Beavatás II.

A következő pillanatban felugrik, a férfi elé térdel és mohón szopni kezdi a farkát. A férfi megmarkolja a lány haját és kezével kíséri fejének mozgását. A plafont bámulja, közben nagyokat nyög. Hirtelen mozdulattal löki el magától a lányt, aki hátraesik, közelebb lép, majd pofon csattan az arcán. Enyhe pír jelenik meg a lány arcán.
Mit képzelsz te szuka - üvölti - Azt akarod, hogy vége legyen? Mindketten meg fogtok bűnhődni!
Most a férfi lábai elé borul és csókolgatni kezdi a lábfejét - Kérlek Uram csak engem büntess! - skandálta többször is. A férfi a fejét rázza - Nem! Mindketten meg fogtok bűnhődni! - ismételi.
Elkapja a haját és mellém az asztalra vonszolja. Közben a lány próbál talpra állni, visszaszerezni egyensúlyát, nem sikerül neki. Ez biztos nagyon fáj neki, gondoltam. Nyakörvét a csőhöz bilincseli. A végtagjait viszont vékony kábelkötegelővel erősítí az asztalhoz. Minden egyes egyes kötegelőnél felszisszen. Odanézek, a vékony műanyag szalag mélyen a bőrébe vág. Minden kis szabadulási kísérlet fájdalommal járna. Mozdulatlan kell tűrnie az elkövetkezőket.
- Remélem megérte! - szól, majd ismét a falhoz sétál és egy vastagabb botot akaszt le. Párat suhint a levegőbe, majd lesújt a lány fenekére. A csattanást hallatszik, de meg se moccant. Csak az arcán látom, hogy nagyon fáj neki. Csukott szemmel tűri, csak a csapások alkalmával szisszen egyet-egyet. Az ötödik csapásnál kinyitja szemét és fájdalommal teli tekintettel néz rám. Tudom, értem teszi, vállalva ezzel a kínt.
További 10-15 csapás után csönd van. Most én következem, megfeszül testem és várom a fájdalmat. Észre vette rajtam, elém áll. - Előbb szopj! - utasit.
Ismét a számba veszem a farkát, szopom, megkeményedik neki. Nem akarom abbahagyni, mert utána jön a fájdalom. Lassan hátrálni kezd, nem akarom abbahagyni. Egyre jobban nyújtom a nyakam, a testem megfeszül, de a nyakörv nem enged tovább. Önkéntelenül is próbálok kézzel érte nyúlni és visszahúzni, a bilincsek visszafognak.
Mosolyogva néz rám, majd mögém sétál. Várom az ütéseket, becsukom a szemem. Helyette hideget érzek a fenekemen, lassan a lyukamhoz folyik a sikosító. Érzem, pont a lyukamra helyezi az ujjait, kicsi nyomást érzek, vár. Próbálom ellazítani záróizmaim, sikerül. A következő pillanatban érzem, hogy belém nyomja, de nem csak egy ujját. Elönt a fájdalom, úgy érzem szétrepedek. Önkéntelenül összeszorul, így még jobban fáj. A férfi nem törődik vele, folyamatosan tágít. Hagyom, szabadulásra semmi esély. Abbamarad, érzem hogy rám nehezedik a teste, belehatol a farkával. Már lankadt állapotban is tekintélyes méretű volt neki, kemény állapotban is irigykedve néztem. Tűrtem, kezdtem hozzászokni, később kellemes érzés fogott el. Megdöbbenek, élvezem, csípőm megemelem, pucsítok. Azt kívánom, hogy még beljebb tólja és ne hagyja abba. Abbamarad, leszáll rólam.
- Köszönöm Uram! - csúszik ki a számon. Ekkor döbbenek rá, hogy megtört, az ővé vagyok.
Újabb botütések a fenekemen. Fáj, de élvezettel tölt el az érzés. Nem számolom, majd ő eldönti mennyi jár. 40-50 körül kaphattam, abbahagyta. Bottal a kezében elém áll. Szopni kezdem, élvezem, hogy örömet okozok neki. A számba lövelli langyos spermáját. Nincs rossz íze. - Nyeld le! - utasít.
A maradékot még lenyalatja a farkáról a lánnyal. Ezt követően elvágja a kötegelőit. A lány megmaszirozza a csuklóit és bokáját.
Élvezzen el, tedd boldoggá! - utasítja és kimegy a szobából.
A lány kiakasztaja a karabinereket és szíjaikat, hanyatt fordulok. Nyelvével ízgatmi kezd, majd beleül a merev farkamba. Ringatózni kezd, majd elélvezek. Pár percet követően csukódik mögöttem a tölgyfa ajtó.