Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Garázs

Törölt felhasználó
2010. 10. 13. 09:18 | Megjelent: 613x
Hétfő van. Valahogy eltelt ez a nap is, hazafelé, mint mindig kikapcsoltam a város zaját, és a kedvenc zenéket hallgatva, gondolatban, már ott voltam veled. Korán le is feküdtem, így siettetve az időt. Végre reggel van, már csörgés előtt felébredtem. A kávét szürcsölgetve, azon gondolkodtam, hogy nem vagyok igazán jól, tulajdonképpen ágyban kellene maradnom …, ehhez képest, ma nem is leszek itthon. Ekkor megcsörrent a mobilom. Tudod milyen az, amikor vihar után, kék az ég és gyönyörűen kisüt a nap? Mert a sötét gondolatok nálam, épp így, egy szempillantás alatt szertefoszlottak. A képzeletbeli kék égre a szivárványt a mobilom vibráló fényei festették, amikor a kijelzőn megláttam a számodat! Húúú kezdődik … A szívem úgy elkezdett kalapálni, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. Hmmm, ezt szeretem, már indulás előtt felizgatott állapotban … Magam mögött hagyhatom a lakást és benne az összes gondomat. Innentől már semmi más nem érdekel, csak az, hogy mielőbb odaérjek, hogy kicsit veled legyek. Mert veled minden olyan egyszerű, mindent elmesélhetek és tudom, hogy érted és megérted a lényeget … Nem kell hazudozni, magyarázkodni, szinte fél szavakból is érted/értjük azt, amit talán egy szomszéd, vagy egy barát sohasem. Végre megérkeztem! Jó téged újra látni! Hú, ha sejtenéd, hogy mennyi minden kezdett el kavarogni a fejemben, amikor megláttalak … Bár beszélgettem veled, de folyton csak egyre tudtam gondolni, hogy mikor és hol érsz hozzám! De tudtam, ez ma elmarad, csak pár percre találkoztunk, neked ma dolgozni kell. Szalad az idő, menned kellett, én pedig már nem tudtam mit akarok, csak úgy maradtam volna még, ezért elhívtalak egy kávéra. Hívtál, hogy kísérjelek el, napközben még tudunk tovább beszélgetni … Ma nekem sem túl jó, lenne dolgom. Mit csináljak? Menjek, ne menjek, jaj nem tudom! A kávé is elfogyott, indulás előtt én még elmentem a mosdóba …,de még szinte be sem értem, ott álltál előttem. A váratlan meglepetés, kellően zavarba hozott, és az oxigénhiányos állapot csak fokozódott, amikor elhangzott az első felszólítás. Nem is mertem rajta gondolkodni, mert tudtam a DOM, MOST hozzám fog érni, és ha netán tiltakoznék, csak rosszabb lenne. Nem is tudom, hányadik felszólítás volt az, amikor neked háttal letolt nadrággal, előrehajolva azon kapom magam, hogy szabadon lévő melleimet markolászod, erős kézzel végigsimítod a hátam, és hangosakat csapsz a fenekemre. Na ez volt az a pillanat, amikor megadtam magam, és akkor ott azt sem bántam volna, ha úgy élveztetsz el, hogy azt meghallhatják. … szóval :o))) úton voltunk befelé a belvárosba. Elmesélted a várható programot, hát túlzottan nem dobott fel. Séta át a Margit hídon Budára …, bank …, ebéd … Hideg is volt, beteg is voltam és éppen eleget beszéltem is neked erről … Mikor megláttam a szétszedett hidat, rajta a munkagépekkel, akkor egyből az jutott eszembe, ez valami vicc, még mondtam is, de aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem vicceltél. Még jó, hogy volt mosdó útközben ….. :o). Olyan volt ez az egész, mint a mesebeli 3 próba, mert amikor visszaértünk a kocsihoz, akkor az jutott eszembe