Festenék neked...

Festenék neked vöröslő alkonyatot,
De festeni nem tudok,
Ezért inkább ajkadon hagyok égő nyomatot.

Festenék neked fehér galambokat,
De a galambok elrepülnek,
Ezért inkább párnádon hagyok színes álmokat.

Festenék neked szerelmes árnyakat,
De a fény elűzi őket,
Ezért inkább maradnék számodra én örök pillanat.

Festenék neked piros virágokat,
De csak megrontanám a vásznat,
Ezért inkább, amit adok neked, az legyen az alázat.

Fess inkább te, fájdalmas festményt,
Vászonként a testem adom hozzá,
Kedvedre tehetek? Arcodon a vigyor ad hozzá reményt.

Fessen, Gazdám, fehér bőrömre lángokat,
Tudom, hogy rászolgáltam,
Majd a párna elnyomja sírásomat.