Én, a gonosz Hókirálynő – 2. rész

A szolgám visszatér a konyhából a készre fagyott jégdildóval. Addig kényelmesen elheveredtem az ágyon. A magasan felsliccelt hókirálynő ruhám alól egészen combközépig kivillan a lábam, ahogy fekszem. A szolgámat ámulatba ejti a látvány.
- Parancsoljon, felséges Királynőm! – mondja megilletődötten, kezében a jégdildóval.
- Na lássuk, milyen lett, mielőtt elolvad! – szólok rá türelmetlenül.
Az ágyra térdel, és finoman elkezdi végighúzni a dildót a combomon. Belezsongok a jég hideg, izgató érintésébe. Nevetnem kell, majd kéjesen felnyögök, mert közben a jég elért a csiklómig. A szolgám gyors köröket ír rajta a dildóval, majd elindul vele lefelé.
- Várj csak, – szólok közbe – talán nem ártana még egy kis síkosítás.
Elég nedves a jégdildó kívül is, ahogy olvadozik, de mégiscsak rajta van a gumi… Megfogom, és betolom a szolgám szájába. Mohón szopni kezdi, én pedig bíztatom:
- Ez az, köcsög csicska, torkozd le! Hé, elég lesz, még elolvad!
Kiveszem a szájából, és visszaadom neki. Fintorog egy kicsit:
- Olyan, mintha elfelejtettem volna kicsomagolni a jégkrémet, mielőtt elkezdem enni.
- Ne a szád járjon, szolga! A kezed! – szólok rá.
- Igenis, Úrnőm!
Óvatosan elkezdi a jégdildót becsúsztatni a hüvelyembe. Hidegebb, mint amire számítottam, de nagyon izgató. Ki-be csúsztatja a dildót, közben felváltva a nyelvével és a kezével dolgozik a boldogságomon. Fél percen belül már repülök is. Pár másodperc szünetet tart, majd folytatja, én pedig újra a csúcson vagyok, és néhány másodperccel később újra.
- Királynőm, azt hiszem, elolvadt a dildója.
- Nem baj, folytasd anélkül!
- Uh… nem bírom, Ön annyira szexi…
- Ne hagyd abba! – szólok rá türelmetlenül.
Félredobja a felolvadt dildót, és tovább dolgozik rajtam az ujjával meg a nyelvével. Még kétszer elszállok. Ekkor hirtelen leáll és nyög.
- Mi történt? – kérdezem kissé értetlenül.
- Uh, jaj, bocsásson meg, Felség! Nem tehetek róla… Ön annyira izgató, hogy… pedig igyekeztem ellenállni, hozzá se értem, de… beélveztem.
- Hogy mit csináltál? – dühösen felülök az ágyon.
- Beleélveztem a gatyámba. Nem akartam, de a látvány, meg ez az egész… Nem tehetek róla. Vállalom a jogos büntetést érte, Úrnőm.
- Dehogyisnem tehetsz róla! Ennyire nem tudsz uralkodni az állatias ösztöneiden? Na majd én lehűtelek. Vedd a kabátod, kimegyünk a parkba!
- Megengedi, hogy lecseréljem a szennyezett alsónadrágomat?
- Fúj, nem! Nehogy levedd! Úgy kell neked, minek geciztél bele.
Bemegyek a szobámba, magamra csukom az ajtót, és átöltözöm. Meleg téli ruhát veszek, és hosszúszárú téli csizmát. Közben azon gondolkozom, tényleg meg van szeppenve a szolgám, hogy haragszom rá. De ez az egyik szabály, nem élvezhet el a jelenlétemben. Most szigorúnak kell lennem.

(FOLYT. KÖV.)