Véletlen találkozások (2)

A vörös loboncos elpirult, még vörösebbek lettek a szeplői az arcán s alig hallhatóan szólalt meg:
- Azért tettem hozzá, mert nem régen voltam egy domnál s Ő követelte meg, hogy ez legyen minden megszólalás végén. Uram. – hadarta el.
A fekete hajú ezt hallva szinte felkiáltott:
- Hol voltál? Kinél? Miféle domnál? Azzal csaltál meg? – zilálta egyszerre a felháborodásától.
- Kuss, téged nem kérdeztelek! –szóltam rá. – Ez nem tartozik rám, majd elintézitek kettesben, később. Most más dolgunk van! Jól tetted, hogy ezt hozzátetted s mostantól mindkettőtöktől el is várom ezt, de ha elmarad, az már büntetés oka lesz. Megértve? – néztem rájuk szúrósan.
- Igenis, Uram. – hallottam szinte azonnal a vörös loboncostól, de a fekete hajú csak lassan s vonakodva nyögte ki: - Igeeeenis, Uuuuuuraaaaaaaam!
- Majd mindjárt megtanulod Te is! – szóltam s mordultam rá, miközben megfogtam a nyakánál és előre hajlítottam, át az ülés karfáján, hogy megfeszült a fenekén a nadrágja: - Így ni s most kapsz tízet, kézzel. Számold! Ha tévesztesz, újra kezdem. – mondtam szigorúan.
Közben intettem a vörös loboncosnak, hogy lépjen az ajtóhoz kinézni, hogy nem jár-e erre valaki, miközben én a nyakánál fogva tartottam a srácot s már csattogott a másik kezem is a fenekén. Jó, erőseket ütöttem, mert a srác teste megrándult minden ütésre, úgy kellett lefogva tartanom, s kezdetben még nem, de később már kezdett sziszegni is s próbált elhúzódni a kezem alól. Az utolsó ütésem különösen erősre sikerült s csípősre is, mert elhúztam a kezemet, erre felsikkantott a srác.
- Aha! Mit mondtál? Nem kaptál még eleget? Nem gondolod úgy, hogy valami a végéről el-, lemaradt? – sorjáztam a kérdéseimet.
- Ahh, igen, Uram! – nyögte ki a fekete hajú, míg lassan felegyenesedett.
Én is, de a vörös loboncos is szinte megkövülten néztünk, mert amit láttunk, az igen csak néznivaló volt.  Ott állt a srác előttünk, s az egyébként szűk farmerje, elöl majd szétrepedt s oda nyúlva alig tudta „elrendezni” a szűk nadrágjában az abban feszülőt.
- Szép darab, méretes. – szólaltam meg a meglepetésemből magamhoz térve.
- Már láttam párszor, de ilyen rövid idő alatt ekkorának, hát még nem. – nyögte ki a barátja is az ajtónál. – Jó lenne…. – kezdte, de megakadt, s még vörösebb lett a szeplői meg szinte virítottak kínjában.
- Várj, megteheted, csak cseréljünk helyet! N leszek az őrt álló s Te megtedd meg! – szólítottam fel cselekvésre.
Nem kellett bíztatnom, már ott is termett a fekete hajú előtt, szinte lerángatta, kigombolás nélkül, a farmerjét – ami nem ment újabb sziszegések nélkül – s már bukott is rá a méretes, duzzadt, vöröslő dorong végi, a bőr alól előbukkanóra. Szívta, szopta, szürcsölte….
- Óvatosabban s lassabban! – szólalt meg a fekete hajú. – Várj, kellene papírzsepi is, hiszen mindjárt jön a gejzír… - kiáltotta, de már nem maradt ideje a zsebből azt előhúzni, mert lövellt is ki a barátja arcára s a mellé jó adag belőle.
- Ahh, ez gyorsan jött. – vonaglott meg a fekete hajú.
- Ennyire teli voltál? De hiszen tegnap este is leszívta…. – szakította félbe magát a vörös loboncos s ijedten nézett rám, vissza.
- Semmi gond. Sejtettem, hogy nem tanulással töltitek csak az értékes időt a koleszban, hanem mást is tesztek bent.  - nevettem. – Egészségetekre! – szóltam. – Kint meg gondolom, söröztök esténként, előtte, vagy utána? De van még kérdésem hozzád, ha már előbb belekezdtél s ezzel végeztetek. – folytattam.
