Én, a gonosz Hókirálynő – 1. rész

Gyönyörű, havas téli nap van. A szolgám hamarosan megérkezik. Már felvettem a hókirálynő jelmezt, amit tőle kaptam nemrég. Hosszú, világoskék ruha strasszkövekkel, flitterekkel és hosszú uszállyal, amit csillogós hópehely motívumok díszítenek. Az enyhén áttetsző anyag finoman sejteti, hogy nem vettem alá bugyit.
Csillogós sminket választok hozzá. A lábaimra pedig világoskék, csillogós cipellőt húzok. A hajamat lazán összefonom, a fonat végét hópehely alakú hajgumival zárom le. Tudom, hogy a szolgám már a kapu előtt álldogál a hóesésben, de be van idomítva, hogy nem jöhet be hamarabb, pontosnak kell lennie.
Amint elérkezik a megbeszélt időpont, a szolgám csenget. Beengedem az ajtón. Nem jut szóhoz az ámulattól. Ahogy van, kabátban letérdel előttem, és megcsókolja mindkét lábam.
- Királynőm, Ön fantasztikusan gyönyörű! Igaz Hókirálynő! Úrnőm egyébként is csodálatos, de ebben a ruhában egyenesen álomszép!
- Köszönöm, de vedd le a kabátod előbb.
Lerakja a kabátját és a cuccait, leveszi a cipőjét, majd ismét térdre borul. Ezúttal a kezemet nyújtom csókra.
- Elhoztad, amit kértem? – kérdezem tőle.
- Igenis, Úrnőm, remélem, megfelel!
- Extra erős?
- Igen, Királynőm, amilyet parancsolt.
Egy kis papírzacskót vesz elő a táskájából, és lesütött szemmel, két kézzel átnyújtja, mint valami kincset.
A konyhába sietek, közben izgatottan vizsgálom a zacskó tartalmát. Kiveszem belőle az extra strapabíró óvszert. Látom, hogy némi papírpénz is van mellette. Boldogan megdobban a szívem, de először is arra vagyok kíváncsi, működik-e a tervem. Kibontom az óvszert, kiveszek belőle egyet, és kigöngyölítem. Megtöltöm vízzel, a végét pedig összekötöm. Jónak tűnik, megőrzi a formáját. Egy hosszúkás pohárba állítom, hogy ne boruljon fel, és berakom a mélyhűtőbe.
Kiveszem a pénzt is, hogy megszámoljam. 50000 Ft. Csakúgy, ajándékba. Volt már több is, de ennek is örülök. Elrakom.
Visszatérek a szolgámhoz, aki még mindig az előszoba padlóján térdel lehajtott fejjel.
- Úgyis várni kell néhány órát, amíg megfagy. Addig bőven lesz időd az egész lakást kitakarítani. Kezdheted is!
- Igenis, Királynőm!
Nekilát a nagytakarításnak. Sokszor takarított már nálam, rutinosan tudja csinálni magától. Azért időnként ellenőrzöm a munkáját, kezemben korbácsot lóbálva. Ha nem vagyok elégedett valamivel, akkor csapok is a hátára néhányat. Ettől még alázatosabban és alaposabban takarít. Amíg a mellékhelyiségeken dolgozik, megnézek egy nem túl hosszú filmet a nappaliban. Ameddig a szobákat porszívózza, addig a konyhában chatelek a barátnőmmel.
A szolgám végzett a takarítással. Nem találok olyan hibát, amiért büntetni kellene. Néhány dologba mégis belekötök, mert verős kedvemben vagyok (mint mindig). 50 ütést szabok ki. A szolgám engedelmesen leveszi az ingét, majd utasításomra az ágyra fekszik hason. Végtagjait az ágy 4 sarkához bilincselem. Először finomabban kezdem ütni, majd egyre jobban beerősítek, néha egy kis feszültségnövelő szünetet beiktatva. Ő pedig engedelmesen leszámolja az 50 csapást.
Mivel nincs rajtam bugyi, érzem, ahogy az izgalom nedvei csurogni kezdenek lefelé a lábamon. Eszembe jut, vajon elkészült-e már a jégdildóm a mélyhűtőben. Lelkesen kimegyek a konyhába, a szolgámat pedig az ágyhoz bilincselve felejtem.
Kissé csalódottan térek vissza.
- Még egy kicsit kéne fagyasztani. Addig masszírozz meg! – ahogy kiadom a parancsot, észbe kapok, hogy ehhez szabadon kéne eresztenem a szolgámat. Leveszem róla a bilincseket.
- Köszönöm szépen a büntetést, Királynőm! Nagyon jól esett, és tudom, hogy megérdemeltem. – mondja alázatosan, és kezet csókol.
Egy órán keresztül masszíroztatom magam a szolgámmal. A vállamat, a hátamat és a talpamat is alaposan megmasszírozza.
- Mostanra már biztosan jól megfagyott a jégdildója, Királynőm. – mondja – Alig várom, hogy örömet szerezhessek vele Önnek. Nagy megtiszteltetés ez számomra.
- Helyes, hozd csak be!

(FOLYT. KÖV.)