hogy túl vagyok az elsőn … :o) Elérkezett az ebéd idő is végül. A két kávén kívül bennem nem volt más, mégsem tudtam, most az evésre gondolni. Én ekkor már azt hittem, hogy elcipelsz egy félreeső helyre …, de Te, közölted velem, hogy éhes vagy. Így hát a félre eső hely helyett, ebédelni mentem veled. „Hol tegyelek ki?” HOGYAN ??? Sehol, ez jutott legelőször eszembe, miközben jöttünk visszafelé a városból. Én nem tudtam volna, úgy hazamenni, hogy nem csinálsz velem valamit, bármit. Egy egészen picike elfenekelésért is nagyon hálás lennék, gondoltam. Tulajdonképpen egész nap erre vártam. Én nem titkolom, mit szeretnék, azt semmiképpen sem, hogy hazavigyél, mondtam. Megálltál a kocsival, percekig nem szóltál semmit. Rendben, jött a válasz. Én nem tudom, ezt hogyan beszélted meg magaddal, de nagy izgalommal és örömmel fogadtam, hogy még nem viszel haza. A félreeső hely egy garázsban volt. A kabátomat rádobtad a motorháztetőre, és rám parancsoltál, hogy vetkőzzek. Egy pillanatig elgondolkodtam, kosz van, hideg van, beteg vagyok ….., de végül is, erre vágytam, hogy végre hozzám érj. Segítettél felülni a kocsira. Elég lehetetlen helyzet, a motorháztető lefelé lejt, és nekem meg kellett tartani magam, hogy ne csússzak le. A pulóvert felhóztad a nyakamig, melltartó, pedig már nem volt rajtam, így, elkezdtél hatalmasakat rám csapni, és közben egy kérdésre vártál választ. Az ütéseid fájtak és én nem tudtam a választ, tényleg nem. Valahonnan elővettél pár tűt, és azt mondtad, hogy várod a választ, különben ezeket a szeméremajkaimba szúrod. Jajjj neeeee! Ilyet még nem csináltál, még csak rendesen kapaszkodni sem tudok, kosz van, hideg van, minden van, csak válasz nincs, azt NEM tudom. Kérlek nee! Kezdtem el ijedten könyörögni. De igen, ha nem válaszolsz! Majd, hogy nyomatékot adj, szavaidnak kicsomagoltál egyet éééés ……. ,éreztem a bőrömön, ahogyan húztad végig a tűt. Én ezt nem akarom, nem itt a garázsban, nem ezt nem akarom. Már nem is tudom ekkor a hidegtől, vagy a félelemtől reszkettem –e jobban. Hiába kértem, könyörögtem, nem álltál le. A válasz akarom hallani !!! – mondtad egészen komolyan. A tű között a szünetet, a kezeddel mért hatalmas ütések jelentették, főleg a melleimre és a szeméremajkaimra csaptál hatalmasokat. Már nagyon pirosak voltak és égtek akkor is, ha nem értél hozzájuk. Egész nap csak arra az egyre tudtam gondolni, hogy az öklödet nyomod belém, és ez minden mást kitörölt most, egyszerűen semmi sem jutott az eszembe, próbáltam gondolkodni, de nem ment. A hideg a tűtől való félelem és, hogy nincs több időm a válaszra, csak nehezítette ezt az egészet. Mondanom kellene végre valamit! Talán valami olyan, ami még nem volt, nem tudom, de abból is van jó pár. Jajj neee, csak tudnám, hogy mit szeretnél …? Igen azt hiszem ez az, amikor azt mondják egy rabnőnek, hogy még az út elején jársz … Itt a leckék mindig kőkemények, de ha ügyes vagy a jutalom nem marad el. Ilyen lehetetlen dolgokon járt az eszem és kerestem közben a kérdésedre a választ, miközben csak úgy záporoztak rám az ütéseid – Szeretnél a számba élvezni …. –szólalok meg nagy sokára, elég bátortalanul. Ha ezt bármikor szóba hoztam, mindig nagyon elvertél, de hátha most mégis, pont ez az, amit szeretnél ……………………… De TÉVEDTEM! Erre