Igen

Péntek este.

A férfi egész héten erre a napra várt, erre a napra készült, ami az egy éves évfordulóját jelenti az első találkozásuknak. Készült, egy finom borral, amit kedvese imádott, egy gyűrűvel, annak akit imádott.
Találkoztak, ahogy megbeszélték, majd egy kellemes vacsora után egy parkban sétálgattak, egymás átölelve, élvezve a enyhülő nyári estét. Hirtelen megtorpant és szorosan magához húzta a nőt, lassan mozdulva csókot lehelt nyakára, beszívta az illatát, fülébe súgta, szeretlek, majd megcsókolta. Mikor szétváltak ajkaik, még sokáig álltak összefonódva, mosolyogva élvezve a pillanatot, majd a nő ujjaival körbefogta a férfi csuklóját és maga után húzva tovább indultak.

Az ajtóhoz érve a nő hirtelen nekinyomta a falnak, gyakorlott mozdulattokkal a férfi kezeit hátul összebilincselte, ráfogott a férfi nyakára az álla alatt, majd erősen beleharapott a nyakába.
Kinyitotta az ajtót és belépett rajta, a férfi indult volna utána, mikor az ajtó becsukódott. A férfi ledöbbent és hirtelen pánik fogta el, körülnézett, végül megfordult háttal az ajtónak, hogy legalább a bilincs ne látszódjon.

Hirtelen nyílt az ajtó és a nő hirtelen berántotta.
Elterült a földön, teljesen szétesve, gondolkodásra képtelenül.

Hallotta ugyan az ajtó csukódást, a nő lépteit, de csak akkor ocsúdott fel, mikor megérezte a nő lábát a mellkasán, ahogy ránehezedve nyomja a földre, miközben mosollyal az arcán fölé hajol.
A nő összevonta a szemöldökét és a mosoly tovaszállt, felemelkedett, majd tűnődő arccal, csípőre tett kézzel állt a férfi felett. Pár pillant múlva lehajolt és egy mozdulattal széttépte az ingét, majd meglepett tekintettel felegyenesedett, mikor meglátta a gyűrűt a férfi szíve fölött..

Vasárnap este.
A férfi a földön, gúzsba kötve, szája leragasztva, testén vörös foltok, csíkok, szeméből könnycseppek patakzanak. A nő felette áll, kezében pálca, mellette asztal, eszközök sokasága, szemében elégedettség. Lehajol és letépi a szájáról a szalagot, hogy feltegye az első utolsó kérdést, amit az elmúlt napokban számtalanszor feltett.

Boldogan mosolyog, mikor alig elhalóan, de meghallja újra, sokadjára: igen.