Kihagyhatatlan lehetőség 1

Kedves olvasók a történet egy szituációból ered de sajnos csak a fantázia szüleménye.

Ez a napokban történt napos délutáni idő volt éppen a Pestre tartottam fontos ügyeket intézni amik határidősek. Felszálltam a hévre s mint pasi révén pont egy gyönyörű nő szállt fel előttem s mindig is imádtam a nyarat férfiként mert ilyenkor a nők csak úgy sziporkáznak a lenge formátöltő ruhákban. Végül követvén ülőhelyet foglalva vele szembe ültem le. De az érdekesség hogy nem ő váltott ki belőlem igazi vonzalmat mint szub.Hanem a murphi is lehet így akarta velem szemben a másik oldalt ült az igazi fényesség akire rápillantottam. Bennem megállt minden. S bár próbáltam leplezni a legmegszokottabb dologgal a telefonomat bújtam a zenét hallgatva, de megállás nélkül többször bámultam rá nem bírtam elég jól leplezni. Hol a tökéletes lábait hol a csodás melleit néztem. Amit ki is szúrt de mikor rám pillantott éreztem a megsemmisítést igazán. Szemei szikrát szórtak a dühtől. A megvetés és az hihetetlen érzés mikor egy nő parancsoló tekintettel néz rád. Onnantól csak a lábait mertem nézni. Felejthetetlen volt szépsége. Fehér combközépig érő rövid nadrágban, fekete melltartó és fekete topban ami tökéletesen kiadta ellenállhatatlan tiszteletet parancsoló szépségét.fekete lobogó hosszú fekete haja volt és kék szemek. Amikből minden leolvasható volt. Barnított bőre volt lágy selymes mesébe illő alakkal.
Barátnőjével utazott. Beszélgettek nevetgéltek. Már nem mertem oda se nézni. Amikor váratlanul lassú mozdulatokkal felállt de direkt úgy hogy lássam melleit. Amit nem bírtam ki hogy ne nézzek oda. Vigyorgott egyet s háttal nekem a hajzuhatagát felém dobva, megint megsemmisítően nézett háta mögé rám. Ekkor megint csak lábait mertem nézni. Feneke akár a menyország olyan szép volt. De rá se mertem nézni innentől. Aztán egyszer csak elköszönt barátnőjétől. S talán szerencse műve de pont ott szállt le ahol én. Mikor megfordult hogy leszálljon én is felálva minden téren.Udvariasan elém engedtem. Szerintem észrevette ezt is. Ekkor is megsemmisítően nézett rám mintha tudta volna bármit megtehet velem. Ami igaz is volt. Láttam míg be értünk az állomásra nagy gurulós bőröndje volt. Ekkor eldőlt bennem hogy itt a lehetőség ha jó a megérzésem. S nem érdekelnek a dolgaim se. A vágyaim rabjává váltam egy picit. S meg kérdeztem segíthetek e neki látom elég nehéz lehet. A terv már össze állt a fejemben. Ekkor meglepően szigorúan de kicsit kacér mosollyal nyugtázta elfogadja. Mikor leszálltunk letéve bőröndjét meg se köszönte csak mintha el is várta volna. Megint a megsemmisítő nézése. Észrevette megint más felé nézek. Amit lehetetlen volt megállnom. Tudtam itt elrontottam mindent nem szólt semmit ment tovább én meg rá gyújtottam szégyenemben csak lábait mertem nézni ahogy megy tovább. Megpróbálltam lenyugodni ágaskodó farkammal. Aztán megláttam megáll a gyroszosnál. A sorban ahogy állt ellenállhatatlan érzés fogott el cigivel a kezemben továbbra is lábait néztem amit nyugtázott is kacér mosolyával visszanézve rám. Eltellt egy két perc s sorra került ekkor eldöntöttem helyre hozom a dolgot. Nekem is egy esély mit veszthetek? Kérdeztem magamban. Oda léptem s mivel senki nem állt mögötte pont én jöttem volna
Így kivártam mit kér. Közbe észrevett s megint megsemmisítően nézett rám egy pillanatra. De most nem szégyeltem magam. Hanem megkérdeztem:
- Fizethetem én? Egy kis gesztus mondtam.
Nem szólt csak bólintott kacér mosolyával. Magamnak is kértem s egybe fizettem. De mikor odaadták neki meg se köszönte. Sőt az enyémet is elvette majd csak a bőröndjére nézett s tudtam a dolgomat. Kicsit alrébb sétáltunk nem is mertem kérdezni. Csak mentem mellette víve a bőröndöt mint egy pincsi kutya.
Aztán megálltunk felém fordult s megsimisítő szikrázó tekintettel megkérdezte:
