Irodai "nyúl buli" (előzmény)

Előszó..
A kizárólag az aktusra kihegyezett olvasók számára egy későbbi szakaszba történő visszatérést javaslok. A történetem elmesélésének a módja azt szolgálja, hogy az imádott Nők számára betekintést engedjek egy férfi gondolataiba, valamint késztetést éreztem a folyamat lelki hátterének a szemléltetéséhez. Arra pedig járulékos hasznonként tekintenék, ha a fogékony érzékibb Hölgyek számára egy kicsit magamból is felfedek az írásom segítségével!!!

Az előzmény....
Egy nagyobb munkán túl, némi üresség érzettel aggódva vártam a négy napos húsvéti hosszú hétvégét. A lehangoltságom fokozta, hogy még feldolgozatlan közelségben volt az, ahogy az imádott Nő elhagyott…Ő már azóta más férfi társaságában mulatja az időt. Nem vagyok már húsz éves, de sem a szakítást, sem a magányt nem tanultam meg még jól kezelni és „múzsa” hiányában különösen ötlettelennek és színtelennek bizonyulnak a szabadnapjaim.
A több napos munkaszüneti „ünnepek” számomra felérnek egy-egy torúrával. Kívülállóként szoktam nézni az emberekre, ahogy egymásra figyelve jönnek - mennek, miközben én láthatatlannak és elesettnek érzem magam. A percek óráknak tűnnek és közben haragszom magamra amiért képtelen vagyok úrrá lenni ezen az állapotomon. Az évek során szert tettem némi eszköztárra, ami enyhítést nyújt erre a hangulatomra. Ilyen például a rendrakás, a szexuális tartalmú fantáziálás, vagy az interneten történő kattintgatás, a flörtölés. Némi vacakolás után a netet választottam. Néztem pár sporthírt, abból érthetetlen módon erotikus oldalakra keveredtem, ahonnan visszaerőszakolva magama a hétvégi programok felé vettem a keresésem irányát. Csak hamar meg is akadt a szemen egy végtelen provokatív Nő igéző tekintetén. Olyan volt mint akit nézel, de közben nem tudsz betelni a részletekkel…pedig csak egyetlen személy, egyetlen fotója. Elvesztem minden apró részletben és csak ezek után próbáltam értelmezni magát a szándékát a képnek. Azt hiszem ezért olyan manipulatív szakma a marketing. Nálam minden esetre betalált ez a hirdetés. A kép melletti szöveg világos volt és talán nem is olvashattam volna jobb pillanatomban. Itt jegyezném meg, hogy ebben az állapotban, talán helyesebb semmi kockázatosba nem bocsátkozni, mert kívülről nézve elég sebezhetőnek tűnő a felállás. Na, én viszont ennek a tudásnak nem voltam akkor éppen a birtokában és mágnesként vonzódva fúrtam magam tovább a részletekbe.
A csodás Hölgy egy hirdetést adott fel, mely szerint egy napra keres egy férfi személyt egy húsvéttal kapcsolatos csapatépítő rendezvényre kisegítő szerepkörre. Volt némi utalás arra, hogy a hely egy iroda, jellemzően Női alkalmazottakkal. A leírás szerint a képen látható Hölgy veszi fel a telefont, sőt Ő maga választja ki az optimális személyt a „bátor” jelentkezők közül.
A szívem a nyakamban kezdett lüktetni és latolgatni kezdtem az esélyeimet. Azt nem tudtam eldönteni, hogy a képen látható szépség, vagy az „iroda sok Nővel” gondolat volt-e a nagyobb drog. Alkalmasnak éreztem magam a feladatra és valljuk be, hogy jobbkor nem is jöhetett volna a lehetőség. Addig a felismerésig viszont hamar eljutottam, hogy amíg nem vagyok képes telefonálni addig nincs is miről ábrándozni. A következő gondolatom az volt, hogy talán keveseknek alkalmas ez az időpont a négy napos ünnep okán…hirtelen felértékelődtek az esélyeim. Ezt nagyon szeretem magamban.. a földről való felállás képessége és a kiolthatatlan optimizmus mindig is az erényem volt. Azt hiszem, hogy győztes típus vagyok, igaz fogalmam sincs arról, hogy miért olyan nagy barátom a padló és hogy miért vonz magához mindenáron. Egy apró mosoly is elhagyta az arcom, hiszen eddig szürke és reménytelen volt minden és most pedig hirtelen alig tudok megszólalni az izgalomtól és bizsereg a testem.

Ittam egy pohár vizet, vettem egy nagy levegőt, majd feltárcsáztam a megadott számot… talán ötöt csengethetett a készülék, de én ezt ötvennek éltem meg. Amikor végre a csengést egy csilingelő „halló” váltotta fel, addigra viszont már nekem lett volna szükségem némi plusz időre. A Hölgy ezt megérezhette és a segítségemre sietett… szinte hallottam a sejtelmes kuncogását, majd apró szavanként kommunikálni kezdtünk… én mint egy bakfis gombóccal a torkomba, Ő pedig mint egy nyugodt magabiztos mentor szelíden vezette az egyeztetést. Feltett pár kérdést, de bevallom, hogy utólag sem a kérdésekre, sem a válaszaimra nem emlékeztem. Egyszerűen elbűvölt a lénye, a helyzet és csupán ösztön válaszokat adtam annak érdekében, hogy legyen egy következő szintje „kapcsolatunknak”. Üzletemberként megtanultam a célra fokuszálni és úgy viselkedni, amivel eredmény lehet elérni… ezek olykor nem is átgondoltak és végéppen nem igaz válaszok… leginkább azoknak az említése, amiket a másik fél hallani szeretne… ezek maguktól és tapasztaltból jönnek már. Büszke is voltam magamra, mert úgy tettük le a telefont, hogy címem és időponttal rendelkeztem… pontosabban egy SMS ígéretet kaptam a majdani koordinátákkal.

Azt még valahogy összeraktam magamban, hogy egy elegáns rendezvényről lehet szó, mert elhangzott, hogy legyek frissen borotvált. Zavarni kezdett az izgalom utáni hirtelen nagy csend és a kétely, mert hogy keveset tudok a folytatásról. Apránként egyre több részlet kezdett bevillanni, de egy idő után nem tudtam különbséget tenni, valós és a hozzá kreált részleteim között. Mintha mondta volna, hogy ha megfelek a személyes találkozó alkalmával, akkor azonnal kezdünk is. Mintha feltett volna azzal kapcsoltban kérdést, hogy, nem lesz-e nem gond, ha egy napra megszűnik számomra külvilág?! Nem lehet majd elhagyni a helyszínt és a mobil telefonom is le kell tennem a belépéskor…. csak a benti események létezhetnek majd a számomra, mással módom sem lesz majd foglalkozni. Ezekkel a gondolatokkal gyötörtem magam és arra jutottam, hogy egyetlen dologgal segíthetek a helyzeten, ha mielőbb felkészülök az indulásra. Lassan lenyugtattam magam, hogy amúgy sem vár senki és találtam végre egy megoldást az egyik napomra a négyből. Izgatott persze a Nőkkel történő találkozás gondolata is.
OKÉ oké, ..a lényeg, hogy bármi is történjék, én csak a nyertese lehetek az eseményeknek. Tovább javított a kedélyállapotom, amikor felidéztem a Nő hangját. Időnként átjárta a testem egy bizsergető érzés, amit már régen nem éreztem.
Ezzel az izgalmas gondolattal elmentem fürödni, de nem tudtam másra gondolni, ezért visszamentem a nappaliba hogy még egyszer megnézzem a Hölgy fotóját… ennek az lett a vége, hogy a laptopom magammal vittem és elhelyeztem a zuhanyzó kabin üvegfalán kívül úgy, hogy nézhessem miközben tusolok. Levetkőztem és zuhanyzás közben le sem tudtam venni a szemem a Hölgyről… mintha Ő is engem nézett volna és volt valami ördögi a tekintetében.
Folytatás következik….