Ma vendégünk lesz… (2)

Ekkor enyhe csípést érzett a pénisze tájékán a férfi. A kedvese bekapcsolta a kütyüt, amit napközben belerakott az övébe. Riadtan kapta rá a tekintetét. A nő összevont szemöldökkel, feddően nézett rá vissza. Egyből megértette, hogy túl látványosan bámulta a vendégüket.
- Kérlek, teríts meg nekünk, a vendégeink velünk vacsoráznak. – szólt rá.
Kedvesen beszélt, valóban kérésnek hangzott. Ennek ellenére a férfi sietősen távozott a konyha felé, annál is inkább, mert a kütyü okozta fájdalom nem szűnt meg. Nem volt elviselhetetlen, csak kellemetlen. Ám tudta, hogy csak egy apró mozdulat kell kedvesétől és ő nyüszítve fog vonaglani a padló. Nem hiszi, hogy a vendégeink jelenlétében megtenné ezt a nője, de hát a lány s a férfi valamikor elmegy, ő meg itt marad.
Így jobbnak látta sietősen távozni a nappaliból. Bekapcsolta a sütőt, hogy amíg terít, addig melegedjen az étel. Az enyhe fájdalom elmúlt a pénisze tájékáról. Terítés közben megkínálta őket egy kis vörösborral. Mikor végzett, ismét a nappaliban ült. Élvezettel figyelte a kedvese arcán megjelenő, bor keltette, vörös pírt. A mellkasából áramlott felfele a boldogság. Imádta.
Aztán vacsoráztak. Határozottan jól sikerült az étel és ezt a kedves is elismerte egy kurta biccentéssel és egy apró mosollyal. Mikor végeztek, elkezdte leszedni az asztalt és ekkor hirtelen annyira erős fájdalmat keltett a péniszénél a kütyü, hogy hangosan felkiáltott és szétszórta a földön az evőeszközöket. Odakapott.
Megfagyott a levegő. a férfi riadtan nézett körbe. Először a kedves szemével találkozott a tekintete és azt látta, hogy a nő nagyon élvezi a helyzetet. Aztán zavartan a lányra nézett a férfi és döbbenten vette észre hogy az ő szemében sem lát meglepetést, inkább valamiféle izgatott várakozás csillogott benne. A férfi közömbös maradt most is.
- Mit művelsz? - süvített a kedves hangja az asztal felöl. – Azonnal szedd össze, hisz ezért tartalak. – ez kegyetlenség volt tőle. Két idegen előtt. A férfi fülig vörösödött. Nem értette, hiszen nincsenek beavatva.
- Aztán menj mosogatni, hisz itt úgy is te vagy a lány. – hangzott. A nő keményen és lekicsinylően, majdhogynem gúnyosan beszélt. A férfi kiegyenesedett és zavartan nézett hol egyik, hol másik nőre, majd a férfire az asztal mellett, aki somolygott.
- De…ezt most… - kezdte a férfi, de nem tudta befejezni.
- Csend legyen! – most már a kedvese kiabált. – Semmi de! Lány vagy és kész. Tudod, egy férfinak feláll a farka és keményen meg tud dugni egy nőt. De neked feláll? Láttam, ahogyan az előbb a vendégünket bámultad, majdnem elcsöppent a nyálad, és felállt a farkad? Hm? Mutasd! – vágta oda. Nem kiabált csak ellenmondást nem tűrően beszélt.
- Mutasd! - ismételte és felállt a székéből.
- Kérlek, ne előtte, ne! – rimánkodott már a férfi.
A férfi kicsire összehúzta magát és teljesen meg volt zavarodva, nem értette mi történik. Lassított felvételként látta a nő kezét előbukkanni a háta mögül, kezében a kütyü távirányítójával, látta, ahogy előre lendül és a hüvelykujjának egy apró mozdulatával lenyom egy piros gombot a szerkezeten.
Aztán felrobbant a világ. Péniszébe mintha villám vágott volna. Görcsberándult, majd egy pillanattal később a heréiben is megérezte a fájdalmat. Mintha egy hatalmas kéz markolta volna meg és szorította volna tiszta erőből. Aztán émelyegni kezdett, ahogy a nemi szerveit ért fájdalomtól az egész ondóvezetéke görcsberándult. Agyát fehér fény és fájdalom töltötte be. Mindez pillanatok alatt történt. Nem üvöltött, nem is tudott. Mint ahogy levegőt venni sem tudott. Csak ordításra nyílt szájjal, hátravetette a fejét és összecsuklott. Mint akit herén rúgtak. Pár másodpercig tartotta csak lenyomva a nő a gombot, de tudta elég lesz.
Mikor meghallotta az ordítás helyett előbújó nyüszítés szerű hangot, felengedette a gombot. A férfi magzati pózban zihált a földön, kezeit az ágyékára tapasztotta.
- Mutasd! – határozottan szólt a nő, de nem volt kemény.
A férfi lassan négykézlábra emelkedett, hátán átizzadt az ing. Szája szélén vékony nyálcsík indult a gravitációnak engedelmeskedve a szőnyeg felé. A nő a vendégül látott lányra nézett.
Az izgatottan ült a helyén, lábai kis terpeszben voltak, felsőteste kissé előredőlt. Arca ki volt pirosodva, és amikor a nő a lány szemébe nézett tudta, hogy nem csak a bortól pirosodott ki. Időközben a férfi talpra kászálódott és gyámoltalanul küzdött a sliccének gombjaival. Tétován még a férfi felé is nézett.
- Kérlek…- kezdte, de nem folytatta, mert a nő tiltón tartotta elé jobb kezének feltartott mutatóujját.
A férfi nagy nehezen erőt vett magán, kigombolta a sliccét és elővette az erényövbe zárt farkát, ami a fájdalom hatására szánalmasan összetöpörödött, szinte elveszett az erényöv átlátszó műanyag testében.
- Ilyen egy férfi? - a nő kérdőn nézett a lányra, de választ sem várva ismét a férfi felé fordult. - Szerinted ilyen egy férfi, szerinted férfi vagy? – kérdezte nyomatékkal.
A férfi a padlót bámulta lehajtott fejjel és leengedett vállakkal.
- Kérlek. - hebegte ismét.
- Előtte ne csináld ezt, kérlek! – ismételte meg.
- Előtte ne. - A nő hangos volt és gúnyos.
- Miért ne? Mert ismered, és mert ő is ismer téged? Azért ne mert egyszer megdugtad, mikor még ezt hitted, hogy férfi vagy, sőt azt hitted, hogy domináns férfi vagy?
Az utolsó szavakat már megvetően köpte a férfi felé és lassan a széken ülő lány mögé sétált.
- De te, soha nem voltál domináns férfi, csak egy balfasz. Aki nem látja, hogy hol vannak a partnere határai és csak a saját vágyaira és kielégülésére figyel, az nem domináns, csak egy fasz, egy senki. – szólt dühösen.
A férfi lassan felemelte a fejét, szemében bánat és fájdalom csillogott
- Igen tudom mi történt. – hallotta s a nő kegyetlenül folytatta:
- Elmondta, hogy megverted, megkínoztad és mindenhol megdugtad ezt a lányt, akkor.
Szemei szikrát szórtak, de folytatta:
- És azt is tudom, hogy amikor rájöttél, hogy hibáztál, akkor ott hagytad összetörve, sírva. - most elhallatszott szavai a nőnek vádlón keringtek tovább a szobában.
- De csak hibáztam, nem akartam, elrontottam és sajnálom, nagyon sajnálom. – nyögte a férfi sírva. – s látszott rajta a megbánás.
- Tudom, ismerlek. – a nő már lehiggadt hangja teljesen normális volt.
- És szerencsére a vendégünk is túltette magát a dolgon, már ennyi év után. De azt meg kell értened, hogy itt, nem lehetsz férfi, és hogy vezekelned kell. Ezért úgy döntöttem, neki adlak egy időre. Amíg úgy nem érzi majd, hogy eléggé megbűnhődtél már, azért amit tettél.
A férfi értetlenül nézett a két nőre, szólni próbált, de nem tudta mit mondhatna. Bamba képpel nézte, ahogy kedvese mosolyogva adja át a lánynak az erényöve kulcsát és a kütyü távirányítóját. A lányon látszott, hogy boldog a lehetőségtől. Felállt és a férfi felé fordulva lassan elindult felé, de közben a kapott eszközöket tovább adta a vele jött férfinek.
- Én a helyedben letérdelnék! - hallotta a kedvese hangját és néhány pillanat alatt belátta, hogy így lesz a legjobb.
- Köszönts! - szólt az izgatottságtól rekedtes hangon és enyhén, ám határozottan, lenyomta a férfi tarkóját, aki illedelmesen és finoman csókolgatni kezdte a lány lábfejét.
- Az övét is! – szólt rá a lány s vele jött férfire mutatott.
A férfi nem tehetett mást, pedig kiült a képére az undor, hogy azt is megtette.
- Na, megy ez. - a kedvese hangja szinte vidám volt.
(folyt. köv.)