"Vágy ÁLOM"

Álmodtam rólad te kedves idegen. Nem tudom, hogy milyen magas voltál, hogy nézett ki az arcod csak a hangod és a szavaid csengtek a fülemben. Halk megnyugtató nevetés, mint mikor a riadt nyuszit lefogják és a siker feletti öröm izgatott gurgulázó nevetésben jut kifejezésre. A vadász elfogta a vadat, aki menekülne, de szelíd kényszer visszatartja őt. Tudtam, hogy nem is akarok igazából elfutni előled. Többen is részt vettünk azon a kiránduláson, ahol egy vár romjaira leltünk. Én kóboroltam a megmaradt falak között és elképzeltem, milyen lehetett fénykorában. Téglából igényesen összerakott erős épület. Védte a bent lakókat az időjárás változékony hatásaitól és a külső rossz szándékú jövevényektől, aki akár te is lehettél volna. A többiek már elhagyták e titokzatos falakat. Körbe jártattam a tekintetemet,egy élő lelket sem láttam. Azt hittem, hogy csak magam vagyok a képzeletem foglyaként, de nem te is maradtál. Úgy tűnt, mintha az építészet megmaradt remekeiben gyönyörködsz de éreztem, hogy gyakran felém tekintgetsz kutatóan. Vajon mit nézel rajtam?
Visszanéztem rád bizalmatlan, kérdő tekintettel. Te hozzám léptél és engedélyt kértél, hogy bemutatkozhass nekem. Én elfogadtam az udvarias gesztust. Hirtelen arra gondoltam, talán az előző korszakból felejtettek itt, vagy időutazó lehetsz a magatartásod illetően. Még a nevedre sem figyeltem, annyira elbűvöltek a külső megnyilvánulásaid és a gondolataim, hogy csak a saját keresztnevem tudtam kinyögni.
Megkérdeztem, hogy a kirándulócsoporttal vagy e? Azt felelted, hogy nem, tied a bírtok. Sűrű elnézések közepette fejeztem ki sajnálatomat a zavarásért, amit te elhárítottál, hogy tudtál a látogatásról és engedélyezted.
Megkérdezted, hogy miért időzök a falak között, mikor a csoport már továbbhaladt. Én nem tudtam erre pontos választ adni, mert magam sem tudtam. Lenyűgözött a hely kisugárzása, a csendbe behallatszó madárdal. Megkérdeztem tőled, hogy miért tartod a várat ebben az állapotában. Azt válaszoltad, hogy van egy titkos pincéje, ami lenyűgöz téged. Valamikor kínzókamra lehetett. Megkérdezted, hogy szeretném e látni. Hát hogyne szerettem volna! Egy vasból készült csapóajtót nyitottál fel, aztán kőlépcsőkön kellett kb.15 lépcsőfokot lépni lefelé. Egy tágas helységbe értünk. A falakon vas karikák voltak lánccal bilincsben végződve, vaskalitkák lógtak fentről, volt ott kínzópad bilincsekkel, fura régi tárgyakkal, amikről fogalmam sem volt, hogy mik lehetnek.
Ahogy körbevezettél egyre növekvő izgalom kerített hatalmába. Az arcom színe megváltozott, a beszédtempóm felgyorsult, pedig nagyon igyekeztem higgadtnak látszani, de a testbeszédemmel akaratlanul is felfedtem az érzéseimet, amit azzal magyaráztam pirulva a pajkos mosolyod láttán, hogy elképzeltem, miként is kínozták itt a szerencsétlen embereket.
Nem lehettem valami meggyőző, mert te még mindig mosolyogtál. Oldván a kínos helyzetet megkérdeztem, hogy miért nem mutatod be ezt a kivételes helyet a turistáknak. Biztosan érdekesnek találnák. Azt felelted erre, hogy te is annak találod és nem szeretnéd megosztani egyenlőre senkivel ezt a titkot. Végigfutott az agyamon, hogy akkor senki ember fia nem tud erről a helyről és én meg önként és dalolva besétáltam ide egy idegen férfival, akinek nem ismerem a szándékait. Te továbbra is mosolyogtál a vívódásom láttán. Majd nyíltan rákérdeztél, hogy talán félek a helytől vagy tőled?! Természetesen azonnal tiltakozni kezdtem.
Megkérdezted, hogy szeretném e kipróbálni valamelyik eszközt minden kockázat nélkül, mert természetesen javítottak, tisztítottak az ott látott bútorok, tárgyak. Arra gondoltam, hogy a fali eszköz talán a legveszélytelenebb, mert természetes testhelyzetemben maradhatok, állva, csak a csuklómat bilincselted meg a fejem felett és kisebb terpesszel bokáimat. Észrevettem, hogy kissé furán lélegzik, mintha felzaklatta volna ez a ténykedés. Nyugtalanul, és hangosabban veszed a levegőt. Ott voltam kiszolgáltatott helyzetben, ami egyáltalán nem volt megerőltető és kényelmetlen a testemnek sem. Azon gondolkodtam, hogy ebben mi lehet a kínzás??? Talán az időtartam, amit itt a delikvens hosszabb ideig volt kénytelen elviselni. Ilyen gondolatok közepette hirtelen odaléptél hozzám és megcsókoltál. A csókod forró volt és szenvedélyes. Nem volt időm arra sem, hogy tiltakozzak ellene. De nem is akartam, mert a hatás nem maradt el a testemben sem. A vágy hullámai egyre nagyobb intenzitással száguldoztak végig a testemen.

(folyt. köv.)