olyan erővel estél nekem, hogy összezártam a lábaim és a kezeimmel próbáltam védekezni. – Lábakat szét !!! – szóltál rám ekkor nagyon mérgesen. Húúú, ezeket az ütéseket biztosan Te is érezted, éghetett a tenyered, hogy nem érezted már, hogy ELÉÉÉÉG! Nem bírom tovább és a választ, pedig továbbra sem tudom! Azért a pimasz mondatért is már kaptam tőled bőven –Szóval nem tudod? Nem tudod, hogyan kell beszélni, kérni Uradtól? Hát milyen rabnő vagy Te ? - szólalsz meg ekkor. Ó, te jó ég, ez a válasz a kérdésedre ???! Tulajdonképpen még ez sem volt soha. Nem kérted, hogy Uramnak szólítsalak, de örömmel megteszem! A leckét jó alaposan belém verted, Uram! Annyira felizgattál már, hogy égetett belül is a tűz, nem csak kívül a bőrömön éreztem a forróságot. Ott feküdtem kiterítve, elverve és kielégítetlenül. – Ez most fájni fog! – szólaltál meg, kezedben a síkosítóval. ÁÁÁÁh, igen! Tört ki belőlem, amikor a krém a bőrömhöz ért. Jéghideg volt és vékony sugárban csurgott a szeméremajkamra. Már az idejét sem tudom, hogy mikor volt ilyen élményben részem … Először nagyon gyengéden finoman értél hozzám, szétkenve a síkosítót, majd, forgattad az öklödet, feszítetted, tágítottad a hüvelyem bejáratát. Ó, igen, amikor nincs más csak ez az érzés, ami fáj, feszít, és nagyon akarom. Csak most …, csak most …NE siesd el …, mert minden percét ki akarom élvezni! Nem tudom ilyenkor milyen látványt nyújthatok, de Te is nagyon élvezted, és ettől csak még jobban égett bennem a tűz. Ahogyan haladtál egyre beljebb, én egyre hangosabb kiabálásban törtem ki, és amikor teljesen bent volt az öklöd akkor, egész testem megfeszült és hangos kéjes nyögésben törtem ki. – Lassabban! Neeee siess ………….. szólaltam meg nagy nehezen, levegő után kapkodva. Nagyon közel voltam, ahhoz, hogy egy pillanat alatt elélvezzek és én még nem akartam, hanem érezni, hogy teljesen kitöltesz, és ez az érzés végül az egész testemet elborítja. Ritmikusan járt az öklöd bennem, hallhatóan élveztem, hogy játszol velem, hogy izgatsz, hogy az öklöd végre megint az enyém. Néha rám csaptál egyet, de ezzel csak azt érted el, hogy még jobban rácsusszantam az öklödre, és egyre hangosabban nyögtem fel a kéjtől, ami megállíthatatlanul szép lassan az egész testemben kezdett szétáradni. Már nem volt miért menekülni előled, egészen közel voltam hozzád, a lábaimmal átkaroltalak és húztalak még közelebb, a fenekem megemelkedett, hogy még mélyebben tolhasd belém … Már nem vagyok ura a helyzetnek a testem irányít engem … - Még …, még… , még …, erősebben. – kértelek kéjes nyögések közepette. Ekkor nem kíméltél, nem lassítottál, erővel nyomtad belém az öklödet, és újból és megint, ohhhh ……………….. Távolról hallottam, hogy csak úgy tocsog a az öklöd bennem. A testem vad táncot jár, érzem, hogy jön, élveznem kell, de nem túl gyorsan és mindenemet be fogja teríteni. Átveszem az öklöd diktálta ritmust, húúúúúúúúúúúúúúúú, itt van, neeeeeeeeeem bííírom tovább, ez már nem én vagyok, szélesre tárt lábakkal várom…., oohh …, itt van, élveznem keeeell! …………, még jobban, még mélyebben kell most, az öklöd, húúú …, forró és mámorító mint mindig, még….., még…, ohhh…, neeem bíírom …, oooooooooooooooohh !!!!!!!!!!!!

folyt. köv.
:o)

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.