Cikkek idő szerint
2023. 01. (53)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Partravetett

Törölt felhasználó
2010. 10. 26. 13:53 | Megjelent: 732x

Partravetett

1.

Hetven órája hányódott a durva tapintású kókuszkötelekkel fonott pallón. Egy álló napja, hogy az utolsó csepp ivóvizet kiszürcsölte az ócska bádogkannából. Talán kétszáz mérföldet is sodródott nyugat felé attól a ponttól amely semmilyen hajózási térképen nem szerepelt még és valahol Chile partjaitól a Cook-szigetek felé húzott egyenes közepén helyezkedik el a Csendes Óceán végtelen kékjében. Ott érte el a dühöngő forgószél a Hajnalpírt és két árbocát szinte azonnal letörve a pusztulásba sodorta. Hajóutaktól távol, az 1767-es esztendőben Mice főlegénynek minden esélye elveszett arra, hogy a koszos Plymouth kikötőjét viszontlássa, odalett majd minden reménye a túlélésre.

Álom, édes lebegés. Zsibbadt, ernyedt heverészés a puha fövenyen. Ujjai közül selymes futással siklottak ki a tengervíz sodorta homokszemek. Lassan lebegve úszott a talaj felett. Csak elnehezedő feje nyaklott hátra a semmibe, a vér lassan a fejébe tódult…
…ébredező öntudata hirtelen felfogta, hogy az álombeli lebegés valóság. Lábát a földön vonszolva, karját erősen markolva, izmos kezek cipelték pálmás-ligetes ösvényen. Minden erejét összeszedve megemelte a fejét, de kiszáradt torkából, fáradt tüdejéből nem tudott hangot kipréselni. A karok azonnal elengedték és fejét a puha homokhoz ütve a földre dobták. Ellenkezésre időt sem hagytak, hirtelen a hasára fordították és bágyadt karjait határozott mozdulattal hátracsavarták, gyakorlott kezek összekötözték. Szédelegve nézett körül és szem magasságban meztelen, barna lábakat látott. A tüsténkedésben egyikük kicsit az ajkához is ért. Oldalt fordítva fejét, hosszú lábszárakon siklott végig tekintete, vékony bokából induló izmos lábikrákon, csokoládészín, csillogó, csupasz bőrű masszív combokon. Furcsa érzése támadt. Gubancos sárga hajánál és karjánál fogva félig ülő, félig kuporgó helyzetbe rángatták és arcát durván az ég felé fordították. Az erős kar egy sosem látott magasságú fekete nőhöz tartozott, Mice döbbenten pillantott fel kidomborodó, feszes hasára és telt kebleire. Mint a pihét, úgy ragadták fel a földről kísérői, csodálkozva nézett egyikről-másikra, tojásként formázták ugyanazt a termetet és vonásokat. Az alakot amely Mice 5 láb 8 inch átlagos matróztermetétől másfél fejjel magasabban ért véget. Még szembetűnőbb volt testi erejük. Mice a kiszáradástól és a koplalástól amúgy is sokat vesztett 145 fontnyi súlyából. Bár szikár, izmos teste kemény fizikai munkára és férfias örökségre utalt, fogva tartóinak 200 font közeli termetéhez képest csenevészek tűnt. Hosszú, izmos combjuk, mint Mice dereka, hátuk széles, válluk erős és karjuk vastag volt. Egyik kezükben bumeránghoz hasonlatos fabunkót tartva vonszolták tovább az ösvényen. Nőiesen széles, párnás csípőjükön vastag bőrövben kagylópengék és bambuszkések lógtak. Ez volt minden öltözetük, nem tekintve a dús varkocsba font fekete hajukat és a belétűzött színes tollakat. Tántorgó léptekkel próbálta visszanyerni egyensúlyát, de az iram amit diktáltak még meghaladta erejét. A rohanás egy pálmalevelekből épült bennszülött falu tágas középső terén ért véget. Micet a földre lökték és –bár semmilyen ellenállást nem mutatott- hasára és mellére térdelve leszorították. Levegő után kapkodva bámult a föléje magasodó női idomokra. Méretük és formájuk, testük elegáns hajlatai és domborulatai új, eddig ismeretlen izgalmat keltettek agyában. Mice világában a férfiak szinte sohasem láttak csupasz női testet, tizenkét év hajós szolgálata alatt érett felnőtté, de nőt még nem érintett. Most érezte először bőrüket sajátján, de súlyuk és a keménykezű bánásmód az émelygésig legyengítette, elvette maradék erejét. A nyakára bőrhurkot kötöttek és egy fényesre kopott masszív fa oszlophoz rögzítették. A feje térd magasságban, szorosan az oszlopnál maradt, sem feküdni, sem kuporogni nem tudott ebben a helyzetben, a bőrszíj minden mozdulatára mélyen a torkába vágott, fulladozott. Durva mozdulatokkal letépték róla foszladozó vászonruháinak maradványait. A nyakát fogva tartó szíj fojtogatta és szeme könnybe lábadt a köhögési ingertől. Ügyet sem vetettek kínlódására, egyik kísérője jobb combjára hágott, talpával a földhöz szögezte. A másik óriás a homokba mellé térdepelve oldalra feszítette szabadon lévő lábát. Tehetetlen kitárulkozásában, és megaláztatásában könnyezve vonaglott. Lovagló izmai majd szétszakadtak, a csípője nagyot roppant. Gurgulázó, mély női nevetéssel diskuráltak nemi szerve fölött. Dallamos nyelvükön gúnyolódtak véznaságán és reményvesztett helyzetén. A vizsgálódást befejezve egyikük tenyerével Mice hímvesszőjére csapott. A hirtelen kín és az ágyékát égető fájdalomtól Mice kínlódó vonaglásba kezdett, hörgött és izmait megfeszítve rángatózott, de ez csak újabb harsány kacajt váltott ki fogva tartóiból és még egy csapást kapott a hatalmas kéztől. A bőrszíj mélyen a torkába vágott és Mice elernyedt, szeme előtt elsötétült a világ.

