Fordított etika

Fordított etika

Réges régen nagyanyáink idejében
az volt a sikk ha a pasik
udvaroltak s erkély alatt daloltak
szívük hölgyébe karoltak
s a lányok szerelemmel nem dacoltak...

Manapság a nők felfogása harcos
amazon jellemük s tekintetük karcos
s amazon jellemben karmos vadász
kiket az élet képzett
s az idő a legjobb hadász

egy nap egy reggelen
én is tükörbe néztem s rájöttem
ez kell nekem tüzben izzott szemem
s tekintetem birtokolni akarta
az egész világ egyetemet

gondoltam merészet
átértékeltem a világnézetet
s eképpen vélekedve
tekintettem az erősebb nemre

ők azt gondolták a nők marionettbábuk
de attól a pillanattól tekintetük üveges
arckifejezésük halovány bárgyú lett
előttem s felnőttem s leromboltam
azt amit róluk képzeltem felhőkben...

volt egy lény hűséges volt akár egy kutya
nem beszélt sokat s olykor értetlen volt muja
de számomra ez buja vágyat ébresztett
hogy minden kívánalmam kielégítve éreztem

játszottam vele s nevettem rajta
de nem tiltakozott nem volt az a fajta
megvetettem vele cipőt jó párat
s tisztára nyalatásával viszonoztam az árat.

megvetettem vele mindent s közben megvetettem
ő imádott engem de én nem szerettem
s eszembe se volt soha,nem jelentett semmit
fülytültem s ő udvaribolondként
úgy táncolt ahogy nekem tetszik

s mivel kedvemre volt amorf formája
a sminktől mit vásárolt eltorzult orcája
s beküldtem boltba őt lesütött kék szemmel
rúzsos szájjal. néztem rászegeződő tekintetektől
hogy s mikéntsüllyed el.

s emlékszem mikor egy szép rózsaszín bilincs
volt a játék s a legnagyobb kincs
azon a napon mikor zárult a kilincs
s a bilincs kulcsa hol volt hol nem volt nincs...

az erkélyen állt
s tréfás alsónadrágját
lengette a szél tudni lehetett
az egész utca róla beszél

hisz szerencsétlen
bábel nyelven ordított mint a sakál
vagy épp őrülten visított
mint majom ki az állatkertben kajabál

nyerített is néha egy másik percben csaholt
veszettül, s kukorékolt hamisan s olykor már rekedtül
s kint rekedve s fázva mert már nagyon untam
parancsoltam hey te gyerünk mutass valami újat

s már énekelte a bánk bán áriát
mint dalos pacsirta jajj de szegény fejem
bár ne tette volna oh az ostoba
s mivel nem volt elég az oskola

s ostorra is fájt a foga
s ekkor így szóltam s fejét padlóra nyomtam
nézd csak milyen szép az új fuga
ő élvezte s ez számára minden volt csak nem fura

azóta is áldom a kort hogy megfordult az etika
ilyen egyszerű lenne minden nem kéne túl sok matematika
s a kétszer egy is egyszer kettő volna
megtudná a világ hogy Úr a Nő
s a férfinép nem más mint dolgos szolga.