- Mi lenne az Uram? – kérdezte meg illendően a vörös loboncos is, de csatlakozott már hozzá a feketehajú is, miközben zsepit előkapva, rendezte magát s visszagyűrte a nadrágjába, ami oda való volt.
- Hogy is volt az a dommal, hol, mikor s miért? – tettem fel a kérdéseimet.
- A nettel futottam bele egy kis videóba, ahol azt mutatták be, ahogyan egy fiatal srác egy másikat kötözött ki egy X alakú valamihez s matatott rajta kézzel, szájjal szívta, majd megostorozta…. – kezdte a vörös loboncos.
- Nem is beszéltél erről, Te dög! – szólt közbe a barátja, de leintettem:
- Várd ki a végét, hallgass! Te meg folytasd!
- Igen, Uram. Szóval felizgatta a fantáziámat s tudatosan keresgélni kezdtem ilyen oldalak után, majd megtaláltam az smpixie-t s ott domokat, no meg swischeket is találtam. Végül is nem domhoz, hanem egy swisch sráchoz mentem el, aki körültekintő volt, óvatos, de azért jól elrakott a végén.
- OK, mi tetszett, s mi nem Nála? – kérdeztem meg.
- Mást is tett Veled? Megbaszott? – szólt közbe a feketehajú.
- Kussolj! Már mondtam, különben újabbakat kapsz itt s most a kezemmel! – szóltam rá s rá is csaptam a fenekére.
- Igenis, Uram, akár azonnal is húszat, csak nyögje már ki a lányeget ez a kis köcsög. – hörögte.
- Folytasd, Te meg ne feledd, a végén megkapod a húszat! – nyugtattam a kedélyeket.
- Nem, nem baszott meg, mert abban maradtunk, hogy szex nem lesz, igaz ugyan, hogy mikor kikötözött már s tehetetlen voltam, akkor leszopott, ami nagyon jól esett, mert másképpen, érzékien csinálta, mint Te. – bökött oda a barátjának, de folytatta: - Szóval az tetszett, hogy kiszolgáltatott voltam, azt kellett tennem, amire utasított, még ha volt is olyan, amit nehezen tettem meg, de végül is megtettem. – sóhajtott fel kis szünettel. Visszaemlékezett közben valamire, mert görcsbe rándult a szája széle, de visszatért s folytatta: - Ami nem tetszett, bár megbeszéltük, hogy kurvázott, köcsögözött, sőt szidta az anyámat stb.
- No meg - szerintem – nem volt kíméletes, mint gondoltam, hanem talán szerintem még rá is játszott, durván kötözött meg, bevágott a kötél a csuklómba, erőseket ütött stb.
- Értem. Akkor elég volt egy életre ez az élmény? – kérdeztem rá.
- Nem, nem, dehogy Uram! Szívesen megtenném újra, de egy másikkal, aki jobban figyelne rám is közben s nem csak a saját vágyait követné és akaratát akarná éreztetni! Sőt, még azt is megengedném, ha eléggé figyelmes lenne. – fejezte be, halk sóhajjal.
- Mit tehetne meg? Megbeszéltük, megállapodtunk, hogy addig vagyunk együtt, míg más Hozzád nem ér, Beléd nem hatol! – kiáltott fel a feketehajú.
- Igen igaz, de az más szituáció. Menjünk együtt s akkor Te leszel az, aki belém hatol! – mondta s láttam komolyan is gondolja.
A feketehajú a fejét rázta ezt hallva: - Nem s nem! Soha nem tennék ilyent! – jelentette ki.
- Miért? – jött a halk kérdésem hozzá.
- Mert, csak. – válaszolta dacosan.
- Akkor itt az ideje a második húsz kimérésének! – szóltam s a srác már hajolt is volna le, de megállítottam a fejt megfogva.
- Nem így, meztelenül! Nadrág és gatya le, bokáig! – utasítottam.
- De miért Uram? – ellenkezett.
- Mert, csak. – válaszoltam, mint Ő az előbb s komolyan is gondoltam.
A srác belátta, nincs mit tenni, így lassan kigombolta a farmerjét, letolta a bokájáig, majd nagy levegőt véve a két kezével a gatyáját is utána tolta, de hasalt is már az ülés karfájára.
(folyt. köv.)