Dombi (61)
Domináns
Férfi

Cikkek idő szerint
2018. 06. (25)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (71)
2015. 12. (46)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (66)
2015. 08. (70)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (57)
2008. 12. (25)
2008. 11. (23)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Berlini kaland (5)

Visszaérve a szállóra addig mi kitárgyaltuk a napot, annak eseményeit s megígértettük Alannel, hogy türelmes lesz Antoine-thez, ha visszajön. Alig végeztünk, s éppen kezdtünk sörözni, mikor Antoine-t beállított, de a barátom nem jött vele. Antoine elmondta – sörözés közben – mi történt az után, hogy mi eljöttünk onnan. Meghallgattuk türelmesen.
- Tudod, hogy itt még lesz valami veled kapcsolatosan. – néztem rá, hogy befejezte.
- Igen, tudom s hazafelé jövet próbáltam is fejben felkészülni arra már. – válaszolta megadóan s lehajtott fejjel. – Az ottani engedély nélküli megszólalásomért nem kaptam meg a büntetésemet, s azt itt pótoljátok, ebben maradtunk. – tette hozzá még.
- Igen, így van. Kitől szeretnéd megkapni? – kérdeztem meg cinkos mosollyal.
- Hát, ha lehet, akkor, izé, nem Ádámtól, hanem Alan-tól inkább. – nyögte ki a válaszát.
- Rendben, legyen így! – egyeztem bele, de mivel Antoine már mozdult is, lefogtam a kezét, megállítottam s ezt mondtam: - A büntetést nem itt kapod a szobában mindannyiunk előtt, nem is kettesben a másikban Alan-tól, hanem lemegyünk a foyerbe, mert ott vannak a billiárd asztalok s ott fogunk játszani egy játszmát közösen, s akik nyerneklent, azok büntetik meg azokat, akik veszítenek s akkor téged is majd.
Nagy zaj támadt, szinte mindenki egyszerre beszélt:
- Ott lent? Mindenki előtt lesz a büntetés végrehajtva? Komolyan ezt gondolod? Nahát, példátlan! – hallottam az izgatott szavakat a három sráctól.
- Nem, nem, dehogy! Ott csak játszunk, billiárdozunk s a büntetést majd a „játszó szobában” hajtjuk végre. – nyugtattam meg a kedélyeket.
- A micsodában? Milyen szobában? S az hol van? – sorjáztak újra a kérdések.
- A játszóházban, ami lent van az alagsorban, egy zárt szoba s akkor csak mink leszünk ott, abban, a büntetések alatt. Majd meglátjátok, király lesz! – nyugtattam őket meg.
- Van még kérdés, mert ha nincs, menjünk, mert a lefoglalt billiárd-időnk telik már!- tettem hozzá sürgetően.
- Igen, menjünk, már úgy is régen játszottam. – örvendezett Ádám. – Elverünk Titeket, mint a kétfenekű dobot. – ígérte meg a franciáknak Ádám.
- Hoppá, ki mondta, hogy én Veled fogok játszani? – kérdeztem meg Ádámra nézve.
- Ja, senki. – hökkent, meg Ádám. – Akkor sorsolunk? – nézett rám.
- Nem, nem sorsolunk, hanem Te Alannel játszol, én meg Antoine-tel, mert ha veszítünk, akkor is Alan bünteti meg őt, Te meg engem, ha nyerünk, akkor előbb fordítva kaptok Ti s csak utána Alan-tól ő. – magyaráztam a helyzetet.
- OKÉ, menjünk már! – türelmetlenkedett Ádám s el is indult előre. Elhozta a rakettet s a golyókat s úgy várt minket az egyik asztalnál.
Felraktuk a golyókat, tisztáztuk, egyeztettük a szabályokat s indult a játék. Közben vettem észre, hogy a foyer másik részében egy nagyobb társaság sörözik, s közülük többen is oda- odanéznek a játékunkra, majd ketten fel is álltak s odasétáltak s már az asztal mellől nézték a játékunkat, mígnem az egyik megszólalt angolul:
- Jó estét! Ha nem zavarunk, mi is szívesen beállnánk harmadik csapatnak s érdekesebb lenne a játék. Mi a tét? – kérdezte meg a majdnem fekete bőrű srác.
- Az nem lenne gond, ha beálltok, de a tétet nem biztosan tartjátok. – felelte Ádám folyékony angolsággal, viccesen.
- Miért, mi a tét? Mondd s meglátjuk, tudjuk-e tartani? – szólította fel a másik srác Ádámot.
- Előbb megkérdezhetem az állampolgárságotokat? – kérdezett vissza Ádám. – Mi ketten magyarok vagyunk, ők ketten pedig franciák. – tette még hozzá.
