Egy érdekes hirdetés és a megvalósulása (3)

Második nap – az ebéd után – megint kis előadással folytatódott a zárt térben, mert már erősen tűzött a Nap s a szabadban igen égetett is. Most a waxolás mellett a gyertyázás egyéb lehetőségeiről beszélt s mutatta be azokat továbbra is Frigyesen. Így sorra került az, mikor nem az a cél, hogy a gyertya elcseppenjen, az sem baj, ha ez megtörténik, de inkább az a cl, hogy égessen, izgasson. Ehhez olyan gyertya kell, amelyik inkább vékonyabb s hosszabb s közben az sem baj, ha magasabb olvadáspontú, de még jobb, ha a lángja hosszú, elnyújtott s vége magas hőmérsékletű. Ezzel Frederick Mester úgy haladt Frigyes teste mellett, hogy mindig arra hajlította, például törzsdöntéssel, hogy a mellkasa alatt, hasán, s a belső combjai mellett/alatt vezethesse a gyertya lángját, ami itt-ott belekapott Frigyes szőrszálaiba, bőrébe.
Ekkor még nem állt meg azzal, hosszabb ideig egy helyen, de később már erre is sor került. Akkor égetett csak igazán a láng. Izgett-mozgott, vonaglott is Frigyes ezt érezve s sziszegett is keményen, de sikoltozni nem mert, mert az első sikolynál úgy végigvágott a hátán egy korbáccsal, hogy véres csíkok maradtak utána.
A gyertyázás másik spéci módja az volt, mikor nem a teste alatt húzta végig, hanem lefektette Frigyest a padlóra s mellé, köré rakott gyertyákat, majd elkezdte csépelni egy lovaglóostorral Frigyest, aki az ütések hatására el-, elmozdult, oldalra is s ekkor égette meg az oldalát a gyertya.
Végül az utolsó, bemutatott módszere Frederick Mesternek az volt, hogy egy vékonyabb lécre állított egymás mellé, azonos nagyságú, magasságú gyertyákat, majd ezeket egy alacsonyabb bakra tette fel, így a föld felett voltak. Ekkor széttett, terpeszben kellett végigmennie Frigyesnek a gyertyák felett, de a földön akadályok voltak, kis bukkanok, ládák, szerszámok stb., amelyekre nem mindig tudott Frigyes eléggé figyelni s így kizökkent a távolságból s itt-ott megégették a gyertyák lángjai.
A bemutató után – a kis frissítő szünet alatt – beszélgettünk a látottakról, majd a folytatásban mi is előálltunk ötletekkel:
- az egyik az volt, hogy a gyertyákat kis, lapos kavicsokra tettük az odacsepegtetett sztearinba s úgy a delikvens hátára. Ahogy olvadt a gyertya, végig folyt s le a kavicsról s került a bőrre. Kiszámíthatatlan volt, hogy hol, mikor ér el egy ilyen sztearin csepp a bőrig s ezért ilyenkor a delikvens is a hó hatására elmozdult, megvonaglott s ez újabb lecsöppenést eredményezett.
- a másik ötletünk jó volt, de nehezen kivitelezhető, mert hanyatt kellett feküdnie Áronnak, lefeszített lábfejjel s lábujjai közé kerültek a gyertyák, de nem álltak meg, leborultak, vagy nem csepegett le arról a viasz. 
Az ötletelés után újra kiosztásra kerültek a Subok: most én kaptam Gábort, a legidősebbet, a társam Istit s mindketten választottunk a sajátjainkból is: én Tamást, míg társam Balázst.
Befogtuk őket, mint lovakat a kétkerekű kocsikba s kihajtattunk a pusztába. Ott szaladtak egymás után, míg bírták, majd kifogtuk őket a kocsikból s gyakoroltuk rajtuk a bemutatott gyertya- és wax módszereket.
Különösen sikerült társamnak Balázs farkincáját, pontosabban előbőrét megégetnie, mert nem figyelt kicsit oda és Isti sem éppen a párjára figyelt, hanem saját magára. Balázs igencsak sziszegett, vöröslött a bőre s nem volt a közelben hideg víz s más hideg sem. Így végül társam az övéből egy szarvas nyúzó kést húzott elő, amitől meg Isti úgy megijedt, hogy sivalkodni kezdett azt híve, hogy levágják Balázs előbőrét.
A kis ijedtség után, aminek annyi előnye azért volt, hogy Frederick Mester odaérve leöntötte Balázs megégett bőrét hideg vízzel, így lehűlt kissé az.
Aznap már máshoz nem is kezdtünk s Frederick Mester ismertette, hogy a holnapi nap a subrinákkal telik majd el.
