Nem valentin (3. rész)

Ákos elvörösödött a gondolattól, hogy ilyen állapotban kell felkelnie a székből. Megpróbált észrevétlenül körülnézni, szerencséjére mindenki nagyon belemerült a saját beszélgetésébe. Csak Anna kémlelte őket félszemmel folyamatosan. Idegesnek tűnt. "Érthető." gondolta Ákos és azzal a lendülettel felállt a székből és igyekezett mielőbb kijutni a kávézóból. Még a kabátját is otthagyta a szék támláján.
Liza büszkén zsebébe tette egyik kezét a másikban a férfi kabátját tartotta és úgy sétált Ákos után.
- Ejnye! - kiáltott a lány, mikor utolérte a férfit.
- Látod, erről beszéltem. Máris jó bejárónő vagy. Köszönöm! Hová is megyünk?
- Majd meglátod! - kacsintott Liza, miközben elsétált Ákos mellett és a kabátját a kezébe nyomta.
Ákos elgondolkodott egy pillanatra. Liza határozott, nőies léptekkel sétált tovább, nem nézett hátra. A férfi csak futva érte utol az utca sarkán, amikor végre magához tért. Némán lépkedtek egymás után. Ákos zavarban volt, de legalább már nem volt kényelmetlen a nadrágja. Folyamatosan a körülöttük lévőket figyelte. Vajon tudják-e, hogy mi van köztük és hogy éppen hová tartanak, de semmit nem látott rajtuk. Ez kicsit megnyugtatta.
Öt perc múlva Liza megállt egy kapuban, beütötte a kódot és a következő pillanatban már egy feketére festett előszobában voltak. A bútorok aranyozottak voltak és valami furcsa illat újra megmozgatta Ákos nadrágját. Nem tudta, hogy mi az, de ismerős volt neki. A férfi lesegítette Liza kabátját és miután megszabadultak a cipőiktől, a lány beljebb vezette Ákost. Egy meggybordóra festett falú, bézs padlójú szobába értek. Középen egy sötétbarna kicsit kopott bőrülőke, a falakon fekete-fehér polcokon jó pár sokat égetett gyertya, az ajtó mellett pedig egy fekete kovácsolt vas láda állt.
- Remélem tetszik. Itt leszel Valentin napig. - mondta Liza.
- Tessék? - Ákos legszívesebben azonnal hívta volna a rendőrséget, hogy emberrablás áldozatául esett, de attól az izgalmas illattól nem tudott józanul gondolkodni. Még nem derült rá fény, hogy mi lehet, de nem tudott másra koncentrálni.
- Ne aggódj! Nem leszel egyedül, és kapsz enni is.
Kicsit rémisztően hangzott a férfinak, ahogy Liza ezt kimondta. Mintha egy állatnak mondta volna. Elképzelése sem volt, hogy mibe csöppent bele.