Napéj egyenlő(tlen)ség (3.)

Vanda behunyta a szemét és élvezte a pillanatot. Minden más dimenzióba került. Az előtte térdelő férfi alázata felemelte a földről, más lett a perspektíva, mások lettek a színek, az illatok, hirtelen relatívvá váltak a kőbe vésett alapfogalmak. Az Én határai kitágultak, két szívet mozgatott egyetlen akarat.

- Gyere ide, ismerkedjünk!- mondta Vanda - Tanulj meg, és többet ne hibázz...Az enyém vagy. Nem érdekel eddig mi volt a neved. Még nem érdemelted ki, hogy tőlem kapj egyet. Senki vagy. Állj fel.

A férfi felállt, Vanda a háta mögött összekötötte a kezét, majd a szemét is bekötötte.

- Nem látnod kell engem, hanem érezned Érezz, figyelj, tanulj. Nyisd ki szád. Arra való, hogy csókolj vele. Bármit, amit odatartok. Ne kérdezd mi az, Tőlem van, így te hálásan fogadod. Ne merd becsukni a szád, csak ha parancsot kapsz rá...

Vanda mélyen a férfi szájába nyúlt, ujjai a szájpadlását simították. Az ismeretlen tudta, mi a dolga, engedelmesen szopni kezdte a nő ujjait. Vanda egyesével csókoltatta végig minden ujját, végül az egész kézfeje a férfi szájában volt. A férfi nyála a mellkasára csepegett. A férfi nyálától síkosan Vanda ujjai meglátogatták a torok mélyét, majd végigjárták az arcot, finoman sétáltak végig a szemöldök ívén, le a nyakon, szorították sikítás-határig a mellbimbókat, mindegyikre egy egy csipeszt helyeztek játékosan, aztán leereszkedtek a lüktetve feszülő férfiasságig. A férfi érezte, Vanda átvette a parancsnokságot.

- Az orgazmusod az enyém...megértetted? Parancsra élvezhetsz. Akkor is, ha épp nem vagyunk együtt. Tudni akarok minden orgazmusodról, minden álmodról, minden félelmedről.

A szorítás erősödött a férfi farkán, ezzel fokozva a kéjes kínt. Vanda folytatta:

- Azt akarom minden nap emlékezz rá, hogy a szolgám vagy. Ne tudj úgy a farkadhoz nyúlni, hogy ez ne jusson eszedbe. Azt akarom, ha kimész a lakásból hordj erényövet, a kulcsot add nekem.

Vanda ujjai megint meglátogatták a torok nedves puhaságát, majd visszatértek a férfi feszülő farkára hogy megmutassa, a parancsot végrehajtani sokszor nem is könnyű. A kéj fokozódott, az orgazmus közeledett, Vanda folytatta a szabályok ismertetését:

- Folyamatosan tudnom kell, merre jársz. Telefonon mindig légy elérhető, ha kérem, számolj be a napodról, ha nem, akkor ne zavarj. Ha valakit elküldök hozzád, szolgáld úgy, mintha én lennék az. Az erényöved kulcsát senkinek sem adom oda, így a farkaddal nem szolgálhatsz, a szád azonban bárkinek odaadom.

Az ujjak ügyesen izgatták a férfit, akinek elakadó lélegzete jelezte, rögtön elélvez, ekkor azonban a simogatás abbamaradt, és egy csipesz került a heréjére. Vanda nevetett:

- Állj, Kisbarátom, hát nem emlékszel mit mondtam? Nem élvezhetsz...

A férfi megszégyenülten lehajtotta a fejét, a farkán az ujjak játéka újra kezdődött, a kéj fokozódott, Vanda mosolygó hangja megint ismertetett egy szabályt:

- Ha hívlak, jössz...jössz és nem kérdezel. Mindig szolgálatra késznek kell lenned. Az erényöved kulcsa jelzi, igényt tartok a teljes körű szolgálatra, az orgazmus gyönyörét csak tőlem kaphatod meg. Az enyém vagy...

A férfi teste megfeszült, már csak egyetlen pillanat és...és megint megismétlődött a korábbi forgatókönyv. Nevetés, csipesz és egy játékos pofon..."Ne feledd...csak paracsra" suttogta egy hang a fülébe.

Már hat csipesz volt a heréin, hatszor ismétlődött a játék, a férfi egyre őrültebben zihált, Vanda egyre felszabadultabban nevetett.