Reggelt alig vártuk s izgatottan lestük, milyen lesz a felhozatal. Mg a reggelink alatt megérkeztek egy kis busszal s abból négy csaj szállt ki. Három egészen fiatal, éppen huszonéves. Kettő szőke, hosszú hajú, míg a harmadik vörös hajú volt. A negyedik subrina pedig harmincas éveiben volt s látszott, hogy a Gazda tulajdona, mert megérkezve rögtön hozzá szaladt, őt üdvözölte.
Természetesen a Subok is bevonultak a fedett helyre, de széles körben ültek le, távolabb a subrináktól s látszott szívesen közelebb helyezkednének, de Frederick Mester erősen a szájukba rágta, hogy meg se kíséreljék, mert irtózatos verés lesz az eredménye.
Mivel a Subok alig bírtak magukkal s a gerjedelmeikkel, így Frederick Mester Istit s Áront kiköttette a pajta közepre, felhúzott kezekkel s mikor csak arra járt, végig húzott rajtok a lovaglópálcájával, persze, természetesen a mereven álló dákókat célozva s találva el. Frigyes s Tamás pedig, szintén merev, álló dákójukkal odatérdelhettek a subrinák elé s kinyalhatták azokat. Nem kellett biztatni őket, eleget tettek a feladatuknak, s nagyon is élvezték s még azt sem bánták, hogy Frederick Mester őket is megvesszőzte közben elhaladtában, nagyokat csapva a popójukra.
Mikor végeztek s a szájuk szélén csurgott le a jól végzett munkájuk eredménye, míg azt nyalogatták, azt is megtette, hogy a négykézlábon álló, de széttett lábakkal támaszkodó Frigyes s Tamás lábai közé célzott s felkiáltásuk mutatta, hogy alaposan talált is.
Most már ők is kikötésre kerültek Isti s Áron mellé, Balázs jóvoltából, de utolsónak Balázst is elérte a végzete, mert ő sem maradt ki a kikötésből, hiszen neki is állt a farka, mint a zászló.
Mi pedig a mesterek, beleértve Frederick Mestert is, választhattunk egy-egy subrinát s elvonulva kielégíthettük hevületünket, megmárthattuk dárdáinkat a finom, meleg puncikban.
A nap további részben már nekünk, mestereknek is, kivéve Frederick Mestert, mezítelenül kellett lennünk, hiszen a shubari gyakorlása következett. Ezt Frederick Mester nem a Subjainkon, vagy az Ő Subjain mutatta be, hanem a subrinákon. Külön-külön rendelte azokat maga elé, a középre kitett asztalhoz, mert hol azon fektetve kötözte meg őket, hol fél lábon állva, hol pedig csak álltak s került sor az alapos megkötésre.
Az biztos, hogy nem kímélte azokat, s alaposan meghúzta a köteleket s mikor az egyik kötelet végig húzta a már odakötött kötél alatt, akkor is érdesen húzódott a kötél a bőrön. Az egyik subrina meg is merte jegyezni, a sziszegése után ezt a kíméletlenséget, de ráfázott, mert azonnal hasra fektette az asztalon, jól odakötözte s a Subok mindegyikével tíz-tíz korbácsütést méretett rá. (Igaz a Subok próbáltak kisebbeket ütni, de annak meg az lett az eredménye, hogy ők kerültek sorra a csaj helyén, de nem tízet, hanem húszat kaptak társaiktól.
A bemutató után mi is gyakorolhattunk a subrinákon, felváltva is, így volt mód s lehetőség alaposan végigtapizni, fogdosni azokat mindenhol. Még a végén, a kötelek leszedése után, egy-egy utolsó dugás is belefért mindkettőnél a napi programba.
A délután végére már csak a tágítások bemutatása és gyakorlása maradt, de ezeket is Frederick Mester vegyesen mutatta be a Subokon és a subrinákon. A tágító eszközök közül a dildók, plugok során hamar átfutott, csak a rezgő változatoknál időzött kicsit, megmutatva a programok részleteit, viszont hamarosan már érdekesebb lett a bemutató, mert nem előzetesen erre a célra gyártott eszközök következtek, hanem a természetben megtalálható s felhasználhatók, mint az uborka, cukkini, paprika, spéci, hosszúkás paradicsom, banán, répa s nem utolsósorban a káposztatorzsa.
Ezt különösen a subrinákon szemléltette s látszott a csajok nem nagyon élvezték ezt a bemutatót. S kedvezve nekik, a bemutató végén, megengedte, hogy a két subrina válasszon magának egy-egy subot: így került kiválasztásra Isti s Áron, akik kezdetben nagyon örültek ennek, de mikor hasra kellett feküdniük középen, az asztal két oldalán s a subrinák beléjük erőltették a káposzta torzsáját, már nem voltak ilyen lelkesek.
Végezetül sokat tanultunk, gyakoroltunk s jól éreztük magunkat ott.
(vége)