Egy rabszolga vallomásai

Egy rabszolga vallomásai

Térdepelve várom érkezésed... Amint belépsz az ajtón habozás nélkül borulok a színed elé, s kérek engedélyt, hogy megcsókolhassam a kezed. Odaadásom kegyessé tesz, elmosolyodsz, s magad emeled kicsiny kezecskéd ajkaimhoz.
Hálásan rebegek köszönetet, majd alázatosan megcsókolom a lábad nyomát is.
- Jól van rabszolga! -szólsz szelíden, és kecsesen, finoman a tarkómra tiporsz.
Aztán leülsz, s én parancs nélkül is tudom a kötelességemet. Gyöngéden lehúzom pici bakancsaidat, s máris hozom papucsaid.
Te azonban még mást gondolsz. Tudod alattvalód rejtett vágyait, s engedékenyen az arcomhoz szorítod még meleg lábbelid. Révülten szívom be bőröd illatát, s akaratlanul is csókot lehellek a cipőtalpra. Nem büntetsz a merészségért, sőt végtelen kegyben részesítesz. Míg könnyítesz magadon lábad zsámolya lehetek, aztán az arcomra ülsz, és abba törlöd harmatos, kívánatos öledet. Egy pillanat erejéig átengeded magad a váratlan
ötlet okozta élvezetnek, a hajamba markolva szorítod szeméremajkacskáid ajkaimhoz, csípőd ritmikus mozgása mellett használod odaadó rabszolgád. Aztán fehér alsód a számba tömve vetsz véget a ceremóniának, mielőtt túlságosan messzire jutnék.
A mellemen ülsz, de megsimogatod az arcom.
- Ha engedelmesen szolgálsz, egyszer megengedem, hogy nézd.
- szólsz csendesen.
Ma azonban én akarom látni, ahogy élvezel.
Látni akarom, hogy térden csúszol előttem, és látni akarom, ahogy
nyüszítve nyalod tisztára a cipőm talpát.
Látni akarom, ahogy leborulsz a fényképem előtt és a padlót csókolod odaadásodban.
Látni akarom, ahogy
nyelved alázatosan bejárja ölem és fenekem minden zugát,
ahogy lecsókolod a verítéket hónaljamról és ujjaim közül.
Látni akarom, ahogy a pálcám nyomán kipirul a bőröd, míg
remegve számolod az ütéseket.
És azt is látni akarom ahogy mezítelen lábammal férfiasságodra
taposva eljutsz a gyönyörig, majd tisztára szopod sorra minden
ujjacskámat. Mert a gyönyöröd is csak engem szolgál, rabszolga!

...S én boldog vagyok, hogy a rabszolgád lehetek...