- Éhes vagy ugye?
- Hát kicsit de ha szeretné az öné. Én istenigazából szerettem volna helyrehozni hibámat. Tiszteletlenségemet.
- Ezért lehet majd számolunk válaszolta. Majd széles mosolyával beleköpött kettőt az enyémbe. S ledobva rátaposott.
- Parancsoló szemeivel rám nézett miközben enni kezdett.
S tudván mit szeretne letérdelve elé kérlelve néztem rá. Rám köpte a maradékot a szájából.
- Mit nézel hogy mersz bámulni? Éhes vagy nem? Akkor egyél.
Ekkor megszünt a világ körülöttem s elszánva magam lehajoltam négykézlábra s csókolgattam a cipőjét mivel még mindig kajámon tartotta csodás cipellőbe bújtatott gyönyörű lábát. Erre elröhögte magát mintha ezt várta volna. Közbe mégegyszer nyomatékosította lábnyomát a kajámon s felém tartva cipő talpát kajamaradékokkal.
- Tedd a dolgod aztán egyél is kapsz öt percet de enni lehessen róla. Rá se néztem csak nyaltam faltam cipőjét aztán ami belémfért ettem a földről. Közben fejemre tette lábfejét. Több időt töltöttem cipője takarításával így nem tudtam megenni mindent a földről. Mikor végzett megnézte cipőjét.
- Talán valamire hasznos leszel.
De látom nemetted meg. Förmedt rám.
- Nem érek rá. Kaján mosolyal köpött a kajára egyet s határozottan tökönrúgott.
- Gyerünk te korcs. Nem akarok szemetelni miattad. Mikor végeztem amibe száját törölte. Még az orrát is belefújta számba tömte
- Egésségedre. Lenyelni parancsolta szikrázó szemeivel. Mikor lenyeltem jót nevetett. S megkérdeztem kérlelően:Meghívhatom egy italra is tiszteletem képp?
- Nem is tudom. . . Majd parancsként bólintott takarodj de siess egy kólát kérek.
Szaladtam sittem előre a bőröndjével mivel ő is elindult kis büféhez a gyroszos mellett ami nyitva volt. Mikor megérkezett már itallal a kezemben helyel kínaltam s leültem én is mellé. Nagyon megsimmítve éreztem magam ahogy rám nézett. Ekkor dühösen rám ordított:
- Mit merészelsz? Lábhoz te senki. Körbenéztem riadalmamban
- Na gyerünk te szánalmas. Ne mással foglakozz ha jót akarsz. Úgy se érsz semmit. Azonnal pattantam s lábai előtt egy csókot nyomtam cipőire.
- Megengedtem? Kicsit fejbe rúgott ekkor szerintem ha eddig nem akkor most mindenki oda nézett. De nem érdekelt a hatalmába kerített. S lesütött fejjel vártam szótlanul.
Iszogatott aztán egyszer csak kipöpte a földre az egyik kortyot
- Erre rá szolgáltál igyál te lúzer. Parancsát lábával fejemen felényesen nyomatékosította. Mikor végeztem a fejemre köpött kettőt majd felemelve fejem lekevert két pofont.
- Ezt azért hogy tudd a helyed. S azért mert rám mertél nézni.Még két pofon egy szembeköpés.
Majd fölényes gúnyos mosolyal: Mennyi pénz van nálad?
- kb 20000 plussz apró.
- Akkor ide a huszast a többi a tiéd hogy haza is juss majd.
Majd mikor oda adtam a pénzt felállt és újabb tökönrúgás teljesen összerogytam.
- Ezt azért mert ennyit se érsz. Aztán elindult a villamos felé bőröndje nélkül. Majd szúrós tekintetével nézett megalázott lényemre.
- Mire vársz? Rögtön felálltam s vittem utána. Nem tudván terveit csak reménykedtem. Hátha folytatódik az álom. Mely tényleg csak az.
Folyamatosan lábait bámulva mögötte kullogva vittem a bőröndöt. Majd a megálóba érve.
- Térdre. Pattantam semmivel se törődvén. Majd felnéztem rá kérdőn.
Csak mérgesen lábara tekintett miközben rúzsozta magát. Rögtön tudtam dolgom s csináltam csókolgattam cipőit. Felválta.
Majd megszólalt csodás parancsoló hangjával.
- Pattanj vége mára. Jött a villamos. Majd kezembenyomta a zsepijét. Este pontban 8 kor felhívsz. Ezzel az utasítással zárta. Majd mikor megjött a villamos meg se mozdult a bőröndjé ért. Csak bólintva jelzett tudva dolgom felraktam a bőröndöt. Majd kezét nyújtva csókot leheltem csodás kézfejére s haza indultam. Megnézve a zsepit egy köpéssel ellátott takonnyal tele zsepibe egy cetlire a telefonszámát megtaláltam.

Igény szerint folytatás következik. .