Irodai "nyúl buli" a szerződés (3.rész)

A lépteim inkább hasonlíthattak egy ólomkatonáéra, mintsem egy magabiztos daliára, de most már a végére akartam járni ennek a helyzetnek. Igaz lassan, de haladtam a fény felé. Elhatároztam, hogy megfigyelek minden részletet, hiszem, hogy nem voltam még ehhez hasonló helyzetben. Elértem a folyosó végéig, a növények egy belső kert díszei voltak és meglehetősen rendezett hatást keltettek. Tétován megálltam, mert nem kaptam instrukciókat az épületen belüli közlekedésre. Sokat nem kellett ezen töprengenem, mert megcsörrent a telefonom. Az a lány volt, akivel leegyeztettem az érkezésem. Nem tudnám megmondani, hogy a viszonthallás izgalma, vagy az attól való riadalom volt--e az erősebb, hogy ezek szerint rám láttak valahonnan. Ezek után már arra is figyelnem kellett, hogy mit teszek a találkozóig. Minden esetre megkaptam az eligazítást … balra fordulj és gyere fel a negyedik emeletre… ja… és a liftet kerüld el kérlek! Na… újabb rejtvény, gondoltam…mi lehet a lifttel? Elindultam a felfelé, de ez a lépcsőzés a gyakorlatban inkább nyolc emeletnek felelt meg a félemeletek és meglehetősen magas lépcsőfokok miatt. Menet közben senkivel nem találkoztam, mintha egy kísértet ház lett volna. Az utolsó fordulóban kicsit megpihentem. Nem vagyok rossz kondiban, de az izgalom és a lépcsőzés együtt erős zihálást eredményezett. A frissen vasalt ingem már nem mutatta az induláskor tapasztalható pedantériát. Felérve egyetlen opciót találtam, annyi meglepetéssel, hogy csengő helyett egy hatalmas vaskarika volt az ajtó közepén amolyan régimódi kopogtató eszköz gyanánt. Az ajtó előtt kihúztam magam, hiszen már vélelmezhető volt, hogy látható minden tettem. Nagy levegő és kétszer megemelve a vaskos karikát „bejelentkeztem”.

Bentről lassú kimért határozott és közeledő koppanású lépteket hallottam… ettől ismét kitágultak az ütőerek a nyakamon. Ez a hang a gyengém… Exem zseniális fegyvere, amivel bármikor rabul tudta ejteni az érzékeimet. Azt ajtó határozott mozdulattal kinyílt és megjelent előttem a képen látható gyönyörű Nő élő verzióban. A kép alapján magasra tettem a lécet, de ennek ellenére az életben szabályosan sokkolt a jelenléte. Kedvesen rám nézett, ami inkább volt egy alapos végig mérés… hiszem Ő még engem nem láthatott, majd nyújtotta a kezét és betessékelt. A keze annyira selymes érintésű volt, hogy legszívesebben sosem engedtem volna el. A ruhája viszonylag egyszerű volt, de bármilyen helyzetben viselhető és szerintem rajra még egy susogós melegítő is jól állt volna. A vállai szabadon voltak a bőre mint a bársony. Válpánt nem volt a ruhán és annyira alacsony volt a hátán a kivágás, hogy én nem tudtam elképzelni, hogy legyen rajta melltartó. Ennek ellenére feszesen álltak a mellei és elöl a ruha annyira takarta csupán, hogy az volt az ember érzése, hogy egy hirtelen mozdulattól biztosan lecsúszik a teteje és a mellbimbók magassága alá bukik a finom anyagú felső .
Előttem haladva kérte, hogy kövessem… ösztönösen a vádliját kezdtem szemlélni, de a fényes magassarkú cipője hamar magára vonta a figyelmemet… a látvány a lassú kimért léptek követése a cipő sarkainak a koppanása elvarázsoltak… a füleim elkezdtek forrósodni és engedelmesen követtem tőle két lépésre lemaradva. Elhaladtunk több folyosón… 33*33cm méretű lapok voltak lerakva, ebből három egyforma és a szélein egy-egy sötétebb hatású amolyan folyósó a folyosóban hatást keltve. Magam sem tudom, hogy ezzel miért kezdtem el foglalkozni, de minden esetre ezt észlelve hátrafordult és különös kacérsággal csupán ennyit kérdezett tőlem… tetszik ez neked Pearl???
