A lakótárs

Erőszakos voltál. Már az első pillanattól kezdve. Minden zavart benned. A stílusod, a beszéded, a viselkedésed. Mégis együtt laktam veled közel két évig. Így praktikus. Állapítottam meg és minden elköltözésre irányuló gondolatot elnyomtam magamban. Alig 5 percre lakom így az Egyetemtől. Kényelmes. Kellemes. Modern, szép, igényes a lakás, szinte egy főnyeremény. Minden tökéletes lenne, ha Te nem lennél itt velem. Lakótárs de inkább szobatárs.
Annak idején jó ötletnek tűnt beköltözni hozzád. A lakás azonnal megtetszett, bár Téged már akkor fenntartásokkal kezeltelek. Túl nyers, túl közönséges lány. Ezt gondoltam rólad. Ami később be is igazolódott.
Azt fontolgattam magamban, ha felhozok egy fiút mennyire lesz zavaró, hogy ketten lakunk egy lakásban és ez esetleg okozhat némi kényelmetlenséget. De biztosan majd kialakul, hogyan ésszerű ezt kivitelezni.
Már az együttélésünk első napjaiban kiderült, hogy nem sok nyugodt pillanatom lesz itt.
Zajos voltál, sokmindenben zavaró. A tapintatot, figyelmet, elfogadást, megértést hírből sem ismereted.
Emlékszem eleinte folyton labdázni akartál. Szinte mindennel ami a kezed ügyébe került. Dobáltad a labdát, a paradicsomot, az almát, a paprikát, a zsömlét, a párnát vagy akármit... dobáltad nekem és eleinte visszadobáltam. Később már inkább nem mint igen, ha nem vettem részt a játékodban és nem dobtam vissza akkor valami más dobtál felém. Utáltam benned amikor ezt csináltad. Folyton résen kellett lennem, mert ha épp nem figyeltem eltaláltál vele.
Ha visszadobáltam akkor pedig akaratlanul szinte kényszerítve labdázgattam veled.
Még egy hét sem telt el a beköltözésemet követően, a konyhában pakoltam ki a bevásárlást Te pedig félig felöltözve, de inkább félig levetkőzve odajöttél és mutogattad magad. Először a melleidet, nem beszéltél hozzám csak mutogattad magad. Aztán pedig simogatni kezdted a tested előttem.
Megdöbbentem és ott akartalak hagyni, de Te jöttél utánam és kérdezgetni kezdtél. - Szerinted milyen testem van? Mint nő a nővel beszéljük ezt meg. Biztosan láttál már nőket pucéran, mit gondolsz a testemről? Gyere nézd meg, fogd meg. Mond meg milyennek látod.
Erőszakos voltál, nem hagytál vele békén. Forogtál előttem csak egy bugyi volt rajtad valami mintás, színes pamut bugyi. Leültél a fotelbe velem szembe és markolásztad a melleidet és kérdezgetted, miért nem akarom megfogni? Nincs abban semmi gáz!
Nekem mégis gáz volt, és kellemetlen és egyáltalán nem érdekelt sem a tested sem a melleidet nem akartam megfogni. Ez a lány biztos, hogy nem normális!!! Csak erre tudtam gondolni.
Később már szinte mindig pucér voltál otthon. Folyton követelőztél, hogy beszéljünk a szexről, nézted a pornóvideokat és naponta kétszer tusolás közben rövid orgazmusokat produkláltál, mert tudtad, hogy ott vagyok a közelben és hallom.
A lakásban talán nem volt olyan hely, ahol ne simogattad volna magad előttem.
- Közönséges vagy és beteges amit csinálsz. Ismételgettem.
- Mocskos kurva vagy és tudom, hogy izgat a testem és imádod nézni. - suttogtad felém közben pedig a széttárt puncidat simogattad előttem a szőnyegen feküdve.
Amikor ezt így kimondtad bizsergés járta át a testem, mert tényleg volt az egészben valami közönséges, primitív, perverzió. Mert néztelek, mert már akartam hozzád érni és amikor a konyhában a reggeli kv-mat készítettem, Te pedig a csupasz testedet hozzámnyomtad és simogattad a hátam, fenekem, combaimat, éreztem a meleg puha testedet a sajátomon.... utálat volt bennem, ellenérzés, zavar és mégsem tettem ellene semmit.
Minden mocskos játékodba belevittél én pedig néha már vártam, mit fogsz kitalálni, mivel fogsz megbotránkoztatni.
Sosem arról szólt, hogy az ágyamba veted magad és kiköveteled a testiséget tőlem, velem. Hanem, hogy éreztem hatalmad van felettem. Úgy játszadozol velem ahogyan csak akarsz.
Mint embert, mint nőt, megvetettelek, utáltam magam is, mert piszkosnak, züllöttnek éreztem magam ettől az egésztől.
Az élmény közönséges volt, kierőszakolt, kényszeres mégsem tudtam szabadulni tőle.
Téged, mint embert egyre inkább utáltalak, gyakran összevesztünk, egyre több agresszió gyűlt össze bennem. Te is egyre agresszívebb lettél.
Néztem a vékony, törékeny tested a feszes, rugalmas melleidet a leborotvált puncidat éreztem a szexuális energiát ami belőled áradt és közben ugyanolyan intenzitással éltem meg a feszültséget és a dühöt is magamban.
Éjszaka felébresztettél odafeküdtél mellém és követelted, hogy simogassalak, izgassalak. Kezeimet magadhoz húztad – birkózzunk, legyek veled durva és te is egyre durvább voltál. Élvezted hogy ellöklek magamtól és az ellenállást a belső küzdelmet ami bennem működésbe lépett ilyenkor.
Két év után költöztem el ebből a bérelt lakásból. Soha többé nem beszéltünk és nem találkoztunk. Ha Rád gondolok utálat és undor van bennem és szégyenérzet és harag. A helyzet miatt – miattad és saját magam miatt.