A születésnap II. rész

Egy éjszakai bár előtt álltak meg, ahol a lány még sosem járt. Kellemes zene szólt, hangulatos fények táncoltak a falakon. Nem volt zsúfoltság, de körbenézve a lány csodálkozva állapította meg, hogy jóval több férfi iszogat és beszélget, mint nő. Egy sármos negyvenes férfi üdvözölte őket elsőként, és a lány számára kiderült, hogy egy a domina születésnapjára szervezett zárt körű születésnapi bulin vannak. A Domina táncolni hívta a lányt, ő pedig ment örömmel. Eddig csupa kellemes élmény ez az éjszaka! A táncparketten egyre többen csatlakoztak hozzájuk, egyre több férfi vette körül őket. A gyors ritmus lecsendesedett, fülledt, érzéki dallamok vették át a helyét. A zsúfoltság lett volna az oka, vagy a buja zene, de a lány azt vette észre, hogy egyre többször érnek hozzá mások, egyre több kéz simít végig hol hátán, vállán, popsiján. Nem érezte tolakodásnak, hiszen itt mindenki olyan önfeledtnek, kedvesnek és vidámnak tűnt. A Domina átkarolta őt egy lassúbb számnál, szorosan magához húzta, így táncoltak együtt izgató közelségben. Érezte haja, parfümje illatát, mellei keménységét, ringó alakja mozdulatait. Aztán valaki hátulról átkarolta őt is, hozzá simult, és ahogy felvette ritmusukat, végigsimította mindkét combját lentről felfelé úgy, hogy a szoknyája egészen felcsússzon olyan magasságba, amit a lány már szemérmetlenül sokat mutatónak érzett. Megpróbált hátra nyúlni, hogy visszaigazítsa, de a férfi kezei határozottan megfogták csuklóit és finoman visszavezették őket a Domina karjára. Az eddig kellemes este kezdett kissé feszültté válni, hogy ilyen módon félig pucér popsival kellett táncolnia ennyi ember előtt. Pár perc múlva a Domina gondolt egyet, kézen fogta, és a bárpulthoz vezette. De legnagyobb sajnálatára nem engedte, hogy megigazítsa a ruháját, hanem azt súgta a fülébe, hogy támaszkodjon két kézzel a bárszékre és maradjon ott kis terpeszben, amíg inni hoz maguknak. A lány percekig várakozott úgy, remélve, hogy csak kevesen veszik észre a szemérmetlen mutatványt, de még mielőtt a Domina visszaért volna, megjelent az előbbi táncpartner és folytatta a simogatást. Hátulról a hajába csókolt, és már siklottak is ujjai felfelé belső combján egészen a combfix széléig, majd visszafelé, aztán ugyanígy a másik lábán. A lány hezitált, de nem merte kezeit elvenni a bárszékről, hiszen neki szót kell fogadnia a Dominának. Újabb vendégek érkeztek, egy pár, akik megszólították az őt simogató férfit, és tetszésüket nyilvánították ki a lány formái iránt. Aztán a nő kijelentette, hogy ő is meg szeretné simogatni a lányt, így helyet kapott a férfi mellett. És ha már a nő ilyen izgató dolgot tehetett, a partnere sem várt sokáig, hogy csatlakozzon. A lány szinte már meg sem tudta különböztetni a kezeket és tulajdonosaikat, lassan annyian lettek. Mindenhol hozzáértek, simogatták egyre bátrabban, egyre intimebb helyeken. Volt köztük kesztyűs kéz, aki a punciját simogatta kitartóan, gyűrűs kéz, aki a popsiját markolta meg, érdes kéz, amelyik néha rácsapott a fenekére vagy megpaskolta. A lány szenvedett, de érzékien gyötrő szenvedés volt ez. Küzdött a kiszolgáltatottságával, megfelelni vágyásával, erkölcseivel, miközben eszméletlenül élvezte, hogy milyen örömmel foglalkoznak vele. Nedves lett a gondolattól, és attól, hogy Urának mennyire fog tetszeni, ha ezt majd elmeséli neki. Kétségbeesetten várta vissza a Dominát, hátha kimenti kínos helyzetéből, aki jött is kisvártatva, de nem adott engedélyt, hogy elhagyhassa helyét. Sőt mellé állt, derékig felhúzta a lány szoknyáját és szintén megsimogatta a popsiját, majd fülébe súgta, hogy ugye nem bánja, ha megengedi, hogy a barátai egy kicsit kipirosítsák ott. A Lány bánta vagy sem, nem volt ideje meggondolni, csak egy nemet tudott elrebegni, és úgy érezte menten elsüllyed szégyenében. Hallotta, hogy mögötte a Domina felszólítja a bátrakat, jöjjön közelebb, aki ki szeretné kipróbálni, és az is, aki szeretné megnézni. Nem kellett sokáig várni, négy-öt jelentkező is akadt, köztük pár gyakorlott dom, akik derekas munkát végezve hosszú percekre a lány hátsóján hagyták tenyérlenyomatukat. Ismerős érzés volt, hiszen Ura is szerette elfenekelni, rá emlékeztette minden ütés, cseppet sem érzett fájdalmat.