2.

Visszatérő álombeli lebegésének hirtelen, hideg zuhatag vetett véget, amint testét lelocsolták. Egy újabb cseberből fejére, arcára csorgott a hűs víz és Mice mohón nyelte-nyelte. Gyomra gyorsan megtelt a hideg forrásvízzel és ezzel együtt éberségét is visszanyerte. Kényelmetlen testhelyzete mit sem változott, de kicsit az oszlophoz húzódva felkönyökölt és vállát a fának támasztotta. Körülnézett és döbbenten látta, hogy a csupasz női óriások megszaporodtak. Huszonöt-harminc amazon állt körülötte és innen alulról, a porban heverve csodálatos, legyőzhetetlen monstrumoknak tűntek. Válluk mellett itt-ott magas, jó felépítésű süldőlányok is kíváncsiskodva lestek Micera. Idősebb, megtermett matrónák jöttek-mentek a téren, egy-egy érdeklődő pillantásra megálltak a csoport mellett. Uramisten, gondolta Mice, egyetlen férfi sincs köztük. Mindannyian pucér bennszülött nők, mint az öreg hajósok részeg meséiben. Új, eddig még soha sem tapasztalt bizsergést, zsigeri érdeklődést érzett e nők iránt. Csak remény nélküli testhelyzete, kiszolgáltatottsága zavarta. Az érzés egyszerre volt kényelmetlen és izgató. Míg közönsége zajosan morajlott körülötte (talán szalmasárga haját tárgyalták csodálkozva), csupaszbőrű lábszáraik között Mice pillantása O’Grady kapitányra esett. A csontos, tagbaszakadt férfi hasonló testhelyzetből bámult vissza. Szeméből Mice mérhetetlen fáradtságot és közönyt olvasott ki, a parancsnok már több mint egy napja a pányván sínylődött. A kíváncsi tömeg oszladozni kezdett és a téren nagy sürgés-forgás vette kezdetét. Harminc méter átmérőjű körben gyékényeket és pálmalevél-fonatokat terítettek a homokba és a királyi termetű amazonok szabályos körben várakozva ültek a szőnyegekre. Micenak feltűnt, hogy fürge szolgálóik kisebb termetűek, hozzá jobban illő magassággal és alkattal. Arcuk széles, keleties vágású szemük is megkülönböztette őket az óriások nemes vonású maori arcától.

