Fordított felállás

– Vetkőzz meztelenre!
Villámgyorsan dobálom le magamról a ruhát. Legvégül alsónadrágom repül a szoba távoli sarkába, felfedve ezzel férfiasságom. Meztelenül állok, minden porcikám jól látható az erős fényben, amely megvilágítja a szoba közepét, de szinte teljes sötétségben hagyja a falak melletti területeket. Mindössze egy üres karosszéket látok magam előtt nem messze, valamit tőlem balra egy nagy falitükör csillog, egy kevés fényt visszaverve.
– Kezeket a fejedre; állj terpeszbe! – csendül Úrnőm édes, kellemes, de szigorú hangja a homályból. Gyorsan felveszem a megkívánt pózt, nehogy Úrnőm azt higgye, takargatni akarom kezemmel a nemi szervemet. Ilyen szégyenérzet nincs bennem Úrnőm előtt, sőt szeretem, ha teljesen fedetlenül lát.
Ő elém lép a fényre: térden felül érő fekete lakkcsizmájának tűsarkai koppannak a padlón; formás fenekén falatnyi, szűk kis miniszoknya feszül; fekete, ujjatlan latex topja is testére simul, látni engedve nemcsak köldökét és vállait, hanem még vörös melltartójának pántját is. Karcsú derekát széles fekete öv öleli körül szorosan; nem ruháját tartja, a rajta levő tokokban és karikákon tartja a legszükségesebb eszközeit. A feketeséget némi ezüst szín oldja: bőr szoknyácskáján elöl cipzár (az alsó széléig becipzárazva), övének dupla bedugós csatja, valamint jobb csuklóján vagy húsz keskeny fém karperec.
Hosszú, fekete haja hullámokban omlik alá, szépséges arcocskáját keretezve, egészen le, dús kebleire, amelyek kívánatosan domborodnak a szűk felső szoros ölelésében. Vörössel bőségesen kirúzsozott telt ajkain finom mosoly játszik, ahogy végigmér. Ám zöld szemeiben kaján gonoszság villan.
– Látom, még tetszek neked.
– Igen. Gyönyörű vagy, Úrnőm. – lelkesedek és ez nem is puszta udvariasság: már Úrnőm látványától meredezni kezdett falloszom.
– Térdelj le!
Megteszem, de szemeimet továbbra is szemérmetlenül Úrnőmön legeltetem. Ezt el is várja, sőt teszik neki, hogy szépségével teljesen megbabonáz. Miközben úgy tesz, mintha teljesen gondolataiba merülne, mit tegyen velem, csípőjét finoman megriszálva sétálgat előtte fel-alá, hogy minél jobban megcsodálhassam gyönyörű alakját. Szememmel követem a tűsarkú csizmába bújtatott lábainak lépéseit.
– Most megbilincsellek – böki ki végül. Nem mintha ez bármelyikünk számára meglepetés lenne, de tudja mennyire imádom hallani.
– Kérlek, Úrnőm, bilincselj meg! – válaszolom, mert kimondani is szeretem. „És jó szorosan!” – teszem hozzá, de csak gondolatban, hiszen most én vagyok az Ő rabja, nincs jogom hangosan előállni semmilyen igénnyel.
Úrnőm övén tokokban sorakoznak körben a bilincsek. Mindegyik valódi rendőrségi modell: elöl kétoldalt láncos bilincsek, bal csípőjén pedig egy merev acélpánttal és műanyag fogóval ellátott bilincs meredezik, szinte a hónaljáig érve. (Erről mindig az erekció jut eszembe, ahogy feláll. De hát én már csak ilyen perverz vagyok. :) ) A nikkel csillogása szépen harmonizál a többi fém kiegészítőjével. Hátranyúl, karperecei finoman csilingelnek. A hátsó tokból egy zsanéros bilincset húz elő. Mindezt az orrom előtt, hogy minél jobban lássam, mi vár rám.
„Helyes” – gondolom, – „most nem a láncos bilincset kell használni, hiszen nem fogok ellenállni, a zsanéros pedig jobban korlátozza mozgásomat.”
Tűsarkainak kopogásától kísérve a hátam mögé lép. Jobb csuklómon érzem a fém hűvösét, amint érinti az alkarcsontomat az ízület felett, majd nekinyomódik. Egy gyors, de annál izgatóbb kattanás: a bilincs rám záródott. Úrnőm a bilincsnél fogva hátracsavarja a kezem (az is a zsanéros bilincs egyik előnye, hogy ezt meg tudja vele tenni) és megemeli a karom, hogy előredőljek. Térden állva küzdenem kell, hogy megtartsam egyensúlyom, de bal kezem nem veszem le a fejemről.
– Tedd hátra a bal kezed!
Fejemet picit balra fordítom, így szemem sarkából látom a tükörben, mi történik a hátam mögött. Hátranyújtom a bal karom; Úrnőm elkapja a kezem, finom kezecskéje határozottan fogja, és keresztbe húzza a hátam mögött, majd a következő pillanatban arra is keményen felkattintja a bilincset.
„Ahogy mindigis tanítottam neki” – gondolom magamban, szinte mosolyogva.
Újabb kattanás-sorozat, Úrnőm szorosra nyomja a bilincset; most már nem csak egy-egy ponton érzem az acél érintését, hanem egészen körben a csuklóimon. Úrnőm elengedi a kezemet; meleg, puha kezecskéje helyett már csak a hideg, kemény fémet érzem. Felegyenesedek térdeltemben, karjaim magam mögé engedem. De nem tudom teljesen leengedni őket, mert Úrnőm keresztbe bilincselte a kezeimet, hogy még kényelmetlenebb legyen. (A zsanéros bilincs újabb előnye.) Mocorgatom a kezeimet; nem mintha szabadulni akarnék, éppen ellenkezőleg: minél jobban érezni akarom a fogságot. Néhányszor körbe is forgatom a kezeimet, hogy helyet cseréljen az alul és a felül levő; bár tudom, hogy semmiképp nem tudom őket kényelmesebb helyzetbe hozni; egyszerűen csak élvezem, ahogy a fém nekidörzsölődik a bőrömnek.
Négy tűsarok-koppanás: Úrnőm elém lép ismét. Egy karperec csörrenés: csípőre teszi a kezét és úgy vizsgál végig. Vörös ajkai kaján mosolyra húzódnak:
– Élvezed, ha megbilincsellek, igaz?
– Nagyon élvezem, Úrnőm! – válaszolom, hiszen nem is tagadhatnám, testem egyértelműen elárul: hímvesszőm már teljesen felágaskodik.
– Nos, ha ilyen nagy szívességet tettem neked, akkor viszonozd! – Úrnőm a fotelbe huppan és jobb lábát keresztbe teszi a másikon. – Nyald le a csizmám!
Semmit sem tennék szívesebben, minthogy Úrnőm kedvében járjak, így hát máris megcsókolom csizmája orrát. További puszikat helyezek el a lábfején egyre feljebb, majd bokája táján a lakkra tapasztom a számat, csókolgatom, végül elkezdem nyalni a csizmát. Nyelvem kidugom és lentről felfelé irányuló mozdulatokkal nyalakodok lelkesen, ám Úrnőm nem elégedett teljes mértékben. Feljebb emeli a lábát:
– Szopd a tűsarkam! – hangjában némi türelmetlenség csendül.
Először megnyalom a sarok végét, majd egy-két gyors puszit nyomok rá, végül számba veszem és szopni kezdem. Úrnőm is rásegít, lábának finom mozdulataival mintha dugná a számat. Felpillantok, tökéletesen belátok Úrnőm miniszoknyája alá. Persze biztos nem véletlenül tartja úgy a lábát, hogy jól láthassam piros kis tangáját. Igyekszek a csizmasarkat úgy szopni, mint ahogy a saját vesszőmön is szeretem érezni; ám Úrnőm végül elhúzza a csizmáját és feláll a karosszékből. Zöld szemei dühös szikrákat hánynak.
Egy csattanás, egy csörrenés.
Az előbbi egy pofon az arcomon, az utóbbi Úrnőm karperecei, ahogy karja lendült. Teljes erőből kaptam a pofont; már érzem is pirosodni ujjainak nyomát az arcomon.
– Látom, a szád használhatatlan.
– Bocsáss meg, Úrnőm! – próbálnék könyörögni, de nem kíváncsi rá. Ismét mögém kerül, halk csilingelést hallok: karpereceinek hangja, ahogy matat valamivel. Mindjárt meg is tudom mi volt az: orrom előtt egy szíjon lógó golyó jelenik meg.
– Tátsd ki a szád! Legjobb lesz ha felpeckelem – himbálja meg a szájpecket, ami eddig övének bal oldalán lógott. Én engedelmesen eltátom a szám; Úrnőm a nyílásba húzza a pecket és becsatolja a szíjat a fejem mögött. Igyekszek a golyót olyan mélyen bevenni, amennyire csak bírom, hogy minél jobban összezárhassam körülötte a szám. Persze nem tudom teljesen, a betolakodó 48 mm átmérőjű, és így a szíj egészen hátrahúzza szám sarkát. Viszont a nyelvem azonnal megtelik a latex ízével.
– Khösönöm a sáj’e’khe’, Ú’nőm! – mondom, mert a pecek nem azért került a számba, hogy elnémítson, hanem éppen ellenkezőleg, azért, hogy minél többet beszéljek. Jól esik hallani, ahogy a kényszerítőeszköz teszi a dolgát és megnehezíti a beszédet.
Váratlanul azt érzem, hogy Úrnőm megragadja a bal kezem és hátam mögött a magasba rántja. A bilincsnél fogva ez természetesen a jobb csuklómat is húzza magával; nem voltam felkészülve a hirtelen mozdulatra, az acél durván belemélyed a bőrömbe. De azért nagyon jól esik. :) Úrnőm egészen magasra emeli kezeimet és addig tolja őket előre, amíg arccal a földre borulok.
Némi karperec-csörgés (Úrnőm nyúl valamiért), egy suhintás, és éles fájdalom hasít égnek meredő fenekembe. Úrnőm elővette bőrkorbácsát, amely eddig övének jobb oldalán volt betűzve egy fémkarikába dildó formájú nyelével. A karperecek újabb csilingelésétől kísérve a korbács újra és újra lecsap; a hajlékony bőrcsíkok kóstolgatják a hátsómat, én pedig a kéj és fájdalom édes elegyével nyögök szájpeckembe; külön izgató hallani, ahogy a latexgolyó tompítja hangomat.
– Még tízet kapsz – mondja Úrnőm, s jól tudom miért:
– Egh – nyögöm a következőnél, s számolom a továbbiakat is: – khe’’ő, há’om… ’ízs, ’izsenegh.
A tizenegyedik után Úrnőm abbahagyja a korbácsolást és elereszti a kezem. Egy kis megkönnyebbülés szegény csuklóimnak, amiket jó alaposan megszorongatott a bilincs. Fenekem ég, farkam már annyira meredt, hogy úgy érzem, rögtön szétreped rajta a bőr.
– Khösönöm a ’ün’e’és’, Ú’nőm!
– Van mit! Az utolsót ráadásként kaptad, csakhogy tudd, azt teszek veled, amit akarok.
Hát persze, hogy tudom és ezt is akarom. Hirtelen nyomást érzek az ánuszomon.
– Ha akarom, a fenekedbe dugom ezt a dildót. Mit szólsz hozzá?
Tehát a korbács nyele nyomódik a végbelemnek.
– Azs’ ’esel ue’em, ami’ sakh akha’s, Ú’nőm! – jön a kitérő válasz és igyekszek ellazítani záróizmaimat, hogy az esetleges behatolás minél fájdalommentesebb legyen. Ám úgy látszik, Úrnőm most nem kívánja elvenni fenekem szüzességét: tűsarkainak kopogásán hallom, hogy elsiet. De már jön is vissza és ismét lezökken előttem a fotelbe. Én sajgó fenékkel igyekszek kényelmesen elhelyezkedni sarkaimon ülő helyzetben.
– Kár, hogy fel kellett peckelnem a szád – szól Úrnőm, de a szépséges arcára kiülő széles mosolyból tudom, hogy valójában egyáltalán nem bánja. – Pedig lett volna még feladatom a szád számára. De hát így magamnak kell elintéznem.
Kényelmesen elhelyezkedik a karosszékben, felhúzza miniszoknyáján a cipzárat, csipkés bugyija ismét teljes pompájában tűnik fel a szemem előtt. Jobb kezének középső ujját néhányszor fel-alá futtatja rajta, majd alányúl. A szövetet félretolja, így láthatom vágatát, ujjai már közvetlenül szeméremajkain táncolnak. Dús keblei egyre jobban süllyednek-emelkednek, ahogy légzése egyre mélyebbé válik. Bal kézzel széthúzza a szeméremajkakat, jobb középső ujja már a bejáratot masszírozza, majd finoman benyomul a feltáruló édes kis barlangba. Miközben középső ujja egyre mélyebbre és mélyebbre merészkedik, hüvelykujja csiklóján támaszkodik, a megfelelő nyomást kifejtve. Vörösre rúzsozott ajkai szétnyílnak, közülük apró nyögések törnek fel. Kirántja ujját és szájába veszi, szopogatja. Tudom, nagyon szereti ízlelni saját nedveit – akárcsak én. Egy kisebb sikkantás kíséretében ismét tövig nyomja középső ujját kelyhecskéjébe, majd nedvességtől borítva húzza ki újra. Többször is megismétli ezt a játékot, utóbb már két ujját tolva nyílásába. Karperecei csilingelő táncot járnak a vad mozgástól: ágyékán feltámaszkodva ide-oda hajladoznak, folyamatosan egymásnak ütődnek össze-vissza de mégis ütemre, amikor ujjazza magát; és alkarján fel-alá csúszva („Mintha egy hüvelyt mímelnének, amelyik fel-le mozog egy hímvesszőn” gondolom magamban, hiszen ilyenkor mindenről „az” jut az ember eszébe), amikor szájába veszi ujjait. Úrnőm szemei lehunyva, arca teljesen átszellemült, látom rajta, nagyon élvezi a játszadozást.
De mégsem feledkezett bele teljesen, még van annyi önuralma, hogy engem is húzzon közben: hirtelen felpattannak a zöld szemek és orrom alá tartja nedves ujjait.
– Szeretnéd te is lenyalni, ugye?
– Eghen, Ú’nőm! – szívom be édes illatát.
– Milyen kár, hogy fel van peckelve a szád – mulat kárörvendőn, s ő maga nyalja le élvezettel. – Nos lássuk, mi van még itt!
Most látom, hogy az imént az övébe tűzte kedvenc vibrátorát; most előhúzza. Szájába veszi és végignyalva húzza ki, hogy kissé megnedvesítse. A hússzínű vibrit vörös rúzsnyomok tarkítják.
– Mmm… milyen kemény! Mint a tiéd – mosolyog és igaza van: egyfolytában erekcióm van, legszívesebben már rég magamhoz nyúltam volna én is, de a bilincs megakadályoz ebben. Szinte kedvem lenne felállni és valahogy megtalálni hímvesszőmmel Úrnőm vagináját, hogy megerőszakoljam, de tudom, ez elrontaná a játékot. Most Úrnőm rabszolgája vagyok és csak azt tehetem, amit ő mond vagy engedélyez.
Így csak gyönyörködök a látványban, ahogy a vibrátor könnyedén becsusszan Úrnőm puncijába (nem kellett sok nedvesítés), majd odabenn életre kel. Teljes hosszában mozgatja, húzza-vonja, forgatja; a finom zúgást szinte teljesen elnyomják felszakadó mély nyögései. Ismerem hangjait, számtalanszor hallottam már őket együttléteink során, nem szimulál, valóban átéli a kéjt, ahogy dugja magát, végül hangos sikolya is igazi orgazmust jelez.
Szemei csukva, az enyéim viszont tágra nyílva, valósággal iszom magamba a látványt. Mindketten lihegünk, mindkettőnk szája körül bőségesen csillog a nedvesség (én különösen a szájpecek miatt nyáladzok).
Úrnőm ismét mozdul, a vibrit visszadugja az övébe, a csat mellé. Az egyik kis tokból pedig elővarázsolja vörös rúzsát és többször végigfuttatja telt ajkain; hátha elkenődött amikor lenyalta ujjait. Elvégre Úrnőm igazi nő, aki soha nem engedné, hogy sminkje ne legyen tökéletes.
– Levegyem a bilincsedet? – fordul végül hozzám. Már teljesen magához tért a kéj révületéből.
– Khé’’ekh ne, Ú’nőm – tiltakozok, elvégre nagyon jól érzem így magam.
– Helyes! Látom, tudod hol a helyed.
Úrnőm hozzám hajol és egy hatalmas csókot nyom felpeckelt számra. Próbálom viszonozni amennyire csak a szájpecek engedi, de így is fantasztikus érzés. Hosszú másodpercekig tart a csók, végül Úrnőm megszakítja. Rövid időn belül még egyszer előkerül vörös szájfestéke a tartójából és Úrnőm ismét felfrissíti sminkjét. Semmi kétségem afelől, hogy pótlásra kerülő ajakrúzs az én számon kenődött széjjel. Miután végzett, Úrnőm újfent ellépdel mellettem és eltűnik a szoba sötétségbe boruló végében. Csak tűsarkainak kopogását és karpereceinek csilingelését hallom egy jó darabig.
Szépen ráülök a sarkaimra; magamra maradtam kötelékeimben és mivel más dolgom sincs, elkezdek játszadozni velük. Csuklóim nekifeszítem a bilincsnek, élvezem, ahogy a fém megtöri akaratomat és visszatartja mozdulataimat. Oldalra nézek, hogy a tükörben is követni tudjam mi történik a hátam mögött; kezeimet úgy fordítom, hogy lássam csuklóimon a bilincset. Jól esik, ahogy a fém belemélyed a bőrömbe. Látom az arcomat is. Orcáimat a szíj fekete csíkja osztja ketté; a golyó körül a szám ugyanolyan szexin elkerekedik, mint amit imádok látni egy lány pofiján, mert igazán pajzán gondolataim támadnak tőle. Megpróbálom még mélyebbre venni a pecket a számban, de ez persze teljességgel lehetetlen.
Pár gyors lépéssel hirtelen mögöttem terem Úrnőm, tűsarkainak figyelmeztetését is túl későn veszem észre, annyira belefeledkeztem önmagam kínzásába. Keze fejem tetején, előre fordítja tekintetemet, majd azt érzem, hogy a vállaimra nehezkedik. Alkarjaival támaszkodik rám, csak kezeit látom az orrom előtt. Jobb csuklóját figyelem, közelről látom rajta a karpereceket. Most mutatóujjával kicsit megkocogtatja ajkaim között a latexgolyót és finoman befelé nyomja a pecket, mélyebbre a számba. Egészen közel, a fülem mellett hallom selymes hangját:
– Levegyem rólad a szájpecket?
Tulajdonképpen nem akarom, kellemes érzés, ahogy szétfeszíti a szám, de Úrnőm hangjában valami olyan új játék ígéretét vélem felfedezni, hogy igennel felelek.
– Khé’’ekh Ú’nőm, ue’’ ’e a sáj’e’kheme’!
– Rendben van, de akkor… – Úrnőm itt elém lép, – szopnod kell!
Pont szemmagasságomban látom az újdonságot: Úrnőm szoknyácskája szétcipzárazva, a nyíláson pedig egy hússzínű felcsatolható műpénisz meredezik kifelé. Még a számat is eltátanám, ha a pecek már eleve nem feszítené szét!
– Nos, leszopsz? – Csípőjének egy ügyes mozdulatával szájpeckemhez nyomja a strap-on hegyét.
– Eghen Ú’nőm, khé’’ekh, ha’’ so’ja’akh ’e!
Úrnőm mögém lép és érzem ahogy a szíj húzása egy pillanatra erősödik, majd elernyed a szám sarkain. A golyó nyálzuhatag kíséretében pattan ki számból. Le akarom törölni, de a bilincsem nem enged semmi ilyesmit. Hűvösen csiklandozva csorog államon le a nyál. Kicsit megmozgatom a számat, mert ugyan csak viszonylag rövid ideig volt felpeckelve, azért az állkapocsizmaim már kezdték megérezni. Úrnőm csak meglazította a szájpecek szíját, de nem oldotta ki teljesen; most ennél fogva a nyakamba lógatja, mint egy szexi nyakláncot. Meztelen mellkasomon érzem a nyáltól csöpögő golyó nyomását.
Amint Úrnőm újra elébem kerül, már ismét tátanám a számat, hogy bekapjam a szerszámát, de ő hozzám hajol és ezzel elhúzza előlem a műpéniszt.
– Ó, de kis mohó vagy! – mondja, jelezvén, hogy észrevette mozdulatomat. – Nagyon szeretnél már szopni? Mindjárt leszophatsz, – (A szavakat nem szókincsének hiánya miatt ismétli, hanem mert mindkettőnket felizgat a malackodó kifejezések használata.) – csak előbb még valami…
Újfent előkapja vörös rúzsát és ezúttal az én számra ken belőle bőségesen.
– Szopni ugyanis rúzsos szájjal lehet a legjobban – magyarázza. Én pedig engedem, hogy alaposan kifessen; tulajdonképpen nagyon finom (csokis) íze van a rúzsának (mindig is ízlett, amikor csókolóztunk), és igazán kellemes érzés ahogy Úrnőm gyakorlott mozdulatokkal szinte simogatja az ajkaimat. Végül elteszi rúzsát és egy erőteljes csípőmozdulattal a szám elé tolja a dildót:
– Na, kapd be a farkamat!
Én azonban habozok egy picit, nincs igazán ötletem, hogyan lássak hozzá. Aztán végül egy apró puszit nyomok a meredező műhímvessző hegyére. Piros rúzsfolt marad ajkaim nyomán, ahogy visszahúzódok. Most már bátrabban csókolom meg a makkot, majd igyekszek végighaladni a szárán. Megpróbálok utánanyúlni, hogy ne csússzon ki ajkaim közül, de a bilincs természetesen azonnal megakadályozza és a csuklóimon éles fájdalommal emlékeztet arra, hogy ne próbálkozzak ilyen mozdulatokkal. Úrnőm azonban figyelemmel követi ténykedésemet és számba igazítja falloszát. Vörös nyomok borítják már az egész műpéniszt (mint az enyémet szokták amikor Úrnőm – aki az esetek többségében az én rablánykám – kényeztet orálisan). A gátlásoknak vége, ajkaimat a dildó köré fonom és a számba veszem a műbrokit. Fel-le mozgok rajta, s közben még nyelvemmel is igyekszek dörzsölni, pedig tudom, Úrnőm ezt úgysem látja, úgysem érzi. Ennek ellenére biztat:
– Nagyon jól szopsz, kis ribanc!
Jól esik a pozitív megerősítés, beleadok mindent, teljes hosszában szopom a műfaszt, fejemet jobbra-balra döntöm, hogy minél jobban kényeztessem. Úrnőm kezét a fejemre téve irányít, diktálja a tempót – mégiscsak ő ért ehhez jobban. Egyre mélyebben tolja a számba hímvesszőjét; érzem, már a torkomnak ütődik. Öklendezni kezdek, nem tehetek róla. Úrnőm kihúzza számból szerszámát, de amint visszanyerem önuralmamat, ismét visszatolja.
– Úgy látom a mélytorkot még gyakoroltatnom kell veled. Na, szopj tovább, kis kurva!… Mert egy kis kurva vagy, igaz?
Nem is felelek, csak bólintok, majd lelkesen bekapom falloszát és folytatom a szopást. Úrnőm ismét fogja a fejem, de ezúttal jobb kezének ujjait a műpénisz töve köré fonja, mintegy ütközőül, nehogy túl mélyre szaladjon.
Finoman nyögdécselni kezd, majd egyre mélyebben, elnyújtottabban. Bár eszem tudja, hogy nem érezhet semmit, mégis jól esik hallani azokat a hangjait, amiket a gyönyör szokott kiváltani belőle. (Hiába no, nőből van: nagyon jól tudja színlelni az orgazmust.)
– Igen… igen, te kis ribanc… még… szopjál!!!… ez az… Szopd a műfarkamat!
Ez utóbbiban nem tudok nem ráismerni annak a mondatnak a parafrázisára, amit én szoktam mondani neki a kéj közeledtével: „Szopd a farkamat”.
Egy enyhe sikolyt hallat (felismerem: ez viszont messze van attól, mint amikor valóban elélvez), és kihúzza számból a rúzsfoltokkal és nyáltól csepegő strap-ont.
– Egy kis gyakorlással nagyon jó kis faszszopó kurvát lehetne nevelni belőled – hangzik a kétes dicséret.
Én pihegve visszaülök sarkaimra és az ajkamat nyalogatom. Jól esik az elismerés.
– Köszönöm, Úrnőm! Megtiszteltetés szopnom a farkadat…
Ám Ő folytatja:
– De elkented a rúzsodat.
– Bocsánat Úrnőm! De szoptam…
Zutty, újabb pofont kapok.
– Ne feleselj, faszszopó ribanc!
Még az előző pofon érzése sem múlt el az arcomról, s mivel ezt ugyanoda kaptam, még jobban éget. De persze számíthattam volna rá.
– Bocsánatot kérek, Úrnőm!
– Ezegyszer még megbocsátok. Gyere ide! Most utoljára még kirúzsozlak.
Úrnőm kezében megint megjelenik kis rúzsrudacskája és szépen kezelésbe veszi vele ajkaimat. Igazán kellemes érzés, ahogy a finom, krémes rúzs simogatja a számat. Miután végzett, Úrnőm ellépdel tűsarkain. Próbálnék utána fordulni szexi lábait bámulva, de azonnal rám parancsol:
– Előre nézz!
– Igenis, Úrnőm! Bocsánat, Úrnőm! – mondom gyorsan miközben engedelmeskedek. Most nem szándékosan voltam engedetlen; most nem büntetést akarok kapni, hanem a megkezdett játékot folytatni. Szerencsére Úrnőm is így gondolja és egy pillanat múlva ismét közvetlenül a hátam mögött kopognak tűsarkai.
– Rájöttem, hogy a te szádba pénisz való. Tátsd csak ki, kis ribancom!
Bár nem tudom, mire számítsak, kitátom számat. Egy újabb szájpecek jelenik meg szemem előtt, ám ez golyó helyett hímvessző alakú. Mielőtt gondolkodhatnék, Úrnőm máris a számba adja és szorosan becsatolja a fejem mögött. A pecek nem feszíti annyira szét a számat, mint a golyós, de a latexpénisz nekinyomódik nyelvemnek. Nem tudok mást tenni, nyalogatom a makkját, és körülötte a szárát, amin még az ereket is kidolgozták. Igazán megalázónak találom… és éppen ezért izgalmasnak.
Úrnőm megmarkolja és felfelé húzza bilincsemet. A bőrömbe mélyedő fém kellemesen fáj és arra kényszerít, hogy feltérdeljek.
– Most kinyitom a bilincsedet. A szabad kezedet azonnal a fejedre teszed, megértetted!?
– Eghen, Ú’nőm.
Érzem, hogy a bal csuklóm körül enyhül az acél szorítása, és amint lekerül rólam a karperec, a kezemet azonnal a fejemre teszem az utasítás szerint. Úrnőm kezemre fekteti az övét, majd a bilincsen egyet csavarintva jobb kezemet is a fejem fölé irányítja. Kissé megemeli bal kezem, és érzem, hogy a fémet ismét csuklóm köré zárja. Hosszan kattognak a fűrészfogak: Úrnőm teljesen végig nyomta a bilincset, az acél teljes erőből szorít. Igyekszek kezeimet nyitott tenyérrel, mozdulatlanul tartani a fejem fölött, hogy elkerüljem a nagyobb fájdalmat.
Úrnőm kényelmesen elhelyezkedik a karosszékben.
– Fel vagy izgulva rendesen, kis kurvám? – kérdezi feleslegesen; hisz’ férfiasságom már hosszú ideje egyfolytában ágaskodik. De azért természetesen illedelmesen felelek:
– Eghen, Ú’nőm, ’e’jeshen fe’á’’ a hímuessőm.
– Szeretnél elélvezni?
– Naghon se’e’nékh khie’éghü’ni, Ú’nőm!
– És kivered itt előttem, a szemem láttára a farkad?
– Fe’izsgha’na ha nézsné’, ahogh khiue’em a fha’kham, Ú’nőm!
– Akkor most megengedem, hogy könnyíts magadon.
Nekem sem kell kétszer mondani. – Khösönöm, Ú’nőm! – mondom és mohón nekiesek a farkamnak. A szoros bilincs vág ugyan (Úrnőm a bal csuklómon szorította teljesen meg a bilincset, mert jól tudja, hogy bal kézzel szoktam izgatni magam), de ez csak fokozza gyönyörömet. Pár húzással végeznék is, ám Úrnőm résen van:
– Állj! Kezeket fel!
Nagy akaraterővel elszakadok péniszem ingerlésétől és megbilincselt kezeimet magasan a fejem fölé emelem. Úrnőm egészen közel jön hozzám és legszexibb hangján búgja:
– Nagyon izgató nézni, ahogy vered a farkad.
– Naghon izsgha’ó ue’ni a fha’kham, ha nézse’ khözs’e, Ú’nőm! – igyekszek egy kis incselkedéssel elterelni a figyelmemet az élvezet utáni égető vágytól.
Úrnőm is vevő a viccemre: vérvörös ajkai a csábos mosolyról vidám mosolyra húzódnak. Ujja hegyét finoman körbefuttatja makkom pereme körül, alig érintve azt. Így húz, tudja, hogy bármi komolyabb érintéstől azonnal elélveznék. Én egész testemben remegek a vágytól, nyögve veszem a levegőt és kívánom az erősebb ingert. De nem jön. Úrnőm visszatelepszik a fotelbe, most csizmájának tűsarkával böködi finoman hímvesszőmet. Én csípőmet mozgatva igyekszek erősebb dörzsölést kizsarolni, de hiába. Úrnőm visszahúzza lábát, tudja, visszatértem az orgazmus pereméről ezért engedélyt ad a folytatásra:
– Ingereld magad tovább, kis farokverőm!
Lelkesen kapom kezembe péniszemet újfent. Mivel izgalmam már kissé csillapodott, szokásos módszeremhez folyamodok: először gyorsabb ütemben húzogatom a bőrt, erősebb ingerekért, majd visszaveszek a tempóból, ezzel elnyújtva az élvezetet. Véletlenszerűen váltogatom az izgatás ütemét. A bilincs mélyen a csuklómba vág, a fém ütemesen csattog mozdulataimtól; szájpeckem mellett ismét nyögések törnek fel. Megint nagyobb sebességre kapcsolok, már érzem, közel a cél, de Úrnőm még mindig tovább húz:
– Állj! Kezeket fel!
Nyüszítve emelem kezeimet a magasba. Zihálok, csípőm hullámzik, de meredező farkam csak a levegőt döfködi, nem tudok elélvezni. Felpillantok, hogy eltereljem gondolataimat; csuklóimon szépen, izgatóan csillog a nikkelezett bilincs. Mozgatom kezeimet, gyönyörködök a látványban. Mindkét csuklómon körben sötétvörös nyomokat hagyott a kemény acél, bőröm ezeken a helyeken már nagyon érzékeny, a legkisebb érintés is gyönyörrel vegyes fájdalmat küld idegszálaimba. A fém már rég nem hűvös, hanem kellemesen langyos: testem átmelegítette.
Közben igyekszek megbarátkozni a számban levő műfallosszal is. Próbálom szopni, nyelvem izgatni a makkját, ahogy most az én hímvesszőmön is szeretném érezni. De hát természetesen mindhiába, a szájpecek semmiféle hatással nincs saját péniszemre, nem tudok eljutni az olyannyira óhajtott orgazmusig.
– Ezt az önuralmat! – mondja elismerően Úrnőm. – Nekem nem menne, én már rég elélveztem volna. Lássuk csak, hogyan csináltad?
Az ágyékán meredező, rúzsfoltos, nyálammal borított dildóhoz nyúl és az én mozdulataimat utánozva elkezdi „ingerelni” a műpéniszét. Mintha még a bilincsem csattogását is mímelné: karperecei csilingelnek; Ő – velem ellentétben – jobb kézzel „veri a farkát”, ahogy önmagát is jobb kézzel szokta kielégíteni. Ő is nyögdécselni kezd, kissé talán túlzottan is, mintha engem parodizálna, de nem tudok rá haragudni ezért. S bár tudom, hogy semmit nem érez, arckifejezése mégis olyan, mintha valóban élvezné. Ám ez tényleg csak látszat: arcvonásai hirtelen megint széles mosollyá rendeződnek, szemei kinyílnak. Végre ismét engedélyt ad:
– Izgasd magad tovább!
Újra dákómhoz nyúlok, Úrnőm pedig tovább biztat:
– Ez az, verjük együtt… kis ribanc kurvám!
Bár szavaival ellentétben abbahagyja strap-onja „ingerlését”, de zöld szemei majd felfalnak; látom arcán, hogy tetszésére szolgál, amit lát. Ez extra édessé teszi izgalmamat, teljes sebességgel húzogatom a bőrt a hímvesszőmön és hamarosan újfent érzem, hogy közeledik a csúcspont. Ám Úrnőm hangja megint csattan:
– Kezeket fel!
Most már képtelen vagyok engedelmeskedni, folytatom önmagam izgatását és kirobban belőlem az orgazmus. Lövell az ondóm, folyik a nyálam, ahogy a számba szíjazott péniszbe nyögök…
Néhány másodperccel később, pihegve pillantok fel Úrnőmre. Egyáltalán nem haragszik engedetlenségemért. Sőt, az volt a célja, hogy a végsőkig felhúzzon, amíg már a vágy felülírja önkontrollomat és képtelen vagyok megállni, ellenállni az elélvezésnek. Úrnőm gyönyörűséges arca mosolyog rám, közös megelégedettséggel nézzük kezeimen és még mindig lüktető nemi szervemen patakzó ondómat.