Séta az elveszett teljességben.(1)

„Uram, te aki látod lelkemet. Férfinak születtem? Vagy megajándékoztál a teljességgel? Mondd, mi féle teljesség ez, férfi és nő is lehetek, de egyik sem igazán?”- nézett maga elé Zola.

Első találkozás:

Történetünk valahol a ködös télvégi adriai tengerparton fekvő szállodához vezető úton kezdődik. Persze nem így történt, de azért elmesélem nektek. Adam ezen az úton haladt autójával, mögötte több száz kilométerrel, valamint azzal a biztosan bekövetkező ígérettel, hogy végre elérhető közelségbe került a célja, de mialatt egyre közelebb ért a szállodához nem erre az időjárásra számított. A gyógyszerészeti konferencia helyszíne, az internetes találatokat tekintve, na meg a meghívóban szereplő képen is napfényes volt. Ellenben most fekete felhők, a koszos fehér felhőkben lógtak esővel telve, vészjóslón. Hirtelen besötétedett és eleredt a széllel kevert viharos eső. Ekkor az autó fedélzeti képernyőjén pirosan villogni kezdett a stop, és egy kedves nőihang bemondta: Could you stop the car, please. Change left front tire..és ez ismétlődött addig, amíg Adam meg nem állt.

Adam beszélt az autó hivatalos márka szervizével, ahol kedvesen azt javasolták neki, a.) hogy cserélje ki önállóan a pótkerékre a meghibásodott gumit, vagy b.) várjon 5 órát a szerviz autómentőjére. Megállapodtak, hogy egyedül megpróbálja. De kint félelmetesen ömlött az eső, kopogtak a cseppek, mint apró kavicsszemek a szélvédőn, és alaposan erőt kellett gyűjtenie, hogy ebben az ítéletidőben nekiálljon kereket cserélni. Egy hirtelen mozdulattal kivágta az ajtót és a csomagtartóig se ért, mikor már bőrig ázott. Éppen arra maradt ideje, hogy egy esernyőt találjon, amit maga fölé tudott emelni.

Adam autója az út mellett féloldalt állt meg, a hibás kereke felé picit fél oldalára billenve, Zola pedig arra lett figyelmes, hogy messze előtte a piros vészvillogó autó mellől, egy esernyős férfi integet feléje. Átsuhant rajta egy hűvös félelem foszlány. Megálljon ennek az ismeretlennek (?), de hát nem tud segíteni, mit tudna kezdeni ezzel a helyzettel?… lelassított és félrehúzódott az autójával. A férfi az út mellett sietett esernyőjébe kapaszkodva és bőröndjét cipelve.
Zola leengedte udvariasan az ablakot, de a férfi minden előzetes egyeztetés nélkül kinyitotta a sofőr melletti oldalon található ajtót és kérdezés nélkül ült be. Az esőpermet széllel együtt Zola arcáig hatolt a nyitott ajtón keresztül, majd kisvártatva a Férfi a Nő segítségét kérte, mialatt tompa puffanással az ajtót sietősen bezárta maga mellett. Zola megrökönyödésére a férfi még egy köszönömöt is rebeget… majd látva a nő értetlenségét, pénzt ajánlott fel a szállodáig tartó útra… - Defektet kaptam, kérem, segítsen. A nő elmosolyodott egy pillanatra és hozzátette, - Uram, hagyjuk ezt, én is abba a szállodába tartok.

- Maga egy mentőangyal, felelte Adam.

Így telt még fél óra, közösen Zola által vezetett autóban utazva. Adam örült és nézte az esőt, néha Zolára pillantott, megállapította, hogy Zola csinos Nő, parfümje belengte az autó belső terét, erősen sminkelte magát és megelégedve konstatálta magában, hogy Zola kedves megmentő.

Így is kezdődhetett volna a történetünk kedves olvasó, de nem így történt. Adam már egy fél nappal a konferencia előtt, Zola előtt érkezett. Amint, a szálloda étterme felé haladt otthonosan, hiszen már egyszer evett ezen a helyen, egy nőre lett figyelmes. A nő, aki lila kosztümkabátban, és lila körömcipőben tipegve a lift felé tartava hirtelen megbotlott és a kezébe tartott esernyőt meg mappát a földre ejtve, megtorpant. Kínos pillanatok, ekkor Adam lépett hozzá, lehajolt és összeszedte a mappa tartalmát, felszedte az esernyőt is a földről és lovagiasan átnyújtotta a mélyvörös ajkakkal mosolygó hölgynek, aki kedvesen zavartan azt mondta a férfinak, a nőkre nem jellemző, mélyebb tónusú hangleejtéssel, (mint Adam várta volna):

- Maga egy mentőangyal.