A nap még jó két arasznyira lehetett a pálmák felett, a hőséget csillapítón friss óceáni szél lengedezett. A tér közepére szúrt karón egy emberi koponya éktelenkedett. A hozzáfont kócban és virág fűzérben Mice rettenettel ismerte fel a hozzá tartozó hajcsimbókot. Hirtelen megremegett, a borzalomtól testén minden pihe az égnek meredt. Emberevők! Hányszor hallotta a tengerészek kedvenc rémmeséit a Kelet-Indiai Tenger fejvadászairól, akik legyilkolt ellenségük velejét kiszívják, fejét karóra tűzve szárítják ki. Lábával a homokot kotorva, rúgkapálva próbált az oszloptól szabadulni, de a nyakát fogva tartó szíj nem sok mozgásteret hagyott. Vergődésére senki sem figyelt, mert a kör közepére uralkodói termetű alak lépett ki. 6 láb 3 hüvelyknyi magasságával és 230 fontnyi súlyával természetesen magára vonta a figyelmet. De nem csak fizikai kiterjedése nyűgözte le nézőközönségét. Sima bőrű, kerek arcából élénk, fekete szempár villogott. Húsos ajkai elégedett mosolyra húzódtak és kivillantották száját ékesítő, ragadozó fogsorát. Tekintetét végighordozta a körben büszke tartással ülő női harcosain és mély, éneklő hangon beszélt hozzájuk. Oti volt. Uruk és parancsolójuk. Tehetségével és erejénél fogva birtokosa a szigeten lévő minden élő teremtménynek. Fejének egyetlen mozdulatára fél tucat szolgálónő szaladt O’Grady kapitányhoz. Nyakát eloldozták és a tér közepére állították. A csuklóját tartó kötést serényen elmetszették és futva távoztak a körből. A tagbaszakadt ír tétován állt, lábai még nem működtek tökéletesen. Részeg imbolygással kereste egyensúlyát. Hála az égnek, gondolta Mice, nem csirke módjára vágják el a nyakunk, de mi történik most? Oti előrelépve megállt O’Grady kapitánnyal szemben, hat-hét lépésnyi távolságból, hatalmas mellét kidüllesztve, fényes, vastag alsó ajkát lebiggyesztve becsmérlően végigmérte. Jobb kezét előrenyújtva a kapitány fejére mutatott majd a földre bökött. Mozdulatát úgy is lehetett értelmezni, hogy ’hasalj le előttem kutya’ de akár ’kiterítem a bőröd’. Mice fejében mindkét változat vadul visszhangzott, rossz előérzettel töltötte el. Oti húsos csípőjét megbillentve széles, mély terpeszállásba lépett, térdeit kifelé fordítva kitárta ölét és felsőtestével valami maori harci táncba kezdett. Vállait jobbra-balra tolva ütemesen forgatta tenyereit az ég, majd a föld felé. Kemény hasa rezegve követte a mellkas mozgását, súlyos keblei lomhán lendültek ide-oda. O’Grady ámulva tekintett a szélesre tárt combok közé, sohasem látta még az emberi teremtés mennyei kapuját. Oti megmutatta azt amit a rossz szagú kikötői szoknyák és női alsóneműk eltakartak. Még többet is, hiszen ágyéka szőrtelenül, kagylópengékkel finoman borotválva csillogott a trópusi naplementében. A törzs Úrnője könyökével ütemesen hol egyik, hol másik tenyerébe csapott, szép fejével előre, majd hátra vágott, öklével a levegőbe ütött. Mozdulatai tiszták és pontosak, kimértek voltak. Hatalmas combizmai a mozdulatok ütemét követve felpumpálódtak. Vastag varkocsba fogott bongyor haja hártameredt. A kapitány mesmerizálva bámulta a csodálatos látványt, őszülő barkójával és kócos fejével úgy nézett ki, mint egy álmos langúrmajom. A körben ülők halk, mély hangú mormogással kísérték Oti táncát, felsőtestük előre-hátra mozgott. Erotika és erődemonstráció volt ez a mozgás egyszerre, Mice soha nem tudja majd kitörölni agyából a látványt.


