem tele nem lett tűvel. Végre befejezte!!
Csak egy kis szünetet hagyott, épp annyit, hogy a fájdalomtól az egész testem remegni kezdett. Nem szúrt hosszú tűket belém, olyan rövid inzulinos túk lehettek, de az összhatások nagy volt. Pár perc pihenő után viszont újra lesúlytott a korbács, de most más szögből, így nem csak az fájt, hanem ahogyan kitépte testemből a tűket. Mikor már egy tű sem volt bennem, újra hallottam Úrnőm szidalmait:
- Eltaposlak, te Féreg!
Gondolom az ellenségének címezte mondatát, dehát a voodoo-bábú mégiscsak én voltam, úgyhogy felállt az ágyra és a tűsarkú csizmájával engem kezdett el taposni. Ennek egy fokkal jobban örültem, mit a tűknek, hiszen eszembe villantak azok a fantasztikusan csinos lábak és az az izgató hosszúszárú csizmája, amiről az első találkozáskor nem tudtam levenni a pillantásomat. Szerencsére könnyű volt Úrnőm - vagy ahogy szokták mondani: "édes teher" és kezdtem élvezni a helyzetet. de ennekis vége szakadt és egy nagyot rúgott az oldalamba, szintén szidalmak társaságában. Majd elvonult egy másik szobába - gondolom lenyugodni. Mikor visszatért, újra kedélyes volt:
- Remélem, sikerült a varázslat és most az a fickó nagyon rosszul érzi magát! veled nagyon meg vagyok elégedve, ezért most újra jöjjön a jutalmad....
- Majd levette a csizmáját és harisnyás lábbal állt sajgó testemre és azzal taposott-simogatott meg.

Hogy mi történt ezután? Talán egy következő történetben elmesélem, de nagyon örültem, hogy hetekkel korábban Lady B-nek megemlítettem a vákuumágyas történeteimet.....

Hozzászólások (2)

A hozzászólások belépés után olvashatók.