Véletlen találkozások (6)

A barna srác cinkosan Tamásra nézett, majd a vörös loboncosra és csak legutoljára rám, aki értettem már a szándékát és beleegyezően bólintottam. Erre a barna srác elkapta a fekete hajút, átölelte a nyakát, miközben a másik kettő lekapta a lábáról s markukban, de már a levegőben volt s szinte ledobták hasra az ágyra s már ugrottak is rá s szorították oda kezeinél s lábainál fogva, míg a barna hajú gyorsan megkötözte széttett lábakkal s karokkal. S közben ezt mondta, tanácsolta neki:
- Hallgass az öregebbre! Ha nem fickándozol, ellenkezel, akkor gyorsabban s kevesebb kínnak szabadulsz!
- Ne jártasd a szád te öreg – sziszegte – szabadulok még kezeitek közül patkányok, de akkor, jaj, lesz nektek! Összetöröm a csontjaitokat külön-külön! – fenyegetőzött tovább, míg rángatta a testét, próbált szabadulni.
- Azt már megvárjuk! – nevetett fel szinte egyszerre a három srác.
- Akkor mi legyen most vele? Mi lesz a halmazati büntetése? – kíváncsiskodott a vörös loboncos.
- Én is kíváncsi vagyok erre. – tette hozzá Tamás is.
A barna hajú elgondolkozott s közben talán észre sem vette, hogy kezeivel hatalmasakat csapott az ágyhoz kötözött fekete hajú szabad, de feszülő popóira. Az már csak sziszegett s fenyegetőzött tovább.
- Ti mit tennétek Vele? Szerintetek mit érdemel ezek után? – kérdezett vissza, de nem hagyta abba egy percre sem a fekete hajú popójának felváltott csapkodását.
- Én legszívesebben alaposan elverném, kaphatna mindhármunktól kézzel, paskolóval, de még bőr korbáccsal is, míg csak vörös nem lesz a segge, mint az én hajam. – hangzott a vörös loboncostól a verdikt.
- Ez csak a kezdet lenne, de szerintem az lenne az igazi, ha megtanítanánk kesztyűbe dudálni.  - így Tamás.
- Ezt mivel érnéd el? – nézett rá a barna srác.
- Azzal, hogy ott aláznám meg, ahol nem várja, de várjatok csak! Ne hallja! – szólt s befogta a fekete hajó füleit. – Így ni. Szóval én is alaposan elfenekelném, hogy egy ideig ne is tudjon leülni rá, ezért kapna a derékszíj csatjával is, de végül alaposan megkúrnám. Azaz bele egy dildót, jól felpumpálva s benne hagyva, majd rezgőre kapcsolva is benne maradva s végül legyen benne „élő” is. A dildó előtt még egy kis wasabival is bekenném az ánuszrózsáját. – tanácsolta Tamás.
- Ez jó, ez tetszik. – lelkendezett a vörös loboncos rögtön, de a barna srác döntése, beleegyezése előtt rám nézett kérdőn.
Értettem s megnyugtattam van wasabim s tehetik, de előtte tegyenek alá nylont is, hogy az ágy ne legyen „piszkos” attól.
Így is tettek. Eloldozták, alá terítették a nylont, majd vissza rá a fekete hajút s mindeközben alaposan meggyötörték, nem sajnálták, ha közben fájt is neki, míg újra meg- és kikötözték.
Alaposan megvesszőzték, megpaskolták, majd még egy bőr korbáccsal is leverték, de azt már a barna srác végezte s láttam ügyes volt, mert szinte sohasem ütött ugyanoda, hanem lassan fentről lefelé, majd visszafelé haladt alulról felfelé a korbáccsal. Kért egy viráglocsoló spiccelőt is s azzal is meglocsolgatta közben s úgy folytatta. A fekete hajú pedig egyre erősebben sziszegett, majd már nyögött is s dobálta a testét, amennyire bírta a lekötözéstől.
Ekkor megállt, majd elővette a fekete hajú nadrágja zsebből a zsebkendőjét, ami váratlanul textilből volt s nem papírzsepi, benedvesítette s akkurátusan rá helyezte a vöröslő seggére. Meg is tapogatta, simogatta rajta.
A fekete hajú közben izgett-mozgott, tekergett s már jajongott is.
Tamás vette ezt észre, kapcsolt s megkérdezte: - Valamit tettél a vízbe, mielőtt bemártottad?
