Találkozás a mormon fiúkkal (3)

Mikor mindketten megkapták a belépő 2 x 10 fenékre verést a mogyorófa vesszővel s végig is mustráltam őket: mindkettőjük popója is szőrös volt, akárcsak a lábuk szára végig.
- Kilépni! – parancsoltam. Nem értették, mert nem is volt egyértelmű a parancsom.
- Hova Uram? – kérdezték meg egyszerre.
- Nem hova, hanem miből? A nadrágból, s gatyából, s a nyakkendő és ing is le! mezítelenül állsz előttem vigyázzban. Megértve?
- Igenis, Uram! – hallatszott s egy perc múlva már semmi sem volt rajtuk, s ott álltak előttem a szoba közepén.
- Forogj! – jött az újabb utasításom s élvezettel néztek a két, magas, mezítelen, szőrös srácot, ahogy előttem körbe forgott. Fekete s vöröses-szőke szőrbokrokkal.
- Állj! Most torna jön. Terpeszbe ugrás, kezekkel a fej fölött taps, majd újra lábak zárnak s kezek a comb mellett. Tízszer! – parancsoltam s közben hoztam egy lovaglóostort s azzal is ütöttem az ugráló srácok combját, feszülő popóját, de még a vádlijukra is jutott az ütésekből. Kapkodták is a csülkeiket szaporán.
Még láttam nem fáradtak ki, így újabb mozgást vezényeltem. Helyben kellett futniuk magas térdemeléssel, vagy öt percet. Kendall látszott elcsigázottabbnak, Steven még jól bírta. Így híd-állást csináltattam velük s deréknál fogva kellett feljebb húzniuk a másik derekát, én pedig addig alulról-felülről ütögettem, amit éppen elértem: hol a még mindig mereven álló farkukat, vagy a belsőcombjuk bőrét, de jutott az éppen feszülő hasfalukra és popójukra is.
Úgy látszik ez kényes pontjuk volt, mert mindkettő behorpadt a híd-állásában ettől.
Most Kendallt hagytam híd-állásban s Stevent térdre parancsoltam mellette s mutattam, hogy szájjal szopogassa Kendall merev farkincáját. Kissé vonakodott az elején, s már jól haladt, mikor Kendall elnevette magát s összeroskadt a hídja.
- Mi volt ez? Miért történt? – szóltam rá szigorúan.
- Azért Uram, mert elképzeltem, hogy… öööö… nem tudom visszatartani s elmegyek a szájában. Azt „láttam” milyen képet vág erre Steven. – válaszolta nevetve Kendall.
- Akkor lásd is meg! Tedd! – utasítottam Stevent.
Az kicsit értetlenül nézett, majd rábukott újra Kendallra s egyre nagyobb tempóval végül eljuttatta a csúcsra, de ügyesen félre húzta a fejét, mikor az kilövellt s így elszállt mellette minden . Látva Kendall fancsali képét most ő nevetett: - Hát ez nem sikerült! – gúnyolódott.
- Lássuk fordítva, hogy sikerül! – szóltam s Steven állt is már híd-állásba és Kendall letérdelt mellé s bukott rá a farkára. Lassan sikerült csak felszopnia keményre s sok időbe telt, mire láttam már, hogy kezd remegni Steven teste.
- Csak óvatosan! – figyelmeztettem Stevent, de annak már nem remegett a teste, viszont Kendall leállt a szopással.
- Folytasd, ne állj meg!- utasítottam azt, mert rájöttem Steven cselére.
Így is lett, mire Kendall újra rábukott, csak párat szopott s már fel is kiáltott, mert Steven teste megrándult s már érkezett is Kendall szájába annak tartalma. Kendall ugyan elkapta a fejét, de azt érte csak el, hogy az arcára is jutott az utójából. Kendall szitkozódott, haragudva s éppen Steven felé sújtott a kezével, amit megállítottam.
- Ezért kikötés s korbácsbüntetés jár büntetésül! – szóltam szigorúan Kendallra. Az tiltakozott, de hozzátettem: - Minden szóért plusz két korbácsütést kapsz!
- Akkor inkább hallgatok. – hallatszott Kendalltól s tényleg be is állt a szája.
- Ez mennyi is akkor összesen? – kérdeztem meg Steventől.
- Nem tudom mennyit szabott ki Uram alapból büntetést. – kezdte.
- Az alap tíz volt. – válaszoltam.
- Akkor tíz, meg 3 x 2 az hat, azaz tizenhat összesen Uram. – számolta Steven.
- Bőrbilincseket a csuklóira, majd kiakasztod X-alakban az ajtófélfára! – szóltam.
Kendall hamarosan ott állt már magasban szétkötözött karokkal és szintén széttett – távtartós - lábakkal (tényleg X alakban) az ajtóban s megszeppenve nézett minket.
- Szép látvány nem? – kérdeztem incselkedve Stevent, aki hátrébb lépve megszemlélte s hümmögött.
- Nem tetszik, vagy mi hiányzik Neked? – néztem rá. Steven gondolkodott még s vidám szemmel végül rám nézett:
- Igen, tényleg valami még hiányzik Uram! Ott középen.  - mutatta. – Fel kellene állítani, de szerintem most nem lehet. – konyult le Steven.
- Dehogyis nem. Van segítség! – s magammal hívva a sarokba léptünk s a szerszámos dobozra mutattam. Steven nézte, de nem értette. Erre kiemeltem valamit s a kezébe adtam. – Ezzel menni fog! – bíztattam.
Steven forgatta egy ideig a kezében, nézegette elgondolkozva, végül szája fülig ért már, mikor rájött mit tart a kezében. Farok-here satu volt.
Visszalépett Kendall elé, de hátra tette a satut s egy szemellenzőt húzott Kendall szemeire. Most már elkezdte szétszerelni, majd odahelyezte a darabjait s ügyesen, elsőre felszerelte. Élvezettel nézegette s rám nézett:
- Mennyire lehet ezt megszorítani? – kérdezte meg.
- Akár nagyon is, de nem Kendallon!  - nevettem. – Ő nem bírná ki, mert nem mazó. Viszont lassan tedd s akkor látod, mennyit bír még, addig csavarhatod, de jobb, ha közben kis szüneteket tartasz, mert akkor hozzászokik a szorításhoz és csökken a fájdalom-érzete is. – magyaráztam Stevennek. – Ja és vedd le a szemellenzőt, úgy jobban látod a szemét, az a legjobb „műszer” a fájdalomra!
- Igenis Uram! – szólt Steven s kezdte is, míg Kendall már sziszegett.
- Ne sziszegj már, még alig húztam rajta. Tűrj! – utasította Kendallt.
- Akkor dumálj, ha majd én teszem Veled! – replikázott Kendall. – Ugye Uram?
- Persze megteheted, de előtte még meghúzza rajtad s megkapod a tizenhat korbácsot is s utána teheted, ha még tudod. – nevettem közben.
Kendall feszítette a testét, próbált elcsavarodni, hogy Steven ne férjen hozzá, de nem sok sikerrel. Végre mikor már nagyon sziszegett, Steven megállt a satu „beállításával” .
Rám nézett s mutattam, a hosszú szíjú korbácsokból válasszon s először elölről forgatva üssön, mellére, hasára, majd hatot mögé lépve is, a széttett lábain át, de ne a satura, hanem a belső combjai bőrére. Steven ügyesen kivitelezte a büntetést Kendallon. Kendall még függve pihent az ajtónál, de Stevent közben felszereltem s Kendallt levéve helyére Stevent kapcsoltam. Most Ő következett. Kendall nem volt tekintettel, hanem direcht durván szerelte fel rá a satut s gyors mozdulatottak szorította meg, így becsípte Steven bőrét is, ami igen fájdalmas. Steven felordított: - Megőrültél, ez nagyon fájt.
Leállítottam Kendallt s magam léptem Steven el, valamit súgtam a fülébe, amin elgondolkozott s végül bólintott.
Így őt is megostoroztam tizenhat ütéssel az egyenlőség kedvéért, majd leoldoztam. A satut már magának kellett levennie magáról.
Utoljára már csak az maradt, hogy mindkét srácot lefektettem a padlóra, alájuk fóliát téve, majd meggyertyáztam őket mindenhol, s míg megszáradt a sztearin, addig az egyiket hasra fordítva, a másikat négykézlábra állítva megkúrtam. Ennyi idő alatt megdermedt a gyertya, így újra hátra fektetve őket korbáccsal s fapaskolóval levertem róluk a gyertyamaradványokat.
- Menjetek fürdeni, de egyesével! – adtam ki az utasítást.
Míg az egyik fürdött, a másikkal elbeszélgettem a mai élményükről, mi tetszett s mi nem s viszont. Egységesen az volt a véleményük megérte megszólítaniuk engem, egy nagy élménnyel lettek gazdagabbak.
(vége)