Az is örökre bevésődött a fejébe ami ezután történt. Kiszámíthatatlan hirtelenséggel Oti előrerontott és O’Grady kapitány fejét megragadva homlokával az arcába fejelt. A férfi orra egyetlen reccsenéssel belelapult arcába, a vér a mellére spriccelt és lábait mereven kinyújtva úgy zuhant hanyatt, mint akit a hajóágyúból kilőtt vasgolyó kaszál le. Mice a látottaktól felköhögve vonaglott szíján, nyálát a rémülettől félrenyelte, teste kígyózva rángatózott a porban. Az amazon támadása olyan előre eltervezett és hatékony volt amilyet még a legdurvább kikötői verekedésekben sem látott. Halálos pontossággal, súlyos, izmos testének teljes lendületével robbant bele az összecsapásba, egyszerre kiütötte és harcképtelenné tette a férfit. Ami ezután következett már inkább valami bizarr rituáléra hasonlított. Oti körülsétálta félholt áldozatát. Büszke tetovált arcát a nézőközönség felé fordította, ajkát biggyesztve fintorgott. Ezzel mintegy tanúságtételre hívta a körben ülőket milyen hitvány ellenfél is volt neki a furcsa, fehérbőrű hím. Jobb lábát O’Grady mellére tette és csípőre tett kézzel, öblösen felkacagott. Melle hullámzott a büszke nevetéstől, az öröm és a visszafojtott izgalom hangja volt ez. Puha, formás lábfejét a trópusi homok és a sós víz simára koptatta, körmei fehéren fénylettek. Talpát a kapitány nyakára, majd arcára csúsztatta és kedvtelve lökdöste lábával. Szépséges lába a férfi vérző orrának festékfoltjaitól vöröslött. Megkerülte ellenfelét és két bokáját megragadva maga felé húzta, eközben jobb lábával a herékre és a hímvesszőre lépet. Az ír kezével tétova, ébredező mozdulatot tett, a közönség elégedetten felmorajlott. Mice eddig nem volt biztos abban, vajon O’Grady kapitány eszméleténél van e. A Hajnalpír partra vetett parancsnoka már nem volt abban az állapotban, hogy ellenálljon. Kezei tehetetlenül hullottak vissza a földre és karjait kitárva várta a megalázó kínzás végét. Lomhán cammogó gondolatai az eddig ismeretlen női hatalom és az őt összezúzó természettől fakadó erő felett csodálkoztak. Nem volt abban az állapotban, hogy a történteket elemezve megértse, esélytelenül nézett szembe ellenfelével. Ragadozó nőstényoroszlán mancsai között, puha testtel szétszakadozó borzas bak nyúlra emlékeztetett. A sors iróniája, hogy pénisze van és –bár saját fajában a hímek dominanciája érvényesül- most egy erősebb, feljebb álló fajta éhes nőstényének zsákmánya. Testi szenvedése szórakozásukra és kéjükre szolgál. Oti ismét a feje körül sétálva vizsgálgatta a kiterített zsákmányt. A kapitány mellkasa zihálva emelkedett és süllyedt. Az amazon méltóságteljes mozdulattal lehajolt és színészi képességeket eláruló kézmozdulat kíséretében a hajába markolt. Lassan húzva, forgatva négy kéz lábra segítette a remegő férfit és lábát hatalmas ívben megemelve lovagló pozíciót vett fel felette. Lassan a hátára ereszkedett és magasra tartott fejjel, egyenes háttal megülte. Mice belső feszültsége a látott szörnyűségek után enyhülni kezdett. A lovagló törzsfő ismeretlen, erotikus látványt nyújtott. Agya bizseregve, zsibbadva itta az uralkodó nő alakját. Széles válla, hosszú nyaka, előrefeszített keblei és nagy, kemény feneke újszerű áramütést indítottak el ágyéka felől. Az áram végigfutott hátgerincén és a füle hangosan csengett tőle, a vér lüktetve kattogott a halántékán. O’Grady fokozódó reszketéssel és behajlított háttal viselte hátán az isteni mázsát. Látható szenvedése újabb ajakbiggyesztő mimikai játékot csalt Oti mosolygó arcára. De a hajóparancsnok könyökei hirtelen összecsuklottak és mellel előrezuhanva a homokba huppant. Oti a döccenést mély, turbékoló kacagással fogadta, de nem szállt le kínlódó áldozata hátáról. Karjait csuklónál fogva hátrafeszítette és lábai közé fogta, térdeivel összeszorította. Nyilván jól begyakorolt mozdulattal egyik, majd másik bokáját a kapitány tarkóján keresztbe téve, törökülésbe helyezkedett a hátán. Ebben a pozícióban a letepert vesztes lassú kínhalálra van ítélve. O’Grady agóniája is azonnal elkezdődött. Mellkasa a hátracsavart karok helyzete miatt kifeszült, rekeszizma fáradtan pihegett, az izmos női óriás súlya a gyomorszáj tájékán összenyomta. Másodpercről másodpercre fogyott testében az éltető oxigén, bár lélegzett, de sohasem kapott elegendő levegőt. Lábával kétségbe esetten kezdte kalapálni a tér ledöngölt homokját, de a stressz és a mozgás csak fokozta az oxigénhiányos állapot hatásait. Mozdulatai lassultak, majd megszűntek. Oti széles, istennői csípőjét mozgatva fészkelődött a férfi hátán. Arcán átszellemült boldogság látszott. Vonásai ellazultak, szeme tágra nyílt és tekintete a semmibe bámult, mohó ajka lebiggyedt. A gyönyör új, eddig nem látott vonással szépítette szabályos, kerek arcát. Megint nyilvános bizonyítékát adta hatalmának. Mice megbűvölve itta a lovagló Oti testének látványát. Ringó csípőjétől fokozódott zsigereiben az ismeretlen érzés. Széles háta eltakarta ölében játszó kezeit, Mice nem értette pontosan mi történik. Oti mélyről induló, lassan emelkedő hangon, hosszan felnyögött és elélvezett a kapitány mozdulatlan tetemén. Körben ülő harcosai mind ölbe eresztett kézzel izgatták magukat és sóhajtva, ajkaikkal cuppogva kísérték Oti örömtáncát. A királynő lassan felállt és a groteszk pózban, összecsavarodott lábakkal hasaló torzó hátára térdelve a kapitány borzas üstökébe markolt. A rítus véget ért. Oti egyetlen, erőteljes mozdulattal hátrarántotta a véres férfifejet és a nyakcsigolya messze hallhatóan reccsenve kitört. A fej visszahullott a küzdőtér porába, O’Grady kapitány követte a megsemmisülésbe porondon szereplő elődeit. Mice gyomrát újabb hirtelen görcs rántotta össze a pusztulás e nyilvánvaló hangjára. Belei hullámozva rángatóztak és a jeges félelemtől ürítési ingere támadt. Vízzel telt hólyagja megfeszült és a nyomástól hímvesszője félig meredt állapotban, görbén vastagodva kezdett dagadozni. Az amazonok királynője eközben fejét büszkén felemelve állt. Válla fölött tréfásan hátrasandítva Micera nézett és fennhangon felszólította a küzdelemre. A tömeg hangos kacajjal jutalmazta tréfáját, minden pillantás Mice felé fordult.