- Könyörgöm, Úrnőm...- törte meg a férfi a csendet - alázatosan könyörgöm.

Az őrjítő játék abbamaradt, a kendő lekerült a férfi szeméről, és egy dühös, jéghideg szempár nézett vissza rá:

- Azt mondtam, a szád arra való, hogy csókolj vele. Ez ma már a második hibád...térdelj az ágyra, háttal nekem, lábakat szét...

A férfi ijedten az ágyra térdelt, Vanda megfogta a lovaglópálcát. Tíz ütés után a tizenegyedik jól irányzottan az ismeretlen heréjén lévő egyik csipeszt találta el, ami nagy ívben szállt a szoba másik végébe. A férfi felkiáltott.

-Egy hangot sem akarok hallani. Még csak a szabályaim felénél tartunk. Hogy akarsz így szolgálni? Végig sem hallgattál.- förmedt Vanda a férfira, aki beletörődve lehajtotta a fejét és várta az újabb ütéseket, amik azonban nem érkeztek.

- Az agyad, a gondolataid, a lelked, a tested, a szád és a segged is az enyém, Kisbarátom...akkor használom, amikor jónak látom, ezt soha ne feledd - mondta Vanda a férfinak, és a nedves ujjak végigszaladtak a hátán, megsimogatták a vöröslő csíkokat, majd megállapodtak a fenekén. Finoman kutakodtak, nem okoztak fájdalmat és mikor már hárman mókáztak rakoncátlanul a testében, megtalálták a prosztatáját. Az őrült vágta az orgazmus felé ismét megkezdődött, de most fordítva zajlott...a gyönyör robbanása előtt egy pillanattal a az ujjak tánca abbamaradt, a pálca következett, pár fájdalmas ütés után a herén pihenő egyik csipesz koppanva csapódott a falnak. A fájdalom nyögéssé csendesült, majd a játékos ujjak visszatértek...az egyetlen, ami ugyanaz volt, Vanda önfeledt kacagása.

A férfi elvesztette az időérzékét. Fogalma nem volt, hányadszor visít magában a kielégüléséért, hányadszor mar testébe a pálca, vagy hányadik csipesz koppan a falon...Fogalma nem volt, mióta tart ez az őrült kínzás, csak azt tudta, egyre erősebb benne az orgazmus utáni sóvárgás, a mindent elsöprő akarat, és a világ beszűkült, csak ketten voltak, ő és Vanda, no meg a szabályok. Vanda sem egy hús-vér nő volt, hanem a mindent irányító Erő, akinek kacagása jelölte ki a megismerhető világ határait, és a neki való megfelelés az út, ami elvezet az orgazmushoz.

- Rendben van, látom megtanultad a szabályaim- hallotta meg a nő hangját - a mai játék véget ért. Nem élvezhetsz, mert azt csak a játékban érdemelheted ki, és ez itt ma nem erről szólt. Csak ismerkedtünk, de legközelebb lehetőséget kapsz arra, hogy jól szolgálj, és esetleg kiérdemeld a jutalmat.

A férfi kábán öltözött, Vanda mosolygott...élvezte a helyzetet. Várta, hogy az ajtó kattanása lezárja a játék most játszott felvonását, várta, hogy elkezdődjön a következő és az azután következő. Akarta ezt a férfit.

...Valami nincs rendben..

Vanda felpillantott, a férfi előtte állt, egészen közel.

- Úrnőm.- szólt a férfi - Úrnőm, mondhatok valamit? -majd Vanda bólintása után folytatta

- Úrnőm ... reggel a buszon leesett a táskája. A noteszét az egyik ülés alatt találtam meg, miután leszállt. Ez a cím és az időpont a noteszben volt...ezért jöttem ide. Vissza akartam adni...

Vanda szíve egy pillanatra kihagyott a megdöbbenéstől. NEM ezzel a férfival volt találkozója. Ő csak egy segítőkész idegen. De játszott vele, és szemmel láthatóan élvezte is a vakrepülést...ki ez a férfi?

- Nem veled leveleztem. Ki vagy te? - kérdezte Vanda.

- Senki vagyok. Nem érdemeltem ki , hogy nevem legyen. - hallotta a férfi hangját. Most Ő mosolygott -Senki. De a Magáé. Mindenem a Magáé. Keressen meg...

Vanda még érezte, hogy egy futó csók éri az ajkait, aztán meghallotta az ajtó korábban várt kattanását. Egyedül maradt...Hogyan tovább?