Az ismeretlen Úr

Nem ismerjük egymást. Illetve persze, cseteltünk párszor, meg cseréltünk képeket, de a személyes találkozás elmaradt eddig. És most se az a cél, hogy megismerjem az életed történetét vagy a személyiséged. A tesztoszteron hajt a megbeszélt találkahely felé, a nyers szexuális vágy, és tudom, benned sincs most nagyon más.

Illetve dehogynem, bizonyára van benned egy adag félelem. Egy lényegében vadidegen embernek készülsz alávetni magad és miközben a tested reszket az izgalomtól, az agyad sötét képeket vesz elő a régen látott krimikből és vészforgatókönyveket gyárt. Megérkezem, elküldöm az első jelet a telefonodra. Te kisurransz az előszobába és résnyire kinyitod az bejáratot, majd azonnal visszavonulsz a hálóba és hangosan becsapod magad mögött az ajtaját. Ez a csapódás a második jel. Benyitok, becsukom az ajtót és fürdőszoba felé veszem az irányt. Levakarom magamról az út porát, levetkőzöm, és az imént becsapott ajtóhoz lépve kopogok. Nincs válasz. Kipeckelt szájjal nem tudsz válaszolni a kopogásra, ez hát a harmadik, utolsó jel, ami azt jelzi, készen állsz.

Jobban mondva térdelsz. Szexi fehérneműben, hátrabilincselt kézzel, bekötött szemmel, kipeckelt szájjal várod, hogy egy ismeretlen Úr kedvét lelje a testedben. Az ágyon paskolók, gyertyák, mellbimbócsipeszek, anális eszközök és egyéb játékszerek sorakoznak.
Hallod amint bejövök és körbesétállak, érzed a tekintetem a testeden. Kiveszem a szájpecket.

„Köszönöm, Uram” – jól nevelt kis szuka vagy, nem lesz veled sok vesződségem. Élvezetem annál több.

Érzed, ahogy egy lovaglóostort lassan végighúzok a lábadon, fel a gerinced mentén egészen a nyakadig. Beleborzongsz kissé. Az ostor bőre a hátadat karcolgatja finoman. Csend van.

„Hogy hívnak?” – most hallod először a hangom. Nyugodt, magabiztos, határozott. Ez megnyugtat. Újabb kérdések jönnek, hogy még egyszer tisztázzuk, hol a helyed. Pár válaszod nem tetszik, máskor elhagytad az „Uram” szót a mondatodból. Emiatt visszakerül a pecek a szádba és előredöntelek, így pucsítva kínálod fel seggedet a paskolónak és a korbácsnak. A megérdemelt büntetés után parancsomra ismét felveszed a térdelő pozíciót, hogy kellőképp kiélvezhessem a szádat. Kedvemre szopatlak és játszom veled. Ahogy előttem térdelsz, lassan teljesen átatod magad a helyzetnek és megszűnik neked az idő. Sose tudod, hogy a következő érintés egy érzéki csók lesz a karcsú nyakadra vagy egy erőteljes korbácsütés. Van, hogy percekig nem történik semmi, és abban se vagy biztos, hogy a szobában vagyok-e még egyáltalán. Aztán a hajadnál fogva hátrahúzom a fejed, de nem tudhatod, hogy a farkam fogom a szádba tolni, a nyelvem, vagy csak az időközben felkerült a mellbimbó csipeszeket fogom megrázni kissé.

De nem csak egy rongybaba vagy. Mikor a szád szabad helyenként könyörgéssel, helyenként megjegyzésekkel hergeled az ismeretlen Urat. De leginkább csókért és a farkáért rimánkodsz. A nem helyénvaló szavaidért persze kapsz a popsidra és a melledre bőven, a fájdalom az ingerküszöböd nyaldossa, egyre jobban tüzelve fel Téged, a vágy pedig elárasztja amúgy is tocsogó bugyidat.

De engem se kell félteni. Újra és újra az elélvezés határáig repít a szád, és a végtelenségig felizgat, ahogy azt kéred, lőjem teli a spermámmal. De még nem. Még te se kéred elég kétségbeesetten, még te se vágysz rá annyira, hogy mindenre képes lennél érte. Különben is, elég volt a padlóból, az egész tested akarom. Felparancsollak az ágyra; újabb büntetés jön, és mert kicsit túl sokat járt a szád, még egy hosszú golyósort is feldugok a seggedbe.

Hátadra fordítalak, és kezeidnél fogva kikötözlek az ágyhoz.
Ez a kedvenc részem. Itt fekszel előttem meztelenül, magatehetetlenül, csodás tested kiszolgáltatva kényem-kedvemnek anélkül, hogy az arcom élőben valaha is láttad volna.

Előkerülnek a különféle játékok: a Wartenberg kerék, a tollak, a gyertyák, a vibrátor és szép lassan az egész tested bebarangolják. Izgatlak kézzel, szájjal és fenyítésekkel egyaránt, de elélvezni nem engedlek, hiába remegsz már az izgalomtól, hiába könyörögsz most már úgy, mintha az életed múlna egy orgazmusodon.

Mégis hogy képzeled, hogy az Urad megelőzve juss el a csúcsra?

Ismét érzed, ahogy a farkam benyomul a szádba és lelkesen szopod, várod a robbanást, de az utolsó pillanatban elveszem a játékod. Hallod az óvszer csomagolásának halk reccsenését, majd ismét érzed a hímtagom az ajkaid között – de ez már nem a szád, hanem a lucskos nagyajkaid; halkan a behatolásért könyörögsz, eleged van az előjátékból, dugjalak most már meg végre. Nem szoktam a szubom rimánkodásainak helyt adni, de most engem is szétvet a vágy.

A puncid úgy záródik rá a farkamra, ahogy a bilincs fogja a csuklód, érzem a szorításodból, hogy nagyon kívánod már a dugást. Egyre gyorsuló ütemben keféllek, lábaid átkulcsolnak, gerinced egy homorú ívben megfeszül, kezeid szaggatják a kötelékeid, miközben ágyékaink közös ritmusban haladnak a beteljesülés felé. De mielőtt az agyadra teljesen ráülne a kéj rózsaszín mámora, még eszedbe jut a helyed és hangosan, nyögve kérsz engedélyt elélvezni, amit meg is kapsz. Az egyre hevesebben lüktető puncid engem is magába szív; ahogy a gumiba pumpálom a spermám, lassan leveszem rólad a szembekötőt és elengedem a kezeid. Kimerültem dőlök melléd, Te pedig tudod a dolgod és a helyed: egyetlen szó nélkül látsz neki a farkam letisztításának és hozol a frissen megismert Úrnak frissítőt.