3.

Mice a belső görcsöktől és ingerektől fetrengve rúgdalózott oszlopánál. Nyilvánvaló rettegése és kínlódása harsány nevetésre indította a harcos nőstényeket. Kiszolgáltatott, kis izmos testének látványa fokozta izgalmukat. Oti fejedelmi pózba meredve hatásszünetet tartott, majd kurta parancsszóval terítékre rendelte az újabb áldozatot. Fürge kis szolgálói megragadták, eloldották a matrózt és már vonszolták is a küzdőtér közepére. Húzták-vonták, mert Mice a szánalmas remegéstől, a cselekvését bénító halálos félelemtől képtelen volt rá, hogy talpra álljon. A porond közepén, térdre rogyva hagyták és Oti lassan lépegetve közeledett hozzá, akár a végzet. Teljesen tudatában volt előadásának nagyszerűségével, arcán mohó kíváncsiság és újabb öröm fénylett. A nézőközönség izgatottan várta a fejleményeket. A végzet eme nedvesen fénylő szobra megállt Mice vacogó, szánalmas alakja előtt és állát előretolva, csak szemével pillantott le rá. A szereplők testhelyzete olyan hatásosan különböző volt, hogy Oti még nem akarta a varázst megtörni. Domináns hajlamú amazontársai tágra nyílt pupillával élvezték a látványt. Szolgálóikkal nap mint nap eljátszadoztak ugyan, de élő hímet ritkán láttak így közszemlére hajítva. Az események dús keblű rendezője és főszereplője most mély mellhangján felszólította a porban térdeplő Micet, hogy álljon talpra és mutassa meg mire képes. Mice nem értette beszédét, de a hanghordozásában lévő gúny és a testbeszéd világossá tette, hogy elérkezett a végzet kapujába. Sosem ízlelt és érintett gyönyörű női testbe bújt, legyőzhetetlen harcos állt előtte. Hozzá foghatóról még sohasem hallott, nem is álmodott. Puszta kezes harcmodora és a magabiztosság, ahogy O’Grady nyakát kitekerte, nem hagyott kétséget számára a lehetőségekről. A rettegés lebénította az agyát. Lebírhatatlan remegés rázta a testét. Olyan keveset éltem még, cikázott át az agyán, nem akarok meghalni. Könyörülj, ne ölj meg, szólította meg gondolatban az előtte álló isteni erőt. Szolgád leszek, bármit tehetsz velem, csak hagyd meg az életem. Könyörgök, ne ölj meg! Az utolsó mondat már ajkáról szállt fel hüppögve, sírt és újabb hullámokban rázta a reszketés. Oti szemöldökét felhúzva mókázott, érdeklődő arccal figyelt a nyögdécselő férfihangokra. A pálmák halk surrogását lehetett csak hallani, ahogy mindenki a hitványka fogoly rimánkodására fülelt. Ekkor váratlan dolog történt: Mice a királynő lába felé vetődve arcra dobta magát és keserves hangon könyörögve előrenyújtotta karjait. Kezeivel ez emberfeletti személy bokáit keresve tapogatózott maga előtt. Oti megértette a mozdulat lényegét, mert jobb lábát uralkodói mozdulattal, diadalmasan előbbre nyújtotta.

