Petike története 12

- Petike, készítesz nekem egy teát? - kérdeztem, és beletúrtam Peti hajába, aki a földön kuporgott mellettem, miközben én a fotelban ülve olvastam a könyvemet.
- Van más választásom? - nézett rám Peti mosolyogva.
- Hmmm. Mondjuk ötven korbácsütés?
- Az nem is rossz, csipeszekkel meg viasszal úgy is annyit kínzol, korbácsolás meg már rég volt.
- Jó, de nem a hátadat ütném, hanem szemből, a felsőtested; és nem kikötözve, hanem úgy, hogy megállsz, a hátad mögé kulcsolod a kezed, és ha megijedsz a fájdalomtól és egy kicsit is hátrébb lépsz, akkor az az ütés nem számít bele az ötvenbe.
- Hű, ez így már keményebb, de izgalmasan is hangzik, úgyhogy állok elébe.
- Jól gondold meg, mert tud ám az fájni rendesen, és közben már hiába bánod, nincs visszaút vagy megállás, az ötvenet mindenképp megkapod.
- Lehet, hogy tényleg meg fogom bánni, de benne vagyok.
- Jó, akkor előkeresem azt a vastag, egyágú korbácsot, amivel olyan jó nagyokat lehet ütni és szép vastag, piros csíkokat hagy.
- Oké, bár reméltem, hogy nem az egyik legnagyobb fájdalmat okozó korbácsunkat választod, de hát én akartam a korbácsolást, úgyhogy legyen, és amíg előkeríted, összedobok neked egy teát.
- Várj, Petim, nem arról volt szó, hogy azért korbácsollak meg, mert nem készíted el a teámat?
- Úgy is akarsz teázni, nem? Mire megkorbácsolsz, meg legalább ihatóra hűl.
- Te tudod, csak nehogy túl erős legyen így az a tea.
- Legfeljebb ha az lesz, megkorbácsolsz miatta.
- Ezzel majd akkor viccelődj, ha megkaptad ezt az ötvenet.
Mire a korbácsot előkerestem, Peti is visszaért a szobába.
- Akkor állj a szoba közepére, kezeid a hátad mögé, és számold, de ne felejtsd, csak az az ütés számít, ami elől nem lépsz hátra - mondtam, és ütöttem is egy jó nagyot, mire persze Peti meg is hátrált, de azért így is csattant rajta a korbács.
- Azt hiszem, ez így nulla ütésnek számít eddig, ugye? - kérdezte Peti szomorúan.
- Bizony, Petim.
- Akkor szilárdabban kell állnom - mondta, én pedig már ütöttem is a következőt.
- Egy, kettő, három, …, huszonnégy, huszonöt - számolta Peti az ütéseket.
- A felén túl vagy, és nem vagy semmi, hogy ezt mind, gyakorlatilag mozdulatlanul tűrted. Egyébként milyen érzés?
- Sokkal jobban fáj, mint ahogy emlékeztem, de végül is én akartam, úgyhogy jöjjön az a másik huszonöt.
- Ha akarod - mondtam, és már korbácsoltam is Petit tovább.
- … Ötven - nyögte ki Peti megkönnyebbülten.
- Kemény vagy, hallod, hogy a legelsőt leszámítva egy ütés elől se léptél el - mondtam, és magamhoz öleltem Petit.
Némi ölelkezés és pihenés után megkérdeztem Petitől, hogy emlékszik-e, mikor élvezett el utoljára.
- Talán olyan három hete, de nem szoktam pontosan számon tartani.
- És szeretnéd, ha ma elélvezhetnél?
- Igazából azért nem szoktam pontosan számon tartani, mert úgy is te döntöd el, mikor elégülhetek ki, úgyhogy ilyen szempontból teljesen lényegtelen, hogy én mit szeretnék.
- Jól van, látom, ilyen megkínzottan is tudod, mi a helyes válasz arra a kérdésre, hogy szeretnél-e elélvezni. És bár ennél ritkábban szoktam megengedni, úgy döntöttem, ma megérdemelsz egy orgazmust - mondtam, és levettem Petiről az erényövet.
- Van negyed órád, ha az letelt visszajövök, de addigra legyen visszarakva a farkadra az erényöv bezárt lakattal.
- De várj, nem te elégítesz ki? Tudod, hogy nem szeretem magamnak verni. Meg szerintem lassan egy éve hozzá se értem, mert ki voltam kötözve, mikor nem volt rajtam erényöv, és már hozzá vagyok szokva, hogy te élveztetsz el. Vagy akkor legalább ne menj el, hanem játsszunk valami orgazmuskontrollosat - nyavalygott egy sort Peti. - De végül is, ha ez a parancs, kiverem magamnak - mondta végül beletörődően. - Illetve, tényleg, kötelező kivernem?
- Nem parancs, és nem kötelező, ez most csak egy lehetőség, de ki tudja mikor leszek megint olyan jó kedvemben, hogy megengedem, hogy kielégülj - mondtam, és rácsuktam Petire az ajtót.
Mikor negyed óra elteltével visszamentem, Peti farkán rajta volt a lelakatolt erényöv.
- Na milyen volt, jó nagyot élveztél, mi? - kérdeztem.
- Igazából semmilyen, végiggondoltam még egyszer, és úgy döntöttem, tényleg nem akarok úgy elélvezni, hogy ott se vagy, úgyhogy kb. két perccel az után, hogy kimentél, vissza is zártam magamra az erényövet.
- Hát te tudod, és nagyon jól is esik, hogy ezt mondod - mondtam, miközben magamhoz öleltem Petit, és elkezdtem puszilgatni a nyakát - viszont számíts rá, hogy most egy jó pár hétig megint nem lesz lehetőséged kielégülni. Én viszont már igencsak szeretnék, gondolom sejted, mert nekem az a tegnapelőtti már olyan régnek tűnik.
- Sejtem - mondta Peti, és úgy helyezkedett, hogy kényelmesen a szájába tudja venni a farkam, mindeközben pedig a háta mögé kulcsolta a kezét, mert tudta, hogy azt szeretem, ha úgy szop le, hogy csak a száját használja és kézzel nem ér hozzám.
- És egyébként így van ez rendjén - nézett fel rám - nekem négy-öt-hat hetente vagy ennél is ritkábban egy kielégülési lehetőség, ami nem garantálja, hogy tényleg lesz is orgazmusom, neked meg élvezés szinte minden nap.