Ma vendégünk lesz… (1)

Nem régen jelentkezett egy csaj, akivel az egyik bdsm oldalon ismerkedtünk össze, hogy volna egy kérdése: a nevem alapján azt gondolja, hogy a Dombi jelentse olyan dom, aki bi.  Megerősítettem, hogy jól gondolja, mire megkérdezte, hogy vállalok-e ilyen játékot is. Megint csak igen volt a válaszom. Ez után hosszan ismertette mit is szeretne s megegyeztünk, hogy benne vagyok, de megkérdeztem az okát is, mire azt is elmondta. Nevettem meghallva azt.
A nő pedig otthon, így szólt a párjához, a férfihez:
- Ma vendégünk lesz, egy kis…..cica – hallottam szinte, ahogy az utolsó szót egy kicsit megnyomta és szinte láttam, ahogyan pajkos szikrák táncoltak a szemében, miközben a férfira, a társára emelte tekintetét otthon.
- Nézd csak, ő az. – mondta s a férfi felé fordította a monitort.
A férfi közelebb lépett, szemügyre vette a képen látható nőt. Kedvére való volt és nem csak azért, mert egy lengén öltözött nőt látott a képen, hanem határozottan volt valami vonzó a képen pózoló lányban, bár az arca ki volt takarva. A férfi erényövbe zárt farka mocorogni kezdett és már érezte is az ismerős és fájdalmas nyomást a heréiben. Gyorsan elkapta a szemét a képről és a bevásárló listára gondolt, hogy mit kell még rá felírnia. Ez segített.
A fájdalom lassan elmúlt. Csak ekkor mert ránézni a kedvesére. A nő eközben érdeklődve figyelte a jelenetet, szerető mosoly jelent meg az arcán, látva a férfi vívódását. A monitort nem fordította vissza hagyta, hogy a férfi végig rálásson, miközben vele beszél.
- Nos, hogy tetszik?
- Igen, nagyon vonzó… - felelte a férfi.
- Nekem is tetszik, ezért jön el. Van benne valami különleges, majd meglátod. – szólt mosolyogva s hozzátette: - Ja és nem kell nőnek öltöznöd. – kuncogott - ma csak beszélgetünk. A társadalmi átalakulásokról ír könyvet és ebben kért segítséget tőlem. Olvasta a cikkem. Szóval semmi felhajtás, idejön, beszélgetünk, elmegy, ennyi. Értve vagyok? – a kérdés már vágott, hidegen és keményen. A férfi megrezzent.
- Igen? .
- Lehet, hogy itt is vacsorázik, szeretném, ha jól érezné magát. Kérlek, készíts valami finomat! - hangja ismét meleg és barátságos volt a nőnek.
Visszafordította a monitort és intett a férfinak, hogy mehet a dolgára. Az még egy futó pillantást vetett a képernyőre. Valahogy ismerős az a lány, de nem tudta felidézni, hogy honnan. Persze a lány kitakart arca miatt nehezebb volt a dolog. Befejezte a listát és elment a boltba bevásárolni az esti vacsorához. Jól főzött és kreatív volt a konyhában. Azt is tudta, hogy ez nem az ő érdeme. A kedvesének sok munkája van ebben a tudásban.
Most elgondolkozva forgatott egy szebb paradicsomot és listázta a fejében az ételrecepteket és azt, hogy miként tudná úgy átvariálni őket, hogy különlegesek legyenek. Mikor kész volt az ötlettel, büszkeséget érzett. Tetszeni fog nekik. Miközben bevásárolt, folyamatosan betolakodott a tudatába a képen látott lány. Nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ismeri valahonnan. Aztán sikerült kivernie a fejéből.
A nap további része átlagosan telt. Rendbe rakta a lakást, megfőzött, elviselte, amikor a kedvese az erényövébe helyezett egy kis távirányítóval működtethető kütyüt, amivel izgatni is lehet és fájdalmat okozni is. Nem csodálkozott, amikor a nap folyamán több alkalommal érzete ennek működését. Ahogy közeledett az este, úgy ez is megszűnt. Hiszen a kedves is azt akarja, hogy egy átlagos párnak látszanak, ha megjön a lány. Semmi különös, megjön, beszélgetnek, elmegy, s ennyi lesz. (Gondolta a férfi.)
Este lett. A férfi a kanapén ülve elégedetten nézett végig a lakásban. Rend és tisztaság mindenhol, kellemes tiszta illat érződött. A kedvese éppen most fejezi be a készülődést és már hallja is a cipőjének kopogását a szoba felöl. Valóban fontos lehet ez a lány, ha a kedvese magas sarkú cipőt vesz fel miatta. Várakozásteljesen nézett a szobaajtóra, ami hamarosan ki is nyílt. Ott állt a kedves és fantasztikusan nézett ki. A fekete ruhája volt rajta. A férfi csodálattal legeltette a szemét a domborodó kebleken, amit a ruha még hangsúlyosabbá tett a nem túl karcsú, de nagyon nőies csípőjén és a ruhában sejtelmesen körvonalazódó combokon a fekete harisnyába bújtatott formás vádlin és a gyönyörű lábfejen. Kiszáradt a szája és izzadt a tenyere.