Szinte tetten érve csupán annyit hebegtem, hogy nem láttam még ilyen megoldást, de minden gyönyörű itt Nálatok. A jelenet után forróság öntött el… hiszen a nevemen szólított meg. A következő, talán utolsó folyosón alig átlátszó ablak mögött árnyakat láttam… a mozdulatok és kontúrok alapján Nőket véltem látni. Azt érzékeltem, mintha próbálnának bentről követni minket. Azt nem tudtam eldönteni, hogy bentről kifelé jobban lehet-e kilátni, mint kintről befelé, de az egyértelmű volt, hogy érdeklődést tanúsítottak. Ezt betudtam a húsvéti csapatépítő rendezvénynek, hiszem még is csak én voltam az idegen férfi aki a segédje a programnak. Minden esetre egy izgalmas bizsergés leváltotta a füleim látványos pirosodását
Volt egy rövid padlószőnyeges szakasz, ahol tompává és súlytalanná váltak a lépteink. A gyönyörű Nő határozott mozgása kellemes imbolygássá változott, ahogy besüppedt a sarka a puha szőnyeg szövetei közé. Egy pillanatra kiszabadultam a cipőjé látványának a fogsága alól és felnézve észleltem, hogy a folyosó minden szeglete megfigyelő kamerával van felszerelve. Ezek után már nem okozott nagy meglepetést, hogy egy ajtóhoz érve azt úgy nyitotta ki, hogy egy szenzorra finomam ráhelyezte a jobb mutatóujját. A mozdulata annyira nemes és természetes volt, hogy ezzel a látvánnyal el is fogadtam a biztonsági szabályokat. Kicsit megakadt a szemem a sötétre lakkozott és viszonylag hosszabb körmein, de ezt is tökéletesnek láttam, mint minden porcikáját.

Beérve hellyel kínált, hosszasan nézett.. folytatva a bejáratnál megkezdett méregetését, majd a tőle megszokott természetességgel elkezdte a tájékoztatásomat. Erre régóta vártam, de olyan izgalmas volt az szájának az enyhe lefelé tartó íve és a finomsága és ahogyan szinte alig kinyitva a száját formálta elharapva hallkan a szavakat, hogy a mondani valójának a nagy részét egyáltalán nem is hallottam. Sokkal inkább a szájára és a testbeszédére koncentráltam. Olyan volt, mint amikor valaki minimális idegen nyelvtudással megpróbálja kiegészíteni a számára értelmetlen tartalmakat. Ezzel annyi volt a gond, hogy több volt a hiányzó rész, mint amiben biztos voltam.
Olyasmit raktam össze, hogy egy az irodában feminista gondolkodású Nők dolgoznak és kizárólag ezt az életmódot népszerűsítő és tartalmú újságokkal, média felületekkel állnak kapcsolatban. A világ minden pontjára gyűjtenek anyagot és meglehetősen magas szinten élnek ebből. Gyakorlatilga ki sem kell lépniük az utcára és így is annyi munkájuk van, amennyinek csak a képzelet szab határt. Az évek során megtanulták élvezni az életet és a tökélyre fejlesztették ezt a fajta életformát. Férfira szinte egyáltalán nincs szükségük és miután gyakoriak voltak a behatolási kísérlet kénytelen voltak fejleszteni a biztonsági intézkedéseken… ezért a sok kamera, a nagy ajtó és az ujjlenyomat olvasó minden bejáratnál. Szigorú szabályokat hoztak, amit mindenki elfogadott, betartanak és betartanak minden vendéggel is. Az irodában nyolc, egytől egyik emancipál önálló életvezetésű és meglehetősen csinosnak mondható szingli Nő dolgozik. Az ügyvezető Nőjük nagyon ad az igényességre és fontos számára, hogy egymást támogatva összetartson a kollektíva. Gyakorlatilag egy mini és jól szervezett közösségben élnek.
A húsvétot mindig együtt ünnepelnek, amit egymás között „a NYÚL BULINAK” neveztek el. Csapatépítés céljából ezt a napot közös ötletelés előzi meg és a legtöbb szavazatot kapó programokat valósítják meg. Idén az volt a kívánság, hogy legyen jelen egy férfi is, mert a nemek közötti különbség okán lenne olyan program amiben a férfi kiváltása hátrányos befolyásolna a megvalósítást.
Megtudhattam azt is, hogy több jelentkező közül választják ki azt az egyet, akit pár órára maguk közé engednek. Pontozást kap a személyes benyomás és a tesztlap kitöltésén elért eredmény. Csak olyan jöhet számításba, aki elfogadja a szabályokat és szabaddá tudja tenni magát erre a pár órára. Megismételte, amit már a telefonos egyeztetés során elmondott, hogy erre az időszakra megszűnik a kapcsolat a külvilággal, nincs lehetőség a távozásra és a mobil készülék sem lesz hozzáférhető. Ezekről egyrészt tudtam már, másrész egyénként sincs dolgom a külvilággal. Már csak egy lobogott a szemem előtt… NYERNI akartam és minél többet itt maradni a bombázók között!!
Bólintással jeleztem, hogy rendben értem és kértem a tesztlapot. Sandra… mert hogy így hívták, finoman biccentett a fejével és a fiókjából elővett egy vékony lapot, amit az asztal fölött úgy nyújtott át, hogy a finom selyem felső, kicsit arébb kúszva végig simította melle bimboját. Kicsit megremegett a kezem, de átvettem a papírt és gyorsan töltögetni kezdtem. Az világos volt, hogy 0-10 ig volt a pontozás, tehát azt szinte előre eldöntöttem, hogy minden 10 az én esetemben… ehhez pontosan elég volt az iménti bimbós „trükk”…
A lapon pár kérdés volt, és szinte mindről esett már szó a felvezetés alkalmával… gyorsan túl akartam lenni rajta, mert már a döntésem megszületett. Sietetett az is hogy, a többi jelentkező már készen volt, csak rám vártak már. Mindenkit hazaküldenek, csupán az 1db.férfi marad, akivel azonnal indul a program.

Tiszteli ön a Nőket? tipikus feminista kérdés.. 10..írtam. rajongok értük, Mennyire alkalmazkodó típus? 10… írtam gyorsan hiszen nyerni akartam, Szabálytisztelő? 10… nyilván, Hajlékony? ez meg mi a fene.. gondoltam ..talán egy tipikus csapatépítős kérédés..10..naná (ami persze azért nem igaz), Hajlandó testfestésben részt venni? 10… ebbe senki nem hallt még bele, Hajlandó részt venni a közös fotózásokban? viccelsz… ennyi bombázóval?? egy nagy 10-es,
Volt még pár ehhez hasonló és teljesen vállalható kérdés, amit a teveimhez hívem maximumra behúztam. Sandra visszavette a papírt és jelezte, hogy most átfogunk menni az ügyvezető nőhöz aki szintén kíváncsi rám és Ő fogja majd meghozni a döntést. Ez stresszhelyzetnek éltem meg, de innen már alig volt ráhatásom. Az út egy irodán át vezetett széles nagy terekkel, de itt már láthattam a korábban Nő árnyaknak vélt személyeket. Ahogy lassan vonultunk a terem közepén mindenki engem kémlelt… pajkosan összenéztek. Jól esett, mert régen kaptam ennyi és nyilvánvaló figyelmet egyszerre, de ezt betudtam annak, hogy eléggé a világtól elszeparáltam léteznek. Azért volt valami hátborzongató az egészben.. volt valami érzékelhető feszültség és valami cinizmussal teli várakozás. Ezt a nyomást annyira átvetem, hogy egy pár lépés után a föld felé szegeztem a tekintetemet és kerültem minden szemkontaktot. Csak a cipellők és lábak magassága volt a horizontom. Amit láttam, az nagyon felkavart… vékony hosszú formás lábak, a cipők extrémek.. , volt csizma és a kedvenc piros tűsarkúm is ott topogott valakinek a kecses lábán. Azt megállapítottam, hogy ilyen lábakkal, cipőkkel csak jó Nők lehetnek…ez tovább csökkentette az egom. Szóval nem egy lovagi bevonulást produkáltam, hanem egy szeppent kullogását Sandra mögött.

Elérkeztünk egy utolsó ajtóhoz, ahol láthatóan még Sandra is körültekintően járt el… illedelmesen kopogott, majd az engedély után bement, engem az ajtó előtt hagyva. Pár pillanat után nyílt az ajtó… nem szólt csak intett az ujjaival… beléptem. A szoba hatalmas volt és bővelkedett a luxusban. A végében egy nagyméretű íróasztal… mögötte az ügyvezető Nő. Ekkor már inkább remegtem, mint sem irányítottam volna bármit is. Ezt végképp nem értettem, már csak sodróttam. Közeledtem hozzá, aki közben úgy méricskélt mint ahogy egy vásári lovat a nézegetnek a piacon. Amolyan nagyon fitt negyven pluszos lehetett, de az a fajta, akit egy feszes húsz éves helyett is inkább választana a férfi. Látszott, hogy sportolt…erről minden porcikája árulkodott. a mellei enyhén megereszkedtek, de ez inkább volt izgató és ennél a mellméretnél talán az optimális állapot. A finom csipke felsőjét középen gombok tartották össze, de olyan szűk helyre szorítva a ciciket, hogy azok próbáltak felül kibuggyanva elmenekülni a nyomás alól… az volt az ember érzése, hogy a gombok nem bírhatják sokáig… és ilyen szép melleket amúgy sem lenne szabad így elnyomni. Nagy kedvem lett volna odarohanni és felszabadítani őket. Volt egy fura varrás a mellek körül amitől nem tudtam eldönteni, hogy a bimbói szúrják át a kelmét, vagy csak egy textil fura találkozója ami nem engedi levenni erről a pontról a szemen.
Bemutatkozott és leültetett…Erikának hívták, de említette azt is, hogy a többiek szívesebben használják a vezetőnő megszólítást. Ennek közlésekor egy apró pajkos mosoly is elhagyta az ajkát.
Elővette a tesztem, majd a tekintetem fürkészve megkérdezett… Jól látom, hogy maximalista vagy és minden szabályunkat elfogadva szeretnéd tökéletessé tenni a nyúl ünnepünket? Igen, így van… feleltem habozás nélkül. Hajlandó vagy írásban is rögzíteni a megállapodásunkat? és közben kigombolta a legfelső gombját… Nyeltem egyet… szerintem hangosan és inkább bólintottam a megszólalás helyett.
Kedves Pear,…minden jelentkező a maximum pontos választ jelülte meg a tesztlapon. Voltak nálad izmosabbak, volt jobb képű, volt fiatalabb.. akadt soványabb, de téged választalak, mert tetszik a zavarod, ahogyan nem mersz rám nézni… ahogy vöröslik az egész fejed, ahogy megremeg a hangod …..és amkor ezt mondta, akkor már furcsán mosolygott.
Kapsz egy percet, hogy döntsd… távozol az ajtón most, vagy aláírod a szerződésünk és részt veszel velünk a programjainkban. Onnan már nincs visszaút és be kell tartanos a szabályainkat… s közben elém lökött egy több oldal dokumentumot. Felállt a székéből és felém hajolt… ekkor láttam meg az izmos vádliját. Bokapántos magassarkút hordott… ezek a cipők nagy hatással vannak rám. Belelapoztam a papírba, mintha olvasnám… láttam szavakat, de igazából csak mímeltem az olvasást… és ahogy úgy véltem, hogy elég idő telt el… aláírtam a megállapodást!
Nem tudtam már hogy mi történik, de AKARTAM … ez vezérelt és a látvány meggátolt a gondolkodásban!

Folytatás következik