- Jó szemed van. Igen. Van benne kis ecet is, az csípi a „sebeit”. – válaszolta nevetve.
- S meddig hagyod rajta? – kérdezte Tamás érdeklődően.
- Attól függ, míg csípi. De ezt látjuk a testbeszédén is. – válaszolta, majd vett mg egy zsebkendőt, azt is benedvesítette s most úgy helyezte fel, hogy közöttük kimaradjon szabadon a vágata s az ánuszrózsája is. – Kezdhetitek a következő kínzási módot is! – szólította fel őket cselekvésre.
- Igen, de mivel? – nézett rám a vörös loboncos.
Én kimentem s hoztam a wasabit a hűtőből s odaadtam nekik.
A vörös loboncos nyúlt érte, lecsavarta a kupakját s megszagolta.
- Húh, ez erős! – kiáltott fel.
- Persze, az a cél, nem? – nézett rá a barna srác. – Kend, ne sajnáld! – utasította.
A vörös loboncos belenyúlt az üvegbe, de rögtön ki is rántotta a kezét, azaz ujját s rázta, miközben sziszegett.
- Ez fáj, nem kicsit nagyon! – sziszegett s rázta az ujját.
- Biztosan sebes a kezed, ujjad, azért. Azt csípi, a sebed. – magyaráztam én.
- Majd én! – szólt közbe Tamás s átvette a wasabit, majd kivett egy adagot és alaposan kent belőle az ánusz környékére, a vágatba is jutott, de az ánusz rózsába még nem.
- Így kell kezdeni. – szólt oktatólag, majd már egy adagit kivéve az ánusz rózsába is nyomta s ott el”dolgozta”. – Így ni. Most jöhet a dildó! – szólt s átvéve már azt is kicsit bekente s nyomta bele a fekete hajúba.
Annak a teste megfeszült, próbálta felemelni, elhúzódni, de Tamás leszorítva tartotta s mivel nem bírt vele, ezért a derekára ült s így nyomta le. – Nyughass! – szólt rá s közben nagyot csapott a feszülő fenekére.
Végre sikerült átnyomnia a fenék záróizmon a dildót s kicsit megforgatta ide-oda benne s mikor érezte, hogy simán megy, akkor pumpált párat azon. A fekete hajú teste megemelkedett s feljajdult.
- Hallgass s tűrj! – utasította s pár csapással a fenekére nyomatékosította is ezt.
Jó ideig ment a 2párharc” közöttük. Mikor a fekete hajú teste ernyedt, Tamás mindig pumpált párat, amitől újra megfeszült a kíntól, az ánusz rózsájában s a záró izmában érzett nyomástól, feszüléstől. Végre már hagyta benne, nem pumpált s egy közel negyedóra után lassan, le is engedte a dildót s ki is húzta belőle. Közben odaszólt s mutatta a vörös loboncosnak, hogy kezdje, s egyre gyorsabban szopja őt, hogy felálljon, felkeményedjen a farka.
Közben mg egy, vagy több papírzsepivel alaposan kitörölgette a fekete hajú ánusz rózsáját, még kis prosztatamasszázst is alkalmazva s cöcögött közben: - Most bezzeg nem tiltakozol azért, hogy ott jár a kezem. Ugye? – cukkolta a fekete hajút.
- No, akkor kezdhetjük is. – kászálódott le róla, a derekáról s eltolta a vörös loboncost magától, s gumit húzott a farkára, de azt bekente wasabival, majd nyomta is bele a fekete hajúba. Ki-be dugattyúzott benne, közben még „kavart” is benne, majd újra csak dugattyúzott, de egyre erősebben. Igaz, néha meg- megállt, pihent, hogy el ne menjen hamar, majd újra folytatta. Jó ideig bírta és a végre már fokozta a tempót, majd elnyúlt a fekete hajú hátán, de látszott, hogy több adagban lövellt bele.
- Így ne! – kelt fel elégedettem, majd ment lefürödni. – Ti is tehetitek addig! – engedte meg nekik, de azok nem mozdultak.
A vörös loboncos nem akarta a barátját így, nyilvánosan megkúrni, a barna srác pedig szintén nem.
Mindenki kimosakodott, míg én közben eloldoztam a fekete hajút, aki felöltözött s elment.
Később a többiek is mentek utána.
(vége)