- Mi pedig szenegáliak. – válaszolta a világosabb bőrű. – De miért kérdezted?
- Azért, mert mi spéci tétben játszunk!  - nevetett Ádám. – Akik nyernek, azok lent a „játszó szobában” játszhatnak a vesztesekkel egy órát. – magyarázta már komolyan.
- S mit játszanak? – firtatta a sötétebb bőrű értetlenül.
- Azt ők döntik el, a vesztesek meg alkalmazkodnak. – válaszolta már Alan.
- De mit játszhatnak? – erősködött az előbbi srác.
- Sok féle játék közül választhatnak a nyertesek, s szerintem akkor döntik el, ha már tudják kikkel fognak játszani. Tudod mi most együtt voltunk már egy ilyen másik játszóházban alapozni, így van fogalmunk, mire számítsunk. – szólt közbe Antoine is.
- Aha, értem, de még sem értem. Te érted? – nézett tanácstalanul a társára. Az vállat vont.
- Nem beszélgetni, hanem billiárdozni akarok. Mit érdekel, hogy mi lesz a végén, majd meglátjuk, ha veszítünk, ha meg nyerünk, úgy is azt teszünk, amit akarunk, ezek szerint. Nem? – nézett ránk a világosabb bőrű. – Beszállhatunk akkor, vagy sem?
- Igen, így van. Persze, beszállhattok s Ti jöttök akkor. Gyerünk! – szóltam s nyújtottam az egyikdákót nekik, míg összenéztünk hárman.
Akinek nyújtottam a dákót, kikapta a kezemből s lökött. Elsőre be is gurította a golyóját egy egyik lyukba, de utána már tévesztett. Így a sötétebb bőrű lökött. Ő már háromszor betalált s csak utána tévesztett. Így Alan jött, én meg megszólaltam magyarul Ádámhoz beszélve:
- Jó lesz felkötni a nemzeti alsót, mert még megvernek minket s nézhetjük, meg szívhatjuk is!
- Igen, az is lehet. – válaszolta Ádám nekem magyarul, de angolul is elismételte, hogy a többiek is értsék. A két színes bőrű nevetett, de Alan s Antoine komor maradt s bólintott Ádám beszédére.
Jó ideig hangtalanul folyt a játék, változó szerencsével. Az utolsó golyót, a feketét, Ádámnak sikerült a lyukba küldenie, így nyertek Antoine-tel. Örvendezve ugrottak egymás nyakába. Mi Alan s a két színes bőrű srác elkámpicsorodva néztük örvendezésüket. Ádám összeszedte a golyókat s a rakettet, Antoine-t vitte a dákókat a recepcióhoz s Ádám elkérte a játszószoba kulcsát is. A recepciós, aki szintén afrikai srác volt, megkérdezte:
- Melyiket kéred?
- Miért, több is van? – nézett rá Ádám kételkedve.
- Bizony van: a normál, a futópados s a spéci. Akkor melyik legyen? - kérdezte a recepciós srác, de már tőlem.
- A spéci, természetesen. – válaszoltuk egyszerre Ádámmal. Összenevettünk.
A recepciós bement a kis szobába mögötte s hamarosan visszatért egy kis kulccsal. Odaadta nekem s annyit mondott:
- Ez két órát lehet nálatok, mert 22 órára jön egy másik társaság oda. Ha végeztetek, rakjatok azért némi rendet! – figyelmeztetett, majd a két színes bőrűtől kérdezte meg:
- Ti is mentek velük?
- Igen. – válaszolták egy kicsit bizonytalanul rám nézve. A recepciós srác bólintott s jó szórakozást kívánt, majd ment dolgára.
- Hé, várj még! Kellene pár üveg sör is nekünk. Mindenki ízlését, szokását ismered, fejenként 1-1 üveggel kérünk! – nyomatékosítottam a rendelést.
A recepciós srác bólintott s hozzátette:
- Ha nem gond, akkor most ott kiszolgálom azokat, s utána leviszem Nektek a kért söröket. Addig remélem, már haladtok valamennyit a játékban. Majd így kopogok. – mondta s a pulton bemutatta.
- Igen, az jó lesz. – feleltem már németül s megkérdeztem tőle: - A srácok ismerik már valamelyik játszó szoba rejtélyét? – utaltam a csatlakozókra.
- Nem hiszem, hiszen ma jöttek. Még zöldfülűek, de ez ne zavarjon Titeket. Minek mentek oda hozzátok. S ha veszítettek, mint látom, akkor viseljék a következményét. Ott a szobából nyílóan van egy kis uszoda-rész is, ott megmeríthetitek előre őket! – mondta még nevetve.
(folyt. köv.)

Hozzászólások


Még senki nem szólt hozzá a cikkhez.