Mice csókjaival borította a gyönyörű lábat, ajka O’Grady vérfoltjait érintették, könnyei a formás lábujjakra és körmökre hullottak. Előre kúszva tapogatta az izmos lábikrát és felkapaszkodva csókolgatta Oti barna térdét. Az amazon bajnok kicsit előre hajolva, lefelé nézve követte szemével és ernyedt arcvonásai a gyönyör újabb közelgő hullámáról árulkodtak. Mice térdepelt az emberi nem e csodálatos példányának lábainál és az emberderéknyi, hűs-puha bőrű combot ölelte. Mellével és karjával körülfonta és az érintés, az átélt izgalom és megaláztatás hatására csípőjét Oti lábszárához nyomta. Akár egy kanos kis kölyökkutya, kacagott fel az úrnő. Valóban olyan volt, kis termete és Oti hatalmas combja teljessé tették a párhuzamot. Micenak a sosem tapasztalt testi érintkezéstől ágyékot feszítő merevedése lett. Az amazon királynő fejét hátravetve, gurgulázva kacagott. Nevetésében több volt az izgalom, mint a vidámság. Kezét széttárva, ’mit tegyek most ezzel a kutyával’, mozdulattal körbe intett. Mice riadtan bámult fel a kidomborodó, feszes hasra és az emberfejnyi emlőkre. Tekintete belekapaszkodott az amazon mély tüzű, fekete szemébe. Reményt látott abban megcsillanni, érdeklődő kíváncsiságot és vágyat egyszerre. Oti játékos mozdulattal a sárga hajfürtökbe fúrta ujjait és a fejét simogatta. Becézőn zümmögött valamit, gyönyörű keblei föl-le emelkedtek, rózsaszín nyelvét kidugva csettintett.

De ez a játék része volt csak. Eljátszadozott a fehér bőrű idegen félelmeivel. Váratlanul letépte combjáról az esdeklő férfifejet. Hajánál fogva húzta a földön, majd elengedte és kezét csípőre téve megállt előtte. Mice ismét térdelt és riadtan nézett körül. Szempillantásnyi ideje sem maradt, a precíz és erőteljes rúgás olyan hirtelen érte a mellét, hogy izmait megfeszíteni sem maradt ideje. Hátrazuhant és fejét szédelegve próbálta felemelni. Oti olyan erővel rúgta meg, hogy a férfi rongyként terült el. Az ismert drámai lassúsággal közeledve a kiterített test fölé állt. Körvonalai a kék trópusi ég előtt csodálatos szobrot rajzoltak Mice szeme elé. Itt a halál, gondolta Mice. Kérlek intézd gyorsan, mondta belső hangja. Hirtelen hiányérzet fogta el. Átsuhant az agyán mindaz amit kedvelt, hiányérzet…igen csak az maradt ebben a pillanatban. Mindenek közül kiemelkedett, meglepő mód az iménti érintés. Az erőteljes női comb átkarolása, a kikötőbe érkezés élménye. Jaj, de jó lett volna a rimánkodás közben megfogadott szolgálatokat beteljesíteni, csókokkal borítani az amazon lábát és szolgálni Őt. De ebből már nem lehet semmi. Az izmos óriás harcos felkészült a látványos befejezésre. Fölötte áll, diadalmasan és erejének tudatában. Lesújt és akkor elsötétül a világ, kitekeredve hever majd mint a kapitány. Ennél a pontnál Mice hirtelen elfogadta a végzet eme gyönyörű eszközét és átadta magát a megsemmisülés zsibbasztó érzésének. A királyi nő lassan leereszkedve Mice mellkasára ült, a matróz karjait egyszerűen térdei alá gyűrte és két karját győztesen a levegőbe emelve pózolt trónján. Mice bénultan lélegezte be nemi szervének illatát. A női izzadság, a vizelet és valami megfoghatatlan édeskés illat keveredett a trópusi virágok aromájával. A hatalmas test lassan előrecsúszott és ágyékával elborította Mice arcát. Ellenkezésre nem hagyva időt, elzárta a levegő útját, nedvességgel kente be ajkait és orrát. A matróz agya bénultan zakatolt, szájával és nyelvével ízlelte Otit, a hatalmas, az erős úrnőt. Behódolása még nem fejeződött be. Az imént a halálfélelemtől mutatott hódolatot, az agyát lebénító új élmény más, újabb behódolásra késztette. Az amazonkirálynő tapasztaltan kiélvezte az előadás minden pillanatát. Feszes, kerek feneke alatt érezte az élő test hullámzását, vonaglását. Ágyéka a férfi szájához dörgölődött és ez jóleső bizsergést, nemi izgalmat hozott. Önkéntelenül mozgatva medencéjét, ingerelni kezdte magát. A tudat, hogy birtokba vette és maga alá gyűrte a férfit fokozta izgalmát. Mice levegő után kapkodó, pihegő szája gazdagította az érzeteit, a férfi állát mozgatva, kínlódásában nyelvével kotorászva próbált levegőt kiharcolni. Pillanatok alatt megtanulta Oti leckéjét: ha nyelved előrenyújtod a csípő emelkedik és levegőt is kaphatsz, ha visszahuppan, nyújtsd a nyelved az újabb lélegzet reményében. Mice egyetlen perc alatt bele lett törve a nyelv szerepébe. Gondolatai cserben hagyták, csak bele-bele csókolt és nyalt a mindent elborító húsos nedvességbe. A megaláztatás és a sokszínű inger hatására pénisze kőkeményre merevedett, csípőjét fel-fel emelve hidalt fel alsótestével. Lovasa elérkezett a gyönyör csúcsára és hüvelyéből bőségesen ömlő nektárt engedve, elélvezett. Az amazonok sora szinte vele együtt ért ehhez a ponthoz, kezükkel izgatták magukat, úgy követték a pazar előadást. Néhányan a közelükben elérhető vékonyka szolgálók fejét szorították combjaik közé. Testi fölényük és hatalmuk folytán azonnali, engedelmes kiszolgálásban volt részük. Gyönyörtől megtört fényű szemmel bámulták Oti csodálatos alakját. Ahogy az izgalom lassan elmúlt, a királynő felállt és mellét, hasát simogatva jóllakottan tekintett le Micera a nyelvre. Tetszett neki a fogoly gyors előrehaladása, tanulékonysága. Zsigereit még mindig birizgálta a matróz behódoló könyörgése és az ellenállás nélküli, azonnali szolgálata. Szőke, csapzott fürtjeit és fehér bőrét érdekesnek találta. Megtartom még ezt a hitvány kis fehér csirkét, kiáltotta. A birtokba vétel ősi amazon hagyomány szerint nyilvánosan és ott, mindenki szeme előtt zajlott le. Mice bénult agyával szinte fel sem fogta amint Oti langyos, sós vizeletét az arcába és mellére csorgatta. Az amazonok nevetve cuppogtak, Oti mély mellhangján kacagott és ezzel Mice megszűnt létezni. Régi élete véget ért és Mice matróz helyén, a mindent birtokló hatalom lábai alatt már csak a kis csirke hevert.

(shoulderridie)
2010

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.