Séta az elveszett teljességben.(2)

Az első csók:

A Zola már nem hordott férfiruhát. Ruhatárában csak az azok az univerzális ruhák maradtak, amelyeket férfiak és nők egyaránt hordhatnak. A lila kosztümkabát vásárlásakor az eladó nőnek hitte… Hölgyem, szólította meg, és összerezzent, és nyomban elmosolyodott, nahát, ha már egy eladó is nőnek látja, akkor már félig elérte a teljességet.

A teljesség körül jártak a gondolatai. Egy férfi és egy nő, ha soha nem gondolkodik a nemi szerepén, csak megéli annak tudattalan teljességét, akkor nyert ügye van. De mihelyt átsétál az ellenkező nem oldalára, hirtelen végtelen útvesztőben találja magát. Folyamatosan kérdések, és válaszok gyötrik, kérdések, amelyek megválaszolására néha éveket kell várni. Válaszok, amelyek meglepetésekkel és rendhagyó módon érkeznek.
Miféle teljesség az, hogy ha nőként szeretne élni, nincs visszaút a férfihoz, ami régi önmaga volt?

A konferencia első napja már lement. Zola megint a lehetséges és párhuzamos történetek főszereplője lett. Biztosíthatlak kedves olvasó, egyik történet sem igaz, vagy éppen fordítva, lehet már ebben a pillanatban valahol éppen történik valahogy, valamilyen formában. De mindezeket félretéve, tehát ott tartottunk, hogy lehet, hogy a szálloda bárjában ivott, talán egy csokoládés martini koktélt. Érdekesnek tartotta, hogy férfiként ki nem állhatta a menta és a vodka keveredését, de nőként igen megkedvelte. A mai nap szakmailag is izgalmas volt számára, és ezt tovább fűszerezte az, hogy sokan ismerték ebben a közösségben, ismerték a múltját. Beszélni ugyan nem beszéltek erről előtte, talán a háta mögött, igen. Dr. W tette tiszteletét nála, meghajolt és engedélyt kért Zolától, hogy helyet foglaljon.

– Meséljen kedves doktornő, hogy megy a sora az új országában, abban a kedves kis városkába, ahova költözött?

A nő összerezzent. Átfutottak a kérdések rajta,.. van-e gúny ebben a doktornőben, van-e őszinte érdeklődés a kérdésben, tényleg kíváncsi, vagy csak valami mást szeretne ez a kedves öreg gazember? Igen, elköltözött, amikor már csak nőként öltözött, amikor a neve is női név lett,.. de elfutott a fővárosból, elfutott a múltja elől, a szülei elől és a kíváncsiskodó tekintetek elől, néhány barát elől, akik megvetették döntéséért. Amikor megérkezett a kisvárosba, tudtak kétneműségéről, mégis fontos volt ennek a közösségnek, hogy végre átvegye a gyermek orvosi rendelőt. A szülők szerették, olyannak fogadták el amilyen. Ebben a kisvárosban a tenger közelsége miatt és az egész országra jellemző tolerancia jegyében nem volt probléma, az ő nemisége.

Zolának eszébe jutott a kétezer éve élt Terentius szerinti idézet, „csak égboltot cserélhetsz, de nem lelket, ha áthajózol a tengeren”. A mindennapok lelki küzdelmét egyetlen emigrálással, sem lehet elfeledtetni. Racionalizációval könnyedén legyárthatunk magunknak kellemes magyarázatokat, de lelkünk mélyén a tudattalan térkép nélküli földjein könnyedén eltévedhetünk.

Még fél órát cseverésztek a világ alakulásáról, Dr. W-vel, aminek a végén egy gáláns randevú ajánlatot Zola határozottan, de könnyedén ejtette. Ezután még váltottak egy pár udvarias kört, és Dr. W dolgavégezetlenül távozott.

Adam a pultnál üldögélt egyedül, szeme sarkából figyelte Zolát, aki éppen a sminkjét rendezgette. Elhatározta magát, hogy megismeri megmentőjét. Körüljárta a termet és végig figyelte, itta tekintetével Zola izgalmas jelenségét. Azután odalépett hozzá, és lehajolva Zola fülébe súgta:

– Angyalkám, kérem, tegyen velem egy sétát kint a tengerparton.

A férfi sóhaja Zola fülében megsimogatták az érzéki pontokat. Áramütésként hatottak a szavak. Hát tetszem neki?

Elindultak a kiépített kikötő felé, a pálmafákkal szegélyezett parton már langyos szél lengett, nyoma sem maradt a tegnapi földindulásnak. Adam megállt félúton megérintette Zola hátát a forró tenyerével. A nő a férfi nyakát átölelve csókra nyitotta a száját. A férfi szorosan átkarolta, és még az sem zavarta, hogy a nő egy picivel magasabb volt nála, talán a tűsarkú teszi, amiben olyan kecsesen sétált. Összeforrtak a csókban, Zola férfiasságát elöntötte izgalom, kis cseppecske gördült a csipke bugyijába. Csók közben nem érdekelte a veszély sem, az hogy Adam előbb utóbb megtudja, hogy neki még megmaradt a múlt egy darabkája a lábai között.