Pénisze ismét kitörni készült börtönéből. Soha nem tudná megunni ezt a látványt. A nő időközben odaért a kanapéhoz, kis terpeszben megállt a férfi előtt és előrehajolt annak az arcához, vörösre rúzsozott ajka nedvesen csillogott, résnyire nyílt, majd lágyan érzékien megcsókolta a férfit. A vágy és a szerelem szinte felrobbant a férfiben. Orrát betöltötte a nő parfümjének és testének illata. Vére a fejébe tolult, elgyengült és úgy érezte atomjaira robban, ha nem kapja meg a nőt. Most, azonnal.
- Mit bámulsz? – suttogta az arcába a nő néhány centiről, lassan kiegyenesedett, kezét végighúzta a ziháló mellkast elrejtő ingen, a nadrágszíjon és végül finoman megpöckölte a nadrágon keresztül az erényöv kemény műanyag burkát.
- Ne reménykedj édes. - szólt és lassú, ám látványos csípőringásokkal elsétált az ablak felé, hogy megnézze, mikor érkezik a vendégük.
Ekkor csöngettek. A férfi felugrott a kanapéról és sietve az ajtó felé indult, közben próbálta magát összeszedni és felizgatott tudatát testével együtt megnyugtatni. Még így is kénytelen volt az ajtó előtt mereven - a kilincset nézve - várakozni néhány másodpercet, mielőtt mosolyogva szélesre tárta az ajtót.
Aztán ez a mosoly az arcára is fagyott, majd kényszeredett vigyorrá torzult. Képek és érzések villantak emlékezetébe, régről. Félhomályos kollégiumi szoba, az első füves cigi íze, meztelen testek, agresszió, sikítás, félelem. Már tudta honnan volt ismerős a képen látható lány. Hiszen ismerte, régről és igaz hogy régen találkoztak, de ő tudta, hogy soha nem fogja elfelejteni. Ja és ráadásul, nem is volt egyedül. Egy pasi is állt mellette.
- Szia, bemehetünk? – a lány nagy, csodálkozó, kék szemekkel tette fel a kérdést.
Nem látszott rajta hogy felismerné a férfit, aki sietve húzódott el az ajtóból és hebegve kért elnézést. Kedvese felhúzott szemöldökkel állt a nappali ajtajában. Mindketten bejöttek.
- Szia, úgy látom lenyűgözted a páromat. - köszöntötte mosolyogva a vendégeket.
A férfi szinte öntudatlanul csukta be az ajtót és ment be utánuk a napaliba. Nem értette. Lehet, hogy mégsem az a lány az. De hiszen annyira hasonlít. Lopva fürkészte a lány arcát miközben italt hozott nekik, majd rágcsálnivalót, vagy amikor a kanapén ülve olvasást színlelt, amíg ők a társadalmi szerepváltozásokról beszélgettek elmélyülten. A pasi jelenlétét sem értette.
A férfi egyre jobban biztos volt a dolgában. A szeme, az ajkának íve annyira egyértelművé tették, hogy csak ő lehet, hogy a tollat kecsesen fogó ujján lévő apró seb már nem is kellett a bizonyosságához. Nem vette azonban észre, hogy a másik pasi őt nézi s mosolyog.
Ekkor azon kezdett el gondolkozni, hogy lehet a lány elfelejtette őt. Hiszen csak egy alkalom volt. Még ha úgy is sikerült, ahogy. Akárhogy is figyelte, semmi jelét nem találta annak, hogy felismerte volna őt. Micsoda véletlen - gondolta, hogy éppen ez a lány került kapcsolatba a kedvessel.
Amikor jó két óra múlva már csak mindenféle általánosságokról csevegtek egymással, csak akkor engedett fel egy kicsit. Ekkor már tudott arra figyelni, hogy mennyire szép még mindig a lány. Vékony volt, kis hetyke mellei voltak, amit nem szorított és nem emelt meg melltartó a vékony fehér lenvászon blúz alatt. Törékeny kezei az izmos combokon pihentek, amit a rövid szoknya miatt egymáson keresztbe rakott. Határozottan izgató volt.
Ekkor enyhe csípést érzett a pénisze tájékán. A kedvese bekapcsolta a kütyüt, amit napközben belerakott az övébe. Riadtan kapta rá a tekintetét. A nő összevont szemöldökkel, feddően nézett rá vissza. Egyből megértette, hogy túl látványosan bámulta a vendégüket.
(folyt. köv.)