Séta az elveszett teljességben.(3)

Egy másik nézőpont szerint az első csók története teljesen másképp alakult. Ne lepődj meg kedves olvasó, ez a történet a képzelet szempontjából olyan, mint a szerteágazó fagyökér nyúlványai, amelyek addig keresik az utat a földben, ameddig meg nem találják a legjobb táptalajt. Mert minden egyes kis hajszálér egyenlő távolságot tartva a többiektől szeretné a lehető legjobb lehetséges helyet elfoglalni, akárcsak a történetünkben, minden egyes megközelítés, változat lehetséges. A történetünk gyökerei a múltunkból táplálkozik, a jelent hálózzák be a lehetséges variánsaikkal, alternatívákat feltételeznek az ittésmost-ban, mert nincs bizonyosság, nincs bizony, abban sem, amit már ismersz és megismertél magaddal kapcsolatban kedves olvasó. Tudom, hogy jobban szereted a lineáris vezetésű történeteket és meséket, de nézd el nekem, hogy nem hiszek ezekben. Lehet, hogy valaki lejegyzi az élete történetét, egy történelmi eseményt, de valószínűbb, hogy kihagy, elhallgat, és szépít rajta, így az is előfordulhat, hogy pokolra való történelmi személyekről gondoljuk mai napig, hogy szentek voltak életükben, és fordítva. A történelem cinkos elhallgatásairól, ferdítéseiről pedig könyvtárnyi irodalmat lehetne lejegyezni.

De kedves olvasó folytassuk egy kicsit másképp a történetünket:

Zola és Adam mikor kiléptek a kikötő hosszú sétányára arról kezdtek beszélni, ami elsődlegesen kézenfekvő volt, a múltjukról. Mindketten szerették volna elmélyíteni friss ismeretségüket. Zola kényesen kerülte azokat a megfogalmazásokat, amelyek az előző nemiségére utalhattak volna, ezeken a pontokon kétértelműen fogalmazott, továbbá a férfiakhoz fűződő kapcsolatát sem emlegette, hiszen világéletében nőkkel élt együtt. Adam mesélt a családjáról, a gyerekeiről, de minduntalan visszatért egy nyugtalanító kérdéshez, hogy lehet az, hogy tíz éve járja a szakmai berkeket és soha nem találkozott Zolával. – Nem figyeltél fel rám kedves Adam. Adam dühös volt magára egy pillanatra végig futott rajta a bizonyosság, hogy elkerülte a figyelmét Zola. – De hiszen ön családos Adam, miért lettem volna érdekes az ön számára? tette fel váratlanul a kérdést a nő. A férfi elgondolkodott, majd pedig erős vágyat érzett arra nézve, hogy megtörje ezt a pimaszságot. Zola megérintette a férfi kezét és feltett egy még provokatívabb kérdést:
- Feleljen Adam, ha mi megismerkedünk közelebbről, tegyük fel, szeretnénk máskor is látni egymást, lesz ideje a gyerekek és a felesége mellett Rám? Adam tekintetét leemelte Zola igéző szemeiből, körülnézett embereket keresve a környezetükben megállapította, hogy nem láthatják meg őket.


- Én most akarom magát,…nem holnap, nem holnapután…,- vetette oda Adam, és gyengéd érintés és ölelés helyett egy hirtelen mozdulattal elkapta Zola vékony csuklóját, kitekerte és a Zola hátamögé hajlította.

- Mit képzel magáról, sziszegte indulatosan Zola… egy pillanat alatt elsötétedett a mindkettőjük arca. Adam egyre közelebb vonta magához a nőt, miközben Zola szabadulni próbált.

- Jól figyeljen kedvesem,… folytatta férfi, mialatt arcuk majdnem összeért,- egy nő nem jön el csak úgy randira egy férfival erre a kietlen helyre, ha semmit se szeretne tőle. Ekkor a férfi egy lágy mozdulattal a nő hajába markolt és a hajánál fogva lágyan elkezdte magához húzni, de mielőtt a férfiszáj már majdnem elérte a nő ajkait, Zola elkiáltotta magát:


Neeem!


Ekkor Adam zavartan elengedte Zolát, aki sarkon fordult és visszaindult a szálloda felé. Majd félúton megállt, visszanézett Adamra. Hogyan tovább, tette fel magában a kérdést, erre a pillanatra vártam, hogy egy férfi a nőként tekintsen rám, hogy a férfi férfiként érjen hozzám a nőhöz, hogy bennem, mint beszélgető partnerben is a nőt lássa. Zola értette a férfi vágyakozását, igaz ezek a férfi vágyak egy ponton túl, kontrollálatlan elszabadult állati ösztönök. Zola emlékezett ezekre az ösztönökre, ösztönökre amelyek a férfi tudattalan irányítják, hogy megkaparintsa, és uralma alá hajtsa a következő Nőt. A női hormon programot már egy ideje elkezdte, és figyelte magán a tesztoszteron erejének visszavonulását, ahogy csökkent a hormon hatása, úgy adta át a helyét a passzív önfeláldozás érzése. Zola izgalomba jött attól a ténytől, hogy préda lehet, hogy dönthet akarja-e a férfi uralmát a teste felett, vagy nem. A döntés szabadsága. Rádöbben ebben a pillanatban, hogy megnyugtató lenne ennek a zabolázatlan erőnek megadnia magát. Mialatt ezek a gondolatok cikáztak a fejébe, megigazította a frizuráját és tétován és megadón visszaindult Adam felé. Ahogy egyre közelebb ért már tudták, hogy nincs megállás, valami jóvátehetetlen történik, valami olyasmi, aminek nem kellene végbemennie. Zola megfogta Adam kezét, saját karját önként hátratekerte az előbb felvázolt pózba, a férfi bal kezét pedig a tarkójához emelte, majd azt suttogta izgatottan:

- Így kérem azt a csókot.