Miss. Dildó

Három, kettő, egy!
Mint, a vadász megy.
Elfogynak az utak,
Míg engem kutat,
Fölbukkan az erdő,
Sötét és rettentő.
Üldöz, szagol, meglát,
Libbenti szoknyáját.
A fák elsuhannak,
Görbülnek a gallyak,
Szívem a torkomban,
Ő a nyomomban,
Arcán a latex mögül
Halk mosoly görbül.
Nevet és leterít keményen.
Ott csillan a szemében
Félelmem. Hangom üvöltve,
Fekete hajában fürödve
Csuklik el. Látszik
A játék és már játszik
Is vele és velem,
A kis szőrtelen
Szilikon vad dildó,
Ma este ő a bíró.
Csípő helyett
Talpra kellett
Csibészen csatolni
És úgy behatolni.
Ő csak kacagva táncol,
Így járva be hátulról.
Zavarban, közben lenn
Az avarban, leveleken
Csúszik arcom és fény
Kúszik elő: a végső kéj!
Ellenkezni? Jó lenne!
De az irányítást átvette
A talpa tánca,
És arra járva
Még ma is emlékszem,
Hogy milyen keményen
Erőszakolt meg a talpas
Vadászlány, hatalmas
Játékával. Ő volt megindító
Keserédes Miss. Dildó.