Római történet 6.

Claudia tehát kényelembe helyezte magát, és úgy gondolta, szundít egyet. Érezte, hogy a két fekete lány nyelve szorgalmasan jár a talpán, és ez elégedettséggel töltötte el. Egyrészt azért, mert élvezte, amint a meleg, érdes nyelvek valóban szinte masszírozzák a talpait, másrészt az is tetszésére szolgált, hogy a szótlan és feltétlen engedelmességben most a szokásos alázaton kívül még valami félelmet is érzett. A lányok, mint már említettük, hozzászoktak már ahhoz, hogy Claudiától megkapják a heti szokásos verésüket. Azt már megszokták, ismerték, tudták is, hogy miért kapják. Igazán nem is tiltakoztak ellene, mármint magukban nem, hiszen hangos szóval végképp eszükbe sem jutott volna a tiltakozás. Nem, nem örültek annak, hogy rabszolgák, ők is sokkal jobban szerettek volna szabadok lenni, még ha gazdagságra nem is feltétlenül vágytak, de a szabadságra, ha titokban is, igen. Ugyanakkor tudták, hogy ez a világ rendje. Ők rabszolgák, Claudia tulajdonában állnak, aki tetszése szerint rendelkezik velük, nem tehetnek ellene semmit, sőt, még örülhetnek, hogy nem valahol valamilyen ültetvényen vagy akár bányában kell robotolniuk hajnaltól késő estig. Ha kényszerből is, de elfogadták helyzetüket, beletörődtek, hogy az ő sorsuk életük végéig csak az alázat és az engedelmesség lehet, a saját életükről nem ők maguk döntenek. Ha pedig erre hetente korbácsolással emlékeztetik őket, az ellen sem tehetnek semmit, jobb, ha azt is elfogadják.
Most viszont valami olyasmi várt rájuk, amit nem ismertek. Claudia, mivel a rabszolgáit jól megnevelte, még soha nem kényszerült arra, hogy meg is büntesse őket. A néha-néha elcsattanó pofonokat nem számítva sem Aisha, sem Leila nem kapott még soha büntetést, tehát rettegve várták mindketten, mis vár most rájuk.
Claudia a maga igen kifinomult módján mindezt nagyon is jól érzékelte. S noha kicsit szundikálni szándékozott, mégsem aludt el, a helyzet ugyanis egyre jobban felizgatta őt. Tudta jól, hogy egy hozzá hasonló patríciusnő soha nem mutathatja ki, de magának nyugodtan bevallhatja, hogy élvezi. Tanúja úgysincs az esetnek. Tehát folytatja, amit elkezdett.
- Aisha! – csattant fel az Úrnő parancsszava.
- Parancsára, Dominám – felelte az ijedt rabszolga.
- Most kimész, megkeresed Mercedest, és megmondod neki, hogy adjon egy erős marhabőrkorbácsot, de neki magának nem kell jönnie.
- Igenis, Úrnőm – felelte a fekete rabszolgalány engedelmesen.
Mercedes szintén rabszolga volt, hatalmas termetű, erős, izmos germán leány, ő volt a rabszolgák felügyelőnője. Kiemelt helyzetben volt a többi rabszolgához képest, hiszen ha Claudia valakire büntetést mért ki, azt mindig ő hajtotta végre. A ház összes rabszolgája, akár nő, akár férfi, rettegett tőle.
Aisha tehát elindult, hogy Mercedest megkeresse.
- Te, Lilian, te addig folytatod a talpmasszázst, de most már a kezeddel – rendelkezett a ház Úrnője.
- Parancsára, Úrnőm – felelte Lilian könnyes szemmel.
folyt köv.