kiküldetésben - 7.

KIKÜLDETÉSBEN – 7 (mindennapjaim)

új uram szoros felügyelete alatt alapvetően megváltozott életem, munkahelyemen továbbra is eredményesen dolgoztam, de a célokat minden esetben már előzetesen urammá vált kollégámmal kellett megbeszélnem, többi munkatársaimmal szemben kissé zárkózottabb lettem.

Korábbi barátnőimmel finoman, de megszakítottam a kapcsolatot, kifelé látszólag csak munkámnak éltem (ezt barátaim, rokonaim is elfogadták), de belül teljes függőség alakult ki uram felé.

Minden pillanatom beosztotta és ellenőrizte, a munkaidő után (a feltűnések elkerülése végett nem vele együtt, hanem külön) lakására kellett sietnem. Gyakorlatilag nála laktam, ott, ha előbb érkeztem, mint ő, le kellett vetkőznöm, csak egy nagyon rövid és szűk kis fekete nadrágot és fekete pólót húzhattam, a kéz és lábbilincseket magamra csattintanom, ezekben végeztem a házimunkát, mostam, vasaltam, takarítottam, főztem rá. Szótlanul, néha magamba roskadva, de engedelmesen végrehajtottam minden utasítását.

A bilincsek eleinte nagyon gátoltak a munkában, de nem tehettem semmit, nem volt kegyelem, folyamatosan viselnem kellett őket. Időnként levette zacskómról az erényöv szerepét is betöltő lakatot, ilyenkor kicsit megpihent felforrósodott herém, de mindig visszakerült rám, mielőtt bilincseim levette rólam.

Teljesen hatalmába kerültem, fizetésem felét is át kellett adnom (mindig mellékelve a róla kapott elszámolást), a másik fele bankszámlámon landolt, amihez teljes körű hozzáférés adtam neki (innen fizetődtek saját lakásom rezsi költségei, de a maradékot rajta hagyta).

Lakásomhoz is adtam neki kulcsot, átnézte könyveim, ruhatáram, szelektálta és kidobta a neki nem tetszőket, lemondta internet és tv előfizetésem (nem lesz rá szükséged, ha kell valami, nálam megtalálod- mondta).

Valóban , minden időmet nála töltöttem, a házimunka után leginkább kényeztetésével voltam elfoglalva, masszíroztam hátát, lábzsámolya lettem és egy héten többször is edzenem kellett nyomópadján, leginkább fekvésből felüléseket gyakorolni, hogy megőrizzem karcsúságom. Ezeket a gyakorlatokat mindig kedvtelve nézte és lankadásom esetén szíjával ütlegelve serkentett buzgóságra. Szórakozásképpen szájamba zablát téve gyakran lovagolt hátamon körbe – körbe a szobában, élvezettel verte oldalamba sarkát, csapkodta fenekemet.

Emellett több időt kellett önmagam ápolására fordítani , krémeket kezdtem használni bőröm ápolására, arcom radíroztam, körmeim (lábamon is) sűrűn vágtam, reszeltem, regenerálóval kezeltem, hajam sűrűbben vágattam, samponozás után kondicionálóval is bedörzsöltem, mindezeket szintén az esti házimunka után, uram jelenlétében végeztem.

Nem lettem nőies, de határozottan finomabb és ápoltabb megjelenésű lettem, modernebb, divatos ruhadarabokat viseltem.

Minden körülötte, az ő kényelme körül forgott, de ez lassan egészen természetessé vált számomra, más dolgom immár amúgy sem akadt. Este már szívesen kényeztettem kezemmel, szájammal, rendszeresen csókolóztunk, már élvezettel fúrtam fejem nyakába, cirógattam mellbimbóját, simogattam fenekét. Eljutottunk oda, hogy már vágytam érintésére… Hálás voltam minden kis, picit is kedvesnek nevezhető megnyilvánulásáért, egy-egy simogatásért, röpke ölelésért, keresni kezdtem a módját, hogy örömöt szerezzek neki. Igazi szex nélkül, de szófogadó, engedelmes asszonyává váltam, mindenben kiszolgáltam. Éreztem, tetszik neki a változás, de erről nem beszélt.

Folyamatos bilincsben tartott, amit különben lassan teljesen megszoktam, természetessé vált, mivel azonban a kéz és lábbilincsem között egy rövid lánc feszült, kezem csak jó derékmagasságig tudtam emelni, így minden házimunkát el tudtam végezni, de a lakás e fölött álló részei elérhetetlenek voltak számomra, oda amúgy is uram dolgai kerültek, ezek nekem tabuk voltak.

Egy percre sem eresztett távol magától, éjszakáim is nála töltöttem, eleinte nagyon furcsa volt egy férfi karjaiban aludni (pláne bilincsekben, amiktől gyakran felriadtam), de ilyenkor egészen gyengéd is tudott lenni, bár mindenben az ő akarata érvényesült, az ágyban is élvezte, ha fájdalmat okozhatott, két ujjával erősen mellbimbómat csavarta, fenekembe mart, de időnként eljátszadozott zacskó-lakatommal, felizgatott és ha jó kedve volt, kézzel kielégített – az ilyen ritka alkalmakkor különösen hálás voltam neki. Gyakorlatilag szeretője is lettem. Ha belegondolok, nem is volt már ellenemre.

Természetesen uram, ha nem talált valamit megfelelőnek, jól elfenekelt (ilyenkor napokig nehezen tudtam ülni), de kifelé nyomtalanul és messze nem a vidéki házban tapasztalt erővel és alapossággal.

Hétvégeken néha kirándultunk, ilyenkor természetesen én készítettem előre szendvicseket, az autóban mindig a csupasz lemezes, zárt raktérben kuporogtam, majd cipeltem a hátizsákot, leterítettem a pokrócot és kiszolgáltam, amikor megpihentünk. Erdei pihenőink alkalmával minden esetben kiláncolta bokám egy fa törzséhez, masszíroztatta magát, ha elaludt sem tudtam volna megszökni. Ha idegenek jöttek, mindig igyekeztem láncom a pokróc redői alá elrejteni, de szerintem néha látták…

Minden alkalommal bevonultunk a sűrűbe is, ahol szájamat bekötve meztelenül kikötözött a fákhoz, vagy a tüskés, csalános földön fekve kifeszítve, vagy fellógatva egy ágra, vagy átöleltetve egy fatörzset és rendesen elnáspángolt, csípett, mart, kínlódásomon minden alaklommal felizgult, kezemmel, vagy számmal ki kellett elégítenem.

Sokszor órákat töltöttem egy - egy fának szemben kikötve, azt mintegy átkarolva megkötözötten, ilyenkor hátam, fenekem és combom hamarosan piros csíkos mintát kapott a szíjaktól származó ütlegektől. Ha megelégelte, letérdelhettem, sarkamra ülhettem, vagy le is hasalhattam, de a fát kötelem miatt nem tudtam elengedni, arcom nekiszorult a fa kérgének.

Ha felhúzott kezemnél fogva lelógatott egy ágról, akkor körben ütlegelt, csipkedett, szorongatott, zacskómra súlyt kötött és úgy vert tovább. Amikor a földre fektetett és távolabb álló fákhoz kötött ki, gyakran megtaposott, rám ült, leveleket, gyomot, csalánt szórt meztelen testemre, előfordult, hogy gilisztát, vagy meztelen csigát rakott a hajamba.

Az ilyen tortúrák után különösen piszkosan és csapzottan kerültem vissza a furgon rakterébe hazafelé, ő egy kannában hozott vízzel meg tudott mosakodni, én viszont alig tudtam magam elfogadható állapotba hozni, hogy legalább a lakásba feltűnés nélkül fel tudjak menni.

Különösen szerette, ha egy fának háttal állva kezem a fatörzs mögött összekötötte, térdre kényszerített, így bokámat is össze tudta kötni a fa mögött. Pompásan „kézre álltam” egy jó csipkelődéshez, meztelen fenekem és hátam erősen dörzsölte a fa, szám pedig pontosan a megfelelő magasságban volt kényeztetéséhez…

Kielégülve és elernyedve gyakran hosszú ideig otthagyott (sokszor a csipeszeket sem véve le rólam), ő közben a pokrócon olvasgatva heverészett, vagy szundikált. Ilyenkor, miközben hangyák és mindenféle bogarak mászkáltak rajtam, legyek, szúnyogok csíptek, tehetetlenül vártam eloldozásom és rettegtem, ne jöjjön arra senki idegen.

Nagy melegben néha kimentünk a Duna partjára is, fürdés után (szoros fürdőnadrágomban szégyenlősen rejtegettem a nagy erényöv – lakatot), bele kellett hemperegnem a parti iszapos homokba, teleszórta hajam is apró kavicsos homokkal, bennszülöttet varázsolt belőlem (ahogyan mondta).

Mindez persze rám száradva dörzsölt, sok kényelmetlenséget okozott. Itt nem nagyon volt feltűnésmentes lehetőség kikötözésre, így maradt a csalánnal csapkodás, a kemény köveken fektetés és hasonló apróságok. Hazatérve persze többszörös időt igényelt „szépségápolásom”, a dörzsölések, csípések krémezése, púderezése, eltüntetése, körmeim és hajam rendbetétele – de estére mindig szépnek és ápoltnak kellett lennem.

Mindezeket eleinte furcsának és idegennek éreztem, de már kevés idő után hozzászoktam, sőt kívántam, vágytam az uramtól kapott fájdalomra, a megalázásra, láttam,ezzel örömet okozok neki és ez engem is örömmel töltött el, mindent megtettem volna, hogy kedvébe járjak. Teljesen betöltötte minden gondolatom, testestől, lelkestől kizárólagosan az övé lettem.

Csak ő volt nekem, bármit kaptam, az jó volt, csak vele volt emberi kapcsolatom, minden pillanatnak örültem, amit rám szánt. Elfogadtam, hogy mindenben irányít, akarat nélküli, engedelmes rabszolgája lettem – de cseppet sem bántam, szeretve tiszteltem és egyben féltem tőle, mindenben magam felett állónak tartottam.

Hét közben néha moziba mentünk, ilyenkor előzetesen finoman ki kellett sminkelni magamat, divatosabb ruhát öltenem. Továbbra is a kocsi raktérben utaztam, ilyenkor különösen ügyelnem kellett megjelenésem megőrzésére, a nyílt utcán pedig hátul kiszállni minden esetben kínos volt.
Ezután én álltam sorba jegyért, vettem rágcsálni valót és itókát. Vetítés alatt nagyon szégyelltem és félénken tűrtem a sötétben testemet felfedező (és csipkedő) kezét, illetve egy-egy póló, vagy dzseki takarásában nekem is simogatnom kellett combját, lába közét.

Ha rokonai, vendégei érkeztek, vagy hosszabb dolga akadt, nem maradhattam nála, meztelenül és megbilincselve bezárt saját lakásomba, az én kulcsomat magával vitte, ilyenkor otthon kuksoltam, nem mertem rádiót hallgatni, vagy este még lámpát gyújtani sem, mert ha becsönget valaki, még ajtót sem tudtam volna nyitni…

Otthoni magányomban a bilincsektől felöltözni sem tudtam, pokrócokat csavartam magam köré a hideg ellen, ha fáztam. Olvasgatással, csendes várakozással töltöttem az időt. Ilyenkor különösen erősen éreztem, hogy csak Ő van nekem, vártam, hogy értem jöjjön, hogy szolgálhassam, hogy foglalkozzon velem, hogy szenvedésemmel és vergődésemmel örömet okozzak neki, hogy megérintsen…

Rajta kívül kapcsolatom mással nem volt, számítógépet, internetet nem használ(hat)tam, társaságba nem jártam (a munkahelyi összejövetelekről is elmaradtam), így lassan minden gondolatom, cselekedetem urammal volt kapcsolatos, nem csak testemet, de gondolataim is teljesen birtokba vette. Igazából nem is bántam, örültem és hálás voltam minden apró (ritka) kedvességért, maximálisan igyekeztem mindenben kedvében járni. Teljességgel természetessé vált számomra az új helyzet, kialakult új életem.