Bence 1

Új gyakornokot vettem fel a céghez. A kiválasztást a kollégáimnak adtam ki feladatnak. Miután az egyeztetett kritériumoknak megfelelő pályázókat meghallgatták, még mindig szép számmal maradtak alkalmas jelöltek. Az aktkupac tejére a meghallgatást végző kollégák által felvételre javasolt 3 legjobb jelentkező dissziéját kértem.
Ahogy jobban átnéztem az első 3 jelölt anyagát, tényleg mindhárom kiemelkedően jónak bizonyult, még azok után is, hogy a többi anyagot is átfutottam felületesen. Elmondtam a kollégáknak, hogy jó munkát végeztek, majd rájuk bíztam a választást, végülis nekik kell közvetlenül együtt dolgozniuk az új emberrel és rajtuk kérem számon a gyakornok munkáját is. Fel is vették az új embert, aki másnap rögtön munkába is állt.
1 hét elteltével estefele beugrottam az irodába egy vidéki rendezvényről visszatérve. Azt hittem már senki nincs bent, de ahogy beértem láttam, hogy valaki még szorgosan dolgozik az open office részen. Pár perccel azután, hogy bementem a privát irodámba, kopogtatnak az ajtómon.
- Tessék! - mondtam.
Egy fiatal srác lépett be az ajtón próbálva némi határozottságot magára erőltetni, ami nem igazán sikerült neki. Mélykék szemein egyértelműen láttam mennyire zavarban van.
- Elnézést kérek Uram! - mondta félig remegő hangon.
Mire én:
- Mit szeretne fiam?
- Én vagyok az új gyakornok a kontrolling osztályon. Az osztályvezető asszonynak el kellett mennie a fia gimnáziumába szülői értekezletre, és engem kért meg, hogy a riportokat fejezzem be és adjam oda Önnel még ma! Oda akartam tenni az asztalára, hátha esetleg nem venném észre mikor megérkezik, de még nem tudom mi itt a szokás...
- Hogy hívják, fiam?
- Elnézést úram, Szászi Bence vagyok.
- Nos Szászi Bence gyakornok, akkor mutassa azokat a riportokat!
- Kint felejtettem, de máris hozom Uram!
- Ejj Bence, hát ha át akar adni valamit, akkor legközelebb hozza is megával! - mondtam neki.
- Igenis! Máris hozom, elnézést Uram!
Majd gyorsan kiviharzott és pár perc múlva lesütött szemmel adta a kezembe a dossziét:
- Parancsoljom Uram, kérem ne haragudjon, még kezdő vagyok!
Nem válaszoltam neki, csak intettem az ajtó felé egyértelműen jelezve, hogy menjen. Erre ő lehajtott fejjel kikullogott az ajtón. Jól van – gondoltam magamaban – alakítani kell még a srácot, de meg van benne a kellő alázat a munkához.
Átnéztem a jelentést, igen jó anyagot állított össze az ifjonc. Hazafele menet gondoltam is rá, hogy megdícsérem, de nem tettem, nehogy elbízza magát. Igy feléje se nézve mentem ki aznap az irodából, míg ő élénken figyelte, vajon hogyan minősítem első önnálló munkáját.
A következő napokban igen elfoglalt voltam, de láttam Bence kerüli a találkozást, mintha tartana tőlem.
Egy hét múlva épp a fénymásoló szoba mellett sétáltam el. Ahogy bepillantottam láttam, hogy Bence foglalatoskodik nagyon bele merülve egy aktahalmaz másolásába. Hmm, egész jóképű srác ez a Bence – gondoltam magamban - a múltkor nem is volt alkalmam megfigyelni. Úgy 170 cm magas, eléggé vékony de szép világos szőke hajú, és ugye azok a mélykék szemek amikre első pillantása óta emlékeztem.
Gondoltam egyet, jó hangosan ráköszönök:
- Jónapot Bence! -
Erre ő gyorsan felnézve:
- Üdvözlőm Uram!
Miközben a meglepetés hevében kissé meglőkte az előtte tornyosuló jó egy méter magas irathalmot, ami annak rendje és módja szerint a lábaim előtt landolt szanaszét hullva. Szándékomban állt kissé megijeszteni a hirtelen köszönésemmel, de ezt nem terveztem. Azért magamban mosolyogva örültem a szituációnak, hogy ennyire sikerült meglepni. Kihúztam magam felemelt fejjel, mély levegőt véve, majd póker arccal vártam a reakcióját. Elcsukló hangon hebegte:
- Elnézést Uram! - látszott rajta, mennyire zavarban van.
Lenézve a szétszórodott irathalomla figyeltem fel az akták között felbukkanó skiccre, amin világosan kivehető volt egy meztelen fiú, csuklóin és bokáin bilinccsekkel, valamint közvetlen mellette egy grafitceruza. Szemlátomást ezeket kereste a legjobban, gyorsan rájuk pakolta a többi iratot, de én addigra már észrevettem. Bence fel se mert nézni, annyira zavarban volt a történtek miatt. Kis hatásszünet után szó nélkül otthagytam a rémült srácot, majd pár lépés után visszafordulva mondtam neki:
- Bence! Este 6 órakor legyen az irodámban!
Majd ismét kis szünet után:
- Feladatom lesz a maga számára.