Forró nyár

1988-at írunk. A sulinak vége a bizit kiosztották, szabadság van végre. Erre várt a fiú egész évben. Nem telt el úgy nap, hogy ne ábrándozott volna a nyárról, a felhőtlen tiszta kék égboltról, az apró szellőről a tikkasztó kánikulában, a mennydörgő nyári viharról nagy meleg után, s a felszálló páráról eső után. Az órákon is, ha tehette, amikor kicsit betűzött a nap az osztályterembe, hagyta, hogy süssön az arcára, becsukta szemét és azt képzelte, újra azon a kis réten fekszik a vad virágok, és mindenféle kórók között, az égen fecskék cikázva csivitelnek. A nyári szünet számára, a szabadság szinonimája, a lélek szárnyalása, a téli fantáziálások megvalósulása.
Két hét tábor Boglárlellén. Ez már a második tábor amit ott tölt. Az első kettő félelmetes volt, honvággyal terhes, volt sírdogálás a párna alatt esténként, mert hiányzott a család. A mostani viszont más, vagy tizenöt centit nőtt az egy év alatt, a körletben sem ő a legkisebb már, csak a harmadik. Ó a Balaton; az a csodás, táncoló napszikrák a hullámokon, vidáman sikoltozó gyerekek a vízben. A délután jól telt, az ebéd kimondottan jó volt, mert most nem odaégett tarhonya volt a koszt a tábori menzán és nem vizet adtak, hanem Siót; barackosat a kedvencét. Szóval délután szuper volt, a nagy fiúk is befogadták, főleg, miután megtudták, hogy súlyemelő, de van gördeszkája is nem is akármilyen, széles, és egy amerikai zászló van az alján. Hát igen a gördeszkás love story keltette vágy, amit a dollárbolt és a szülők valuta kerete segített realizálni. Nos, ma úgy mondanánk menő arc lett, persze csak a légsúlyúak között. A beszélgetések is érdekesek voltak, a nagy fiúk, furcsa dolgokról diskuráltak, zsongtak bongtak izgatottan. Este disco lesz a lányok táborában, ami a szomszédban van, hirtelen egy srác rohant be a körletbe, látásból ismerte, hatodikos, debreceni srác, ő is 'menő arc' volt, nagyon menő, Claudia Schiffer volt a pólóján, a faterja valami fejes volt mondogatták és sokat járt az NSZK-ban onnan volt a póló és még sok jó cucc, a nagyok állandóan a hasát simogatták, mert ott volt a szőke lány cicije, micsoda dudák sutyorogták. Na, szóval a fiú ziháltan fejhangon üvöltötte. -Lesznek lengyelek és csehek is az esti bulin. -Lengyel és csehszlovák csajok. Húú, meg áá, kiáltozták, s közben ugráltak többen is, elismerően veregették a jó hír hozójának vállát. A kisebbek, köztük a fiú sem igazán értette vajon ez mit is jelent, a lengyel és csehszlovák szavakról, a kis vakond, Lolka és Bolka, Rumcájsz Bob és Bobek jutottak elsőre az eszébe. Ekkor az egyik nagyobb fiú a körletből, örömmámorban úszva hozzá lépett. -Pazar este lesz. -mondta, majd megkérdezte, -Szoktál hokizni? -A fiú agyán azonnal egy kép villant fel, amint a kispadról felcsúszik a jégre egy jégkorongozó, talán egy emlék jelenet volt, mert nem is olyan régen az apjával egy amerikai filmet néztek, ami hokisokról szólt. -Súlyemelő vagyok, -mondta. -Jégen még nem korcsolyáztam, csak cipőben csúszkáltam. -mondta. Erre a nagyfiú arca lefagyott. -Nem úgy te hülye! -kiáltotta kissé értetlenkedve. -Tudod, szoktad a pöcsödet húzogatni, tudod? -kérdezte. A fiú a nemi szervre utaló szó elhangzására azonnal szégyenkezve elpirult,s értetlen tekintettel bámult a nagyobb fiúra. -Á, kisfiú vagy te még, kár, hogy este ti nem jöhettek. -A nagyfiú odébb állt. A ti, annyit jelentett, hogy azok akik nem úttörők, mert, csak az úttörők mehettek este a buliba, a kisdobosok nem. Ez igazságtalan gondolta, sőt, piszkosul igazságtalan, ha lehet fokozni. Négyen maradnak este a körletbe, ő lesz a második 'legnagyobb'. Nem mintha ez bármit is jelentene a puszta tényen kívül, hogy ő a második legidősebb korban. A többi tizenegy mind bulizik, és csak éjfél után jönnek vissza. Ő még éjfélig sem volt fenn soha, szilveszterkor is csak tízig bírta, legalább is az anyukája másnap reggel ezt mondta, hogy tíz után pár perccel már az igazak álmát aludta. Ma nem, elhatározta, hogy megvárja a nagyfiúkat, mindegy, hogy mi történik, ő bizony fennmarad.
Este hatkor sorakoztak az úttörők, az induláshoz, izgatottak voltak, akár a kísérő tanárok, volt amelyik mintha enyhén spicces lett volna, bár lehet, hogy ezt rosszul látták a kisdobos fiúk, akik irigykedve figyelték a sorakozó rituáléját, s közben tanakodtak néhány felnőtt felügyelőről, mert olyanok voltak, mintha ittak volna, és nem alkoholmenteset. A kicsiknek nemsokkal később osztották a vacsorát, majd mozi, végre valami jó is, ráadásul nem kell a videó vetítésen a tv-től messze ülni, mert ugyebár a nagyok nincsenek itt, akik kiosztják az ülési rendet. A film címe Karate tigris bunyós film, feliratos, de nem számít, végre nem KGST film, hanem amerikai, jó zene, szabad élet. Néhol becsíkozódik a film és elnyúlik a hang, ki tudja hány százan nézték már ugyan azt a videokazettát? Nem baj. A szomszédos táborból átszűrődő hangokból lehet tudni, hogy még nem buliznak, hanem a szokásos rizsa zajlik, a magyar, csehszlovák, és lengyel tanárok egymás előtt és a gyerekek előtt dicsérik a közös szocializmusunk nagyszerűségét. Aztán, Ej, haj, kis ba...munka pezsdül...zengjen hát...miénk lesz..., éles váltás, Never...give you...p..., itt ennél mintha lány sikoltások is átszűrődtek volna. A film után takarodóhoz készülődés, persze csak a maradék keveseknek, zuhany fogmosás. Kicsit szabadabb volt a tábor, hogy a nagyok nem voltak, és a tanár is kevesebb, csupán csak négy tanár maradt a körülbelül tizenöt-húsz táborozóra, ebből kettő takarodó után el is hagyja a tábort, mert itt laknak a környéken, kettő marad István bá, a nagyok tesitanára, és Marika néni, ők ketten ugyan abból a városból valók és ugyan abban a suliban dolgoznak. A fiú, sunnyog, persze nem rosszban sántikál, csak nem szokott együtt zuhanyozni a többiekkel, hanem a takarodó után kicsivel, mintha a wc-re menne, szokott elmenni tisztálkodni, mert nagyon szégyenlős. Viszont most az a gond, hogy kevesen vannak a táborban, így könnyen kiszúrható, hogy ő nem tusol le. Fogat mos, majd a törölközőt jobb vállára csapva többször körbe csoszogja a fiú zuhanyzó épületét, hogy azt lássák mindig mozgásban van, bemegy-kijön, így talán azt gondolják, ő is lezuhanyzott. A trükk bevált, bár volt néhány necces pillanat. Takarodó után kicsit vár, mielőtt kimenne, a "wc-re", az emeletes ágyon a plafont bámulja, és közben a lánytáborból átszűrődő hangfoszlányokból próbálja kihámozni, mi is szólhat éppen, s próbálja elképzelni mi is történhet egy ilyen bulin. All day,...all fall down...Domino dancing. Igen ezt ismeri, jó zene. Na, idő van nyomás a zuhanyzó, lassan lemászik az emeletről, a felső szinteken alszanak mindig a fiatalabbak, ez a barakk szabály, amit a nagyok állítottak fel. A rövid gatyájában begyűrve egy kis törölköző, ami inkább csak kéztörlő, de most jó lesz, van neki három ilyen, minden nap egy ilyennel oson, mert ezt könnyen el lehet dugni. Van még egy zöld műanyag szappantartó is az alsógatyájába rejtve benne egy babaszappan. Nyomás, halkan kisurran, nem számít, hogy van e fent még valaki a körletben, mert a néhány nap alatt már valószínű megszokták, hogy ő takarodó után mindig kimegy wc-re. Csoszog a kis járdán, ami a zuhanyzóhoz vezet, nincsen még teljesen sötét kilenc óra körül lehet, a tábort bevilágító kandeláberek fényénél mindenféle a nyárban honos bogár röpdös megbabonázottan, tücsök ciripelések kórusa hallatszik a füves focipálya irányából, az ég tiszta, néhány csillagot is látni, elsuhan a pin-pong asztalok mellett, majd a gyengusz, és a zuhanyzó. Ahogy közeledik a fiú tusoló felé, feltűnik neki, hogy az egyik kis épületből fény szűrődik ki, a női zuhanyzó az, ahol a tanárnők zuhanyoznak. Kicsit furcsállja, mert az öt nap alatt amióta így osongat, még nem volt ilyen, csak a tv fénye szokott kiszűrődni a kis házból ahol a felnőttek szoktak este tv-t nézni. Aztán maga sem tudja hogyan, de elfordult balra, a fény felé, nem tudja miért, de a lábai előbb váltottak irányt, mint ahogy azt végiggondolhatta volna, fura. A kis faborítású épületből kellemes illat áradt, s hallani lehetett a víz éles hangját, ahogyan az a tusolórózsából összetéveszthetetlen hangon szokott kiáradni és lecsapódni. Valaki tusol, következtette ki éles logikával, amint ezen egyértelműséget átgondolta, magában ki is mondta, hát persze, de az is lehet, hogy csak így maradt a víz, nem lett elzárva, és a villany sem lett leoltva. Ekkor mint villám a nyári égbolton hasított át agyán Marika néni képe. Hiszen nincsen más tanárnő jelenleg rajta kívül a táborban. Marika néni, magas, vékony, kék szemű és szőke hajú, a nagyfiúk mindig összesúgtak, ha látták, meg fura dolgokat mondtak vele kapcsolatban, hogy micsoda lábak, micsoda fenék, meg még sok mást, amit ő nem is értett. Marika néni lakkozta a lábkörmét, de nem a megszokott piros színűre mint sok más tanárnő, hanem világos kékre, vagy inkább olyan kékre, mint amilyen a szeme színe . Árnyak mozogtak az aszfalton, megtorpant. A halovány, de látható árnyképek a zuhanyzóból nyúlottak ki az épület előtti járdára, az ajtó ugyanis nyitva volt. Elbizonytalanodott, vissza kellene fordulni, zuhi aztán irány a barakk. Valahogy mégsem fordult a lába. A női tusoló bejárata mellett van egy pad, itt szoktak cigizni a tanárok, fölötte egy bukóablak, nem mert bekukucskálni a nyitott ajtón, arra gondolt, hogy feláll a padra, és az ablakon, ha felér beles. Még végig sem gondolta, de már a padon ágaskodott
nyakát nyújtogatva, mi van ma, a lábai önálló életet élnek gondolta. Felérte az ablakot, nem teljesen, de annyira igen, hogy belásson. Ugyan olyan elrendezésű a tusolója a tanároknak mint a gyerekeknek, csak kisebb, az ablak alatt vannak a tükrök, mosdókagylók, ezek közvetlenül a bejárat mellett jobbra, mögöttük úgy két-három méterre a zuhanyzó fülkék, amik nyitottak, még függöny sincsen rajtuk. Akkor meglátta, Marika néni az egyik fülkében, semmi ruha nincsen raj suhant át a fején a gondolat, vagyis tök meztelen, hát persze. Csak a strand papucs van a lábán, mindenki így zuhanyzik általában, nehogy valami fertőzést elkapjon. Viszont van ott még valaki, hogy nem vette észre? István bá az, szintén ruha nélkül, papucsban. Elsőre azt gondolta, hogy ez nem helyes, a fiúk nem mehetnek be a lányok zuhanyzójába, még a wc-re sem. Mi történik itt, Marika néni miért nem szól rá István bá-ra. Már nagyon fájtak a lábujjai, ahogyan ágaskodott a padon a papucsában, hogy belásson. Közben a buli zajlott a lánytáborban ...boys, boy-boy-boys..., mindenki ismeri, a dalt, aminek a videoklipjét otthon a szülei nem engedik megnézni a zenebutikban, mondván nem gyereknek való. A tanárnő zuhanyzik, István bá meg ott áll és nézi. Nem szappannal fürdik, hanem tusfürdővel, Fa tusfürdővel, annak az illata árad kifelé, lassan körbe-körbe forog a vízsugár alatt, közben kenegeti magát a fürdő géllel. A fejét hátra dönti, szőke válla alá érő haja, rátapad a bőrére, mellkasánál tar, egyszer csak összefogja melleit, összetolja őket, nem nagyok, mint az öregeknek, nem is laf-fognak, hegyesek, mint a tekerős fagyi, a fiú csak egyszer látott ilyet egy francia Alain Delon filmben, azt is csak pillanatra, mert olyankor mindig elkel takarnia a szemét. Csukva van a tanárnő szeme, legalább is úgy látszik, azon a kis résen keresztül, ahol belát. Pont háttatfordit a tesitanárnak, aki ekkor váratlanul rácsap a tanárnő fenekére, aki még mindig összetolva tartja a cickóit, nem erősen, nem dühösen csapott oda, de bele rezgett a feneke és kipirult. Meg sem mukkant, csak forgott tovább, amikor szembefordult a tanárral, kinyitotta a szemét, István bá megragadta a melleit, az egyiket elengedte, a másikat szorította, jobb kezével rácsapott a bimbójára, Marika néni fura hangot adott ki, olyat, amilyet idáig még soha nem hallott, ekkor helyet cseréltek. a tesitanár csak állt a vízsugár alatt, a tanárnő meg gyengéden nekiállt őt mosni, fentről lefelé, fura légkör volt, fiúnak még csak hasonló érzései sem voltak mindez idáig, a gatyájában valami beindult a szíve a torkában dobogott, a lélegzete felgyorsult, s közben a szomszédból ...You're a creature of the night Maria Magdalena..., egy újabb ismert sláger hangja. Amikor a tanárnő kezeivel odaért, ami minden fiúnak a lába között van, megfogta, megemelte és lassan húzogatni kezdte, ekkor mint éles kés hatolta agysejtjeibe a felismerés, "szoktál hokizni, húzogatni..tudod" egy kép kezdett összeállni, de még nem volt világos. A tesitanár szerszáma kemény lett, csakúgy mint a fiúé a gatyájában. Marika néni leguggolt egyenesen az álló fütykös elé, szájába vette, a tornatanár összefogta a tanárnő vizes haját a feje tetején tőből, kicsit húzta felfelé, Marika néni láthatóan nem bánta ezt, sőt. A léc szinte eltűnt a szájában, István bá a csípőjével még rá is tolt többször, egyszer csak nagy nyögés, hörgés, a fiú ijedtében azt hitte, hogy az egész tábor hallotta, a szerszám még mindig a tanárnő szájában volt, de valami történt, a tesitanár rángott, meg-meg remegett, a hímtagja kicsusszant a szájból, kisebb lett, lógott, a tanárnő felállt, odabújt, áthajolt és elzárta a vizet. István bá kiszállt a fülkéből, Marika néni odaadóan törölgette őt a törölközővel. A fiú rádöbbent, hogy hamarosan kijönnek, gyorsan leszállt a padról, lábujjai iszonyúan fájtak, ágaskodó szerszámában tombolt a feszültség, nem tudta mit csináljon, lehet, hogy örökre így marad, szinte fájt neki. Nem zuhanyzott, egyenesen vissza ment a barakkba, felmászott az ágyába, gondolatai cikáztak, mit látott, mintha órák teltek volna el, pedig igazából húsz perce sem ment ki, elaludt. Remeg és reszket a hasa alja, valami történik a gatyájába, melegség önti el, kicsit zihál, a könnye is kicsordul a még mindig ágaskodó szerszáma lüktet, valami folyik, leugrik, rohan a wc-be. Valami nyálkás folyadék folyt ki a fütyijén, törölgeti, vizsgálgatja, nem pisi és nem vér, fehéres, átlátszó néhol. Vége a dalnak gondolja magában nem virrad már több reggel számára, kezet mos, gatyát cserél, a használtat a kukába dobja, visszamegy,s lefekszik, kvarcórájára néz tizenegy óra múlt, új rekord, még soha nem volt fenn ilyenkor, a buli még zajlik odaát, ismerős zene, sokszor hallotta már tv-ben, rádióban, sőt kakaóbálokon is. Life (nanananana), Life is life (nanananana), Labadab dab dab life (nanananana), Liiiiiiiife